Felépítés II.
Ergonómia
Azt hiszem kényelem terén a Fujifilm nagyobb kompaktjairól csak nagybetűkkel érdemes írni. Számomra a legkényelmesebb sorozat volt és maradt az S-modellek csúcskategóriája. Enyhe nosztalgiával emlékszem vissza a kiváló kialakítású S6500fd-re, vagy a robosztus 9000-es szériára. Az S200 semmiben sem akar elmaradni a nagy elődöktől. A váz műanyagból készült és egy kicsit műanyag érzetű is, de azért a jó összeszerelési minőség, a sok helyen csavarokkal rögzített vázdarabok, a középkategóriás DSLR-ek fogáskényelmével vetekedő markolat és a gép súlya mind-mind pozitív irányban árnyalják a képet.
Mert bizony ez a modell jó pár belépő szintű DSLR-re köröket ver kényelemben, és nem csak a férfikézbe tervezett, vastag, gumiborítású markolat, de a számos külső gomb miatt is. A fontosabb dolgokat egy mozdulattal elérhetjük valamely külső kezelőszervről és a hátsó vezérlőtárcsa is jól használható. Már csak egy programozható funkciógomb hiányzik, melyre tetszőlegesen pakolhatnánk a nekünk tetsző szolgáltatást. Na, de félre minden síránkozást! Ez így, az én kezemnek közel tökéletes kényelem és kezelhetőség, több mint amit egyébként egy kompakttól elvár az ember. Kollégám a korábbi tesztben csupán a kicsit szerencsétlen helyre került navigációs gombot tette szóvá, mely most is ugyanott található. Tény, hogy kerülhetett volna feljebb is, de számomra nem volt kényelmetlen. Nem hiába, ahány tesztelő, annyi…kéz.
Ezt a kényelmet és sok gombot azért meg kell fizetnünk, még pedig a gép tömegén és méretén. A tömeg persze bizonyos esetekben stabilitást is jelent, de aki valódi kompakt gépet szeretne, annak felesleges az S200 környékén keresgélnie. Ez a fényképezőgép, csak szenzorméretében és funkcióiban kompakt, méretében nem az. Még az objektív is a DSLR-ekhez csatlakoztatható kisebb zoomoptikákkal konkurál.
LCD és kereső
Úgy tűnik a FinePix S200EXR költségein némileg faragni kellett, és ezt részben az LCD sínylette meg. A korábbi típusban még kihajthatót kaptunk, ebben viszont fixen beépítettet. Igaz ez a kijelző némileg nagyobb, 2,7”-os, ami papíron 6,86 cm-es képátlót jelent. A gyakorlatban is nagyjából ekkora a látható képterület, a lefedettség pedig 100%-os, azaz a teljes képkivágás a fotóra kerül majd. Az LCD 230 000 képpontos felbontású, ami manapság inkább csak átlagosnak mondható. A kép részletessége jó, a színei kicsit hidegek és sötétben enyhén hajlamos a szaggatásra. Tükröződésmentesítő bevonat nem került rá, de a betekintési szöge nagyon jó, így pl. fej fölül használva is kivehető a kép. Világosságát +/- 5 lépésben szabályozhatjuk.
Kategóriájához mérten elektronikus keresőt is találunk a gépen, amely főleg olyan helyzetekben, pl erős napsütésben, ajánlott, amikor a külső monitor nem látható jól. Az elektronikus kereső (EVF) 0,2” képátlójú, és szintén 100%-os lefedettségű. Az EVF és az LCD között az EVF/LCD gombbal válthatunk. Felbontása valamivel gyengébb, 200 000 képpont. Élességét a betekintő nyílástól balra lévő dioptriakorrekciós kerékkel szabályozhatjuk. Az említett 11 lépéses világosság szabályozás ugyanúgy hatással lesz az EVF-re is. Mindkét kijelző frissítési sebességét is befolyásolhatjuk 30 és 50 kép/mp értékben. Az utóbbi esetben tisztább, kevésbé zajos élőképet kapunk, de a gép fogyasztása nagyobb.
Az elektronikus keresőn és az LCD-n ugyanaz a kép és felvételi adatok jelennek meg, melyek kikapcsolásához és váltásához a DISP gomb használható. Segítségével harmadoló segédrács is megjeleníthető a kijelzőn, felvételkori élő hisztogramot pedig a gép tetején lévő expozíció (+/-) gombbal kapcsolhatunk be. Ezen kívül olyan felvételi adatok olvashatók le, mint a fényképezési üzemmód, arcfelismerés, fénymérés, sorozat mód, csendes mód ikonja, vakumód, makro fókusz ikon, időzítő, hátralévő képek száma, érzékenység, képméret és minőség, dinamika kiterjesztés, film szimuláció, fehéregyensúly, akku állapota, stabilizátor használata, rekeszérték és záridő, illetve az expozíció korrekció mértéke.
