Kipróbáltuk: Fujifilm FinePix S100FS teszt

Felépítés I.

Annak idején, 2002-2003 tájékán a bridge – vagyis szuperkompakt – gépekbe kizárólag 2/3″ típusú CCD-t szereltek. Örültünk is neki, hiszen így az egyszerűbb kompaktokhoz képest viszonylag kisebb mélységélességű képeket lehetett készíteni. 200 mm környékén még portrézni is egész jól lehetett, a Minolta DiMAGE 7/7i/7Hi/A1/A2 sorozatával pedig a makrózás is igazán élvezetes volt.

Aztán egyszer csak kihaltak a “kétharmadosok”, szépen beszivárgott a bridge kategóriába az 1/1,8″ formátum, amely azonos felbontás mellett is kisebb pixelméreteket eredményez, mint a 2/3-os, hogy a kisebb méret adta nagyobb mélységélességről ne is beszéljünk. A 2/3″-os CCD-k utolsó lovagja a maga nemében igazi világszám Samsung Pro815 volt (az első és egy darabig egyetlen 15×-es zoomátfogású gép).

Sok-sok év telt el azóta, már le is tettünk arról, hogy valaha visszatérnek a 2/3 típusú szenzorra épülő gépek, s már-már beletörődtünk, hogy a szuperkompaktok sem olyan szuperek már mostanában. De ez év elején a Fujifilm nagyot durrantott, hiszen bejelentette a FinePix S100FS gépét, amely bizony kétharmados a javából!

Ha szeretnénk felsorolni a fényképezőgép által nyújtott szolgáltatásokat és extrákat, akkor bizony hosszú listát kapunk. De győződjünk meg erről saját szemünkkel, nézzük tehát a Fujifilm FinePix S100FS főbb tulajdonságait:

• 2/3″ típusú, 11,1 Mpixeles 8. generációs Super CCD HR
• 28-400 mm-nek megfelelő gyújtótávolságú, 14,3×-os zoomátfogású mechanikus zoomgyűrűvel szerelt objektív, f/2,8 kezdő fényerővel
• Optikai képstabilizátor
• ISO100-3200 közötti érzékenység teljes felbontásnál, kisebb felbontásban akár ISO10000-ig növelhető
• 3 és 7 kép/mp-es sorozat (előbbi RAW formátumban is, utóbbi kisebb felbontásban)
• Többféle sorozatmód: normál, nagy sebességű, dinamika, filmszimuláció, expozíció, hosszú.
• 2,5″-os, 230 ezer pixeles, nagy betekintési szögű, dönthető és felhajtható LCD
• VGA felbontású mozgókép rögzítés
• Középpontos vakupapucs és vakuszinkron kimenet
• xD/SD/SDHC kártyafoglalat
• Magyar nyelvű menü
• Arcfelismerés és vörösszem-csökkentés
• Filmszimulációs módok (Provia, Velvia, lágy és portré beállításokhoz)

Ha nagyon keresnénk a Fujifilm korábbi kínálatában egy modellt, amelyet a FinePix S100FS elődmodelljének tekinthetnénk, akkor nagy valószínűséggel az S9600-ra esne a választásunk. Külsejében mindenképpen hasonló a két fényképezőgép, még a szolgáltatásokban is találni néhány átfedést, de sok fejlesztés történt, így nehéz pontosan megmondani, honnan is indultak. Mindenesetre a hasonlóságok miatt érdemes lehet összevetni a két modellt.

Képérzékelő

A Fujifilm FinePix S100FS egyik kiemelkedő tulajdonságát pont a képérzékelő adja, ez ugyanis a mostani szuperkompaktoknál megszokott 1/1,8″ helyett a régebben előszeretettel alkalmazott 2/3″ típusú. A nagyobb szenzorméret azonos felbontás esetén jobb alapérzékenységet és kisebb képzajt eredményez, mint a zsúfoltabb, kisebb méretű szenzorok. Ezen kívül a dinamika átfogásnak és az objektív vonalélességével szemben támasztott követelményeknek is jót tesz a nagyobb szenzorméret. Jóllehet, nincs óriási nagy eltérés az 1/1,8″ és a 2/3″ között, mégis szemmel jól észrevehető a nagyobb szenzor előnye: kisebb mélységélesség, alacsonyabb képzaj, szebb felbontás.