Lejátszás üzemmódba a gép hátulján lévő külön gombbal jutunk. Itt a DISP gombbal szintén a megjelenített adatok, illetve a nézőképes megjelenítés módja változtatható. Ez lehet 1 képkocka egymás után, 2 képkocka sorrendben, 9 képkocka egy képernyőn, kisikonos kijelzés (100 nézőkép egyszerre), valamint dátum szerint rendezett megjelenítés. A fotók között a jobb és bal iránygombokkal, vagy a vezérlőtárcsával lapozhatunk. Nagyításra (és kicsinyítésre) a fel iránygomb használható. Sajnos nagyított nézetben a képek lapozása nem lehetséges. A nagyítás 12 lépéses, nagyjából 6x-os értékig és sajnos megmaradt az előd rossz tulajdonsága is, miszerint RAW képeknél csak fele ilyen mértékben nagyíthatunk, a beágyazott előnézeti kép viszonylag kis mérete miatt.
Élességállítás
Komoly fényképezőgéphez illően az S200EXR automata és kézi élességállítást is kínál. Az automata fókuszt a bal oldalon lévő kis tárcsán állíthatjuk egyszeri (AF-S) és folyamatos (AF-C) üzemmódra. Egyszeri esetén az exponáló gomb félig lenyomott állapotában aktiválódik a fókuszrendszer és az előzőleg meghatározott képmezőn élességet állít a gép. Ez a mező háromféle beállítással befolyásolható, az AF mód menüpont alatt:
- Központi: a fényképezőgép a képterület középső részére eső témára állít élességet.
- Multi: a készülék automatikusan választ egy fókuszpontot a képmezőben. Általában a legközelebb eső kontrasztos témára fókuszál.
- Terület: a fotós választhatja ki a kívánt fókuszpontot a teljes képmezőben. Ehhez az említett fókuszmód választó tárcsa közepén lévő gombot kell nyomva tartanunk és a nyílgombokkal kiválasztanunk a megfelelő mezőt. Összesen 49 (7×7) fókuszpont választható.
- Arcfelismerő: a gép hátulján lévő külön gombbal kapcsolható be, mely egyben a szoftveres vörösszem eltávolítást is aktiválja. A rendszer automatikusan felismeri a szemben, vagy profilból látható emberi arcokat, majd ezek alapján állít élességet és a bőrtónushoz optimalizált expozíciót. A felismert arcot zöld kerettel jelzi a képernyőn. Több arc esetén a középponthoz legközelebb esőhöz igazítja a fókuszt, a többit fehér keret jelzi.
Folyamatos (AF-C) élességállításnál a gép egyfolytában korrigálja az élességet a képmező középső részét használva fókuszpontnak. Ebben a módban csak Központi és Arcfelismerő beállítás használható, nem választhatunk egyénileg fókuszmezőt. Az exponáló gomb lenyomásával rögzíthető a beállított élesség, elengedve ismét folyamatosan korrigál a gép.
Gyorsíthatunk az autofókuszon, ha a menüben a Gyors exponálás módot választjuk. Gyenge fényviszonyok között pedig autofókusz segédfényt használhatunk, amely a markolat és az objektív közötti apró, meglehetősen erős fényű LED felvillanásával segít az AF-rendszernek. A segédfény igen hatásos. Akár egy nagyobb szobában is elég egy apró felvillanás és az AF-rendszer néhány tized másodperc alatt képes élességet állítani. A kompaktokon ez általában 1-2 mp-ig is eltart.
A bal oldali tárcsát MF állásba fordítva kézi élességállítást használhatunk. Ekkor válik aktívvá az objektív hátsó részén található élességállító gyűrű. Ez a kb. 1 cm vastag, műanyag barázdált gyűrű folyamatosan körbeforgatható és elektronikusan szabályozza a fókuszt. Balra forgatva csökkenti, jobbra növeli az élességállítás távolságát. A helyes élességet egyrészt szemünkre hagyatkozva az LCD-n (vagy EVF-en), másrészt az ugyanitt megjelenő fókusz skálán ellenőrizhetjük. A skálán egy kis sárga pont és egy fehér csík jelenik meg. A gyűrűt addig kell óvatosan elfogatnunk, míg a csík el nem éri a pontot. A beállítás közben használhatjuk a 2x-es digitális zoomot is, de ez interpolált nagyítás, így nem sok segítséget ad.