A 8. generációs Super CCD HR képérzékelőre 11,5 millió képpontot helyeztek, ebből 11,1 millió vesz részt a képalkotásban. Legnagyobb felbontásban így 3840×2880 pixeles képeket kapunk, de természetesen kisebb felbontásokat is választhatunk (ld. adatlap, link az oldal alján). A 4:3 oldalarányú képek mellett 3:2 oldalarányút is készíthetünk, viszont a 16:9-es formátumot még mindig nem támogatja a Fujifilm ebben a szegmensben.

A képeket JPEG tömörítés mellett akár RAW formátumban is elmenthetjük, amely tökéletes utófeldolgozhatóságot kínál. Arra sajnos nincs lehetőség, hogy a RAW képek mellé a fényképezőgép által feldolgozott JPEG képek is kerüljenek.

Az érzékenységet teljes felbontásban ISO100 és ISO3200 között választhatjuk meg, de lehetőség van ISO6400, sőt ISO10000 használatára is, de csak JPEG formátumban és maximum 6 ill. 3 Mpixeles felbontásban.

Optika

A Fujifilm FinePix S100FS-be új fejlesztésű objektív került, amely 13 lencsetagot tartalmaz, 10 csoportba rendezve, ezek közé aszférikus, és különleges szórású (AD) tagot is építettek.
A korábbi változathoz képest nagyobb, mintegy 14,3×-es zoom átfogást értek el, amely így a tele tartományban még nagyobb nagyítást eredményez.
A 7,1-101,5 mm gyújtótávolságú, f/2,8-5,3 fényerejű optika az alkalmazott 2/3″ típusú CCD-vel olyan látószöget eredményez, mint egy kisfilmes gépen egy 28-400 mm-es objektív. A nagylátószög tehát maradt a jól bevált és elterjedt 28 mm-es, a tele állásban pedig kapunk egy kis extrát is. A rekeszértékek alapesetben F8-ig szűkíthetők, de manuális módban F11-re is lemehetünk.

A nagy gyújtótávolságnál mindig problémát okoz a kevés fénynél való fotózás. Ennek megkönnyítésére sok gyártó kínál optikai stabilizátoros fényképezőgépet, viszont a Fujifilm a FinePix S9600 gépében csak az érzékenység automatikus növelését kínálta fel. Az S100FS-be igazi optikai stabilizátor is került, amely a képminőség romlása nélkül képes a reciprokszabály által javasolt záridőknél hosszabb expozíciók berázásmentes elkészítésére.

A zoom és a kézi élességállítás egy-egy gyűrűvel végezhető el. A zoomgyűrű mintegy 5,5 cm szélességű, gumibevonattal ellátott, elfordítása a lencsetagok mozgatását közvetlenül váltja ki. Felületén a fontosabb gyújtótávolságokat tüntették fel kisfilmes formátumra átváltva, melyek a következők: 28, 35, 50, 100, 135, 200, 300, 400 mm. A zoomgyűrűn kb. 75-80 fokot kell fordítanunk az óramutató irányában ahhoz, hogy a teljes nagylátószögű állásból maximális tele állásba jussunk. A zoom használatát az LCD vagy EVF bal oldalán megjelenő zoomskálán is figyelemmel kísérhetjük, ami ugyan pontos értékeket nem közöl, de a zoom hozzávetőleges állása jól leolvasható róla. A gyűrű járása könnyed, akadálymentes és precíz.
A zoomgyűrű mögött kapott helyet a manuális élességállításhoz használható, keskenyebb elektronikus vezérlőgyűrű. Ez talán kissé túlzottan hátra került, mert az előrenyúló vakuház meggátolja a teljes körbeforgatását. A pontos kézi élességállítás a jó felbontású LCD ellenére is körülményes, mivel a gép csak 2×-es mértékű digitális nagyítást kínál fel, de azt is csak JPEG képeknél.

A frontlencse védelmére műanyag sapkát mellékelnek a dobozban, melyhez szíj is jár, így elvesztésétől nem kell tartanunk. Szintén a gyári csomagolásban kapjuk a szirom formájú napellenzőt is. Az objektív elé 67 mm-es menetátmérőjű szűrőket tekerhetünk fel közvetlenül.

Sorozat fényképezés, videó

A FinePix S100FS többféle sorozatmódot kínál, amelyek egy része az S9600-ban is megtalálható volt. Lehetőségeinke a következők:

• 

  sorozat módok

  Normál sorozat (TOP 7): gyári adatok szerint ekkor 3 kép/mp sebességet használhatunk, melyet méréseink is pontosan igazoltak. Szintén a specifikáció szerint egy sorozatban JPEG formátumnál 7 képet készíthetünk, de a veszteségmentes RAW kiválasztása után is van lehetőségünk 3 egymás utáni kép elkészítésére. Ha a kb. 64 MB méretű puffer telítődik, a sorozat abbamarad. Új képet csak azután készíthetünk, ha a puffer teljes tartalma a kártyára került.

• Nagy sebességű sorozat (TOP50): ezen mód kiválasztásakor a gép automatikusan csökkenti a felbontást 3 Mpixelre, és növeli az érzékenységet ISO200-ra. A gyári adatlap 7 kép/mp sorozatsebességet igér, saját méréseink 6,2 kép/mp-et adtak eredményül. Bár a 3 Mpixeles felbontás még sok esetben elég is lenne, sajnos ez már interpolált felbontás, méghozzá nagy valószínűséggel 1280×960 pixelről. Az egy sorozatban készíthető képek száma itt 50. RAW formátum ennél a módnál nem használható.

normál sorozat

nagy sebességű sorozat

• Dinamikatartomány-sorozat: a különlegességek oldalon ismertetésre kerülő dinamika kiterjesztés módjaiban készíti el az egyes felvételeketl. A sebesség 3 kép/mp, az érzékenység minimum ISO400, a formátum pedig csak JPEG lehet.
• Filmszimulációs sorozat: szintén a különlegességek oldalon írunk részletesen a filmszimulációról. Ebben az üzemmódban 3 JPEG kép készül, minimum ISO200 érzékenységgel.
• Automatikus expozíció sorozat: RAW formátumnál is alkalmazható, 3 kép készül a menüben beállítható módon, 0,3..1 Fé eltérésekkel.
• Utolsó 7 sorozat: folyamatosan készülnek a képek, majd az exponáló gomb elengedésekor a pufferben lévő utolsó 7 JPEG kép vagy utolsó 3 RAW kép kerül elmentésre.
• Hosszú sorozat: csak a kártya kapacitása korlátozza az egy sorozatban készíthető képek számát, ilyenkor minden kép előtt a gép újrafókuszál. RAW formátumnál nem használható. E sorozat sebessége függ az alkalmazott memóriakártya írási sebességétől is.

A kártyára írás sebessége most is azt bizonyítja, hogy az xD kártyák sajnos e téren is le vannak maradva, már csak ezért is ajánlott a géphez SD memóriakártyát választani. A rendelkezésünkre bocsátott nagy sebességű, H jelű xD kártya alig tudott gyorsabban írni, mint az alsókategóriás Class 2 jelzésű Panasonic SD kártya. Aki sokat fotózna RAW formátumban, annak mindenképpen javasolt nagy sebességű kártya beszerzése, hiszen a képek mentésének ideje alatt a beállítások nem módosíthatók és nem készíthető új kép.

A videofelvétel legnagyobb felbontása 640×480 pixel, ezen kívül csak 320×240 képpontot választhatunk. A képfrissítés 30 kép/mp. Mivel az objektív gyújtótávolságát kézzel állíthatjuk, a mozgókép rögzítés során természetesen ezt is használható, ráadásul ezalatt a hangfelvétel sem szünetel. Mind a fénymérés, mind az élességállítás aktív marad a felvétel során. Talán egyetlen dolgot említhetünk negatívumként: a hangfelvétel csak 8 kHz mintavételezésű, mono. Persze álmodhatnánk a manapság elterjedőfélben lévő HD felbontásról is, de ne legyünk telhetetlenek!

AVI videó (~9700 kbps)
640×480, 30 fps; 0:25 mp; ~29 MByte

AVI videó (~10500 kbps)
640×480, 30 fps; 0:8 mp; 10 MByte

VGA felbontásban 1 GB-ra közelítőleg 15 perc menthető. A videó tehát jó tömörítésű, de nincs túltömörítve, az MPEG-2 formátum miatt viszont nagyobb helyigényű, mint az MPEG-4-es. M jelű xD kártyával is sikerült folyamatos, VGA felbontású videót rögzíteni, anélkül, hogy a felvétel megszakadt volna (1 perc folyamatos felvételig próbáltuk).