Az S200EXR élességállító rendszerének egyik nagy előnye a kézi fókuszálás közben használható AF. Ezt a fókuszmód tárcsa közepén lévő – fent már említett – gombbal érhetjük el. Lenyomva manuális módban is azonnal működésbe lép az automata élességállítás.
Vaku
Az elektronikus kereső miatt a felnyíló vaku igencsak előre került, de ettől nem lett rövidebb, szépen előrenyúlik. A gép felső része emiatt hosszabb, mint egy átlagos, középkategóriás DSLR-é. A nyújtott vakunak persze megvannak az előnyei. Ennél a modellnél több mint 9 cm-re magasodik az optika középtengelye fölé, ami a vörösszem hatás elkerülése miatt igen hasznos. Legalábbis kisebb távolságoknál. Egyéb esetekre marad a vörösszem csökkentő elővillanás, amely több vaku üzemmódban is aktiválható. Amennyiben ez sem volt hatásos, szoftveres javításra is lehetőség van, ha arcfelismerő módban használtuk a gépet.
A villanót a bal oldalánál lévő kis gombbal nyithatjuk fel, ami egyben a bekapcsolt állapotot is jelenti, lezárnunk pedig kézzel kell. A vaku magától nem nyílik, még automata üzemmódokban sem. Használhatjuk,még automata, derítő (mindig villan), és lassú szinkron módokban is, akár vörösszem csökkentéssel, akár anélkül. Utóbbit egy külön menüben kell bekapcsolnunk.
A vaku teljesítménye nagylátószögnél 0,3-7,2 méter között automatikusan állítódik, tele állásban pedig 0,9-3,8 méter között biztosít kellő megvilágítást. A villanás erősségébe kismértékben a fotós is beleszólhat, ugyanis a Fényképezési menüben +/- 2/3 fényérték között, öt lépésben állítható. A vaku – a villanás erősségétől függően – 4-7 mp alatt tölt fel üzemkész állapotra.
A témaprogramok (SP) között is találunk egy érdekes vakumódot, jobban mondva kettőt. A Naturális fény módban a gép letiltja a vakut és természetes fényhatású képet készít. A mellette lévő Naturális + vaku beállításban viszont gyors egymásutánban két felvétel készül. Egy az előbb említett természetes fényben, egy pedig vakuval.
A FinePix S200EXR egy külső vakupapucsot is kapott, melyre középpontos érintkezőjű villanók csatlakoztathatók. Ebben az esetben a menüben engedélyeznünk kell a külső vakut.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A FinePix S200EXR csatlakozóit a gép bal oldalán keressük. Egy kis műanyag fül mögé rejtették őket, ami az általam próbált gépen sosem akart szépen illeszkedni, mindig egy kicsit lifegett. A lapot felhajtva legfölül a hálózati táp csatlakozóhelyét találjuk. Az AC-84V típusú tápegység opcionális tartozék, külön vásárolhatjuk meg a géphez. Alatta kapott helyet az audio/video kimenet mini-jack aljzata, melyhez egy kábelt is mellékeltek. Végül legalul található az USB 2.0 Hi-speed kimenet, melyhez szintén jár egy kábel.
Az állványmenet fémből készült és pontosan az objektív középtengelyével párhuzamosan helyezték el, csakúgy mint a DSLR-eknél. A menet elég távol van ahhoz, hogy a markolat alján lévő akkufoglalat ajtót kényelmesen nyithassuk és az akkumulátort akár állványon is cserélhessük.
Az akkuajtót enyhén előretolva könnyen nyithatjuk. A géphez az NP-140-es, 1080 mAh-ás akkumulátort mellékelik, a hozzá való, BC-140-es hálózati töltővel. Teljes feltöltése valamivel több mint 2 órát vesz igénybe és feltöltött állapotban kb. 370 felvétel elkészítését teszi lehetővé. Ez közel 50%-kal több, mint az elődnél gyárilag mért érték (250 kép).
A fényképezőgép belső memóriáját közel kétszeresére növelték, így ezúttal kb. 47 MB-on tárolhatjuk adatainkat. Ez azonban így is csak vésztartaléknak, vagy a gép boltban való kipróbálásához elég. Jobban járunk egy 4 vagy 8 GB-os SD, illetve SDHC memóriakártyával. Ha sokat fényképezünk RAW-ban akkor inkább az utóbbival, ugyanis a .RAF fájlok mérete meglehetősen nagy (kb. 24 MB). A korábbi modellben még megtalálható xD foglalatot itt el kell felejtenünk. Úgy tűnik a Fujifilm lassan áttér az SD memóriákra. A kártyafoglalat a markolati részen kapott helyett egy kipattintható műanyag ajtó mögött.
