Kipróbáltuk: Fujifilm FinePix S100FS teszt

0

Különlegességek

Dinamika kiterjesztés

A digitális fényképezőgépek közül még a legprofibbaknak is komoly hátrányuk van dinamika átfogásban a filmekkel szemben. Az erős csúcsfények és a sötét részletek együttes leképezése bizony szinte lehetetlen feladat a digitális gépekkel, pláne a még kisebb dinamikájú kompaktokkal. A legtöbb fotós e téren vár mielőbbi, hatásos és komoly fejlesztést.

A Fujifilm korábban készített SuperCCD SR szenzora elméletben pont ezt a dinamika problémát próbálta orvosolni, több-kevesebb sikerrel. Érdekes, hogy nem túl sok gépbe szereli ezt a szenzort a Fujifilm. Az S100FS-be is az SR helyett inkább a nagy felbontásra kihegyezett HR került.
Ennek ellenére a gép kínál dinamika kiterjesztést, legalábbis így hívják azt a funkciót, amit mi is megvizsgáltunk.

Tesztképünk fehér, textúrával is rendelkező virágot és árnyékos részeket egyaránt tartalmaz, így könnyen látható lesz rajta az egyes üzemmódok különbsége. Ideális esetben a fehér virágon is látnunk kell textúrát (ha a virág fehér része kiég, akkor egyenletesen 255,255,255 világosság értékű lesz, vagyis homogén fehér, textúra nélkül), de az árnyékos területeknek is jó részletekkel kellene rendelkezni.

Lássuk az eredményeket:


ISO400, DR100% JPEG

ISO400, DR200% JPEG

ISO400, DR400% JPEG

ISO400, RAW, Lightroom-ban alapértékekkel konvertálva

ISO400, DR100% JPEG; kiégett részek megfestve

ISO400, DR200% JPEG; kiégett részek megfestve

ISO400, DR400% JPEG; kiégett részek megfestve

ISO400, RAW, Lightroom-ban alapértékekkel konvertálva;
kiégett részek megfestve

Az első tesztképet (DR100%) megnézve látható, hogy a fehér virág szirmának felső része keményen kiégett. Érdemes a kiégett részeket kiemelt, megfestett változatot is megnézni. Nyilvánvaló, hogy expozíció korrekcióval le lehetne rövidíteni olyan szintre a záridőt, hogy ne legyen kiégett rész, de akkor a kép többi eleme is sötétebb lenne.
DR200%-ot választva a képen egyetlen kiégett képpont sem lesz (minimum használható érzékenység ISO200!), viszont a fehér virág helyett már kissé szürkés tónust kaptunk. Fontos azt is megemlíteni, hogy itt a sötétebb részek még sötétebbek lettek. Nagyobb dinamika helyett itt egy olyan képet kapunk tehát, amelynek gradációs görbéje a csúcsfényeknél visszahajlik, nem engedi ki 255 világosság értékig, valamint ezen kívül szinte az egész kép hajszálnyit sötétebb is lett. Jobb eredmény, mint a DR100%-os JPEG, de valahogy nem az igazi.

A DR400% hatásához hasonló gradációs görbe

DR400%-ot alkalmazva a minimális érzékenységünk ISO400 (ezért választottuk az összes tesztképünkön ezt az érzékenységet, hogy mindegyik összevethető legyen és a képzaj ne zavarjon be). Az így készített fotók fehér részek helyett méginkább szürke tónusokat tartalmaznak, s a sötétebb területek is méginkább sötétebbek lettek. Ez a hatás nekem személy szerint már nem tetszik, hiányolom a fehéreket a képből.
Végül érdemes egy pillantást vetni a RAW formátumból Lightroom-ban készített JPEG képre is (a konvertálás során semmilyen paraméter nem változott, minden alapbeállításon volt, a kontraszt közepes szintű: medium). Itt minimális kiégést tapasztalunk 3-4 pixelben, ami teljesen természetes és elfogadható. A szirom világos részein látunk fehéret is és még a textúra is érezhető. Amit szintén látnunk kell, hogy a kontraszt jobb kezelése miatt a sötétebb részek itt nyitottabbak, kissé világosabbak. A természeteshez leginkább ez áll közel.

Összességében tehát ez a funkció – amely csak JPEG képeknél használható – inkább azoknak való, akik nem óhajtanak komolyab utómunkával pepecselni, de el akarják kerülni a beégett képrészleteket. A látottakból kiejelenthető, hogy a gép belső képfeldolgozása kissé nagyobb kontraszttal dolgozik, emiatt a szenzorból kiolvasott adatokhoz képest jelentős részletek vesznek el a világos tónustartományban, ezt próbálja ellensúlyozni a DR200% és DR400% mód, sajnos nem túl természetes módon. Kiégés nincs, de nagyobb dinamika sem.

Javasolt tehát a fontos helyzetekben a RAW formátumot használni.

Film szimuláció

A filmes fotózásban jártasak számára biztosan jól hangzik, hogy a fényképezőgép képes a legendás Velvia színeit utánozni. Más kérdés, hogy ez mennyire sikerül. Mindenesetre a nagyobb kontraszt és az élénkebb színek valóban szép hatásúak a Velvia módnál.
Portré és lágy módokban viszont kissé beszürkülnek a fehérek, közönhetően a DR200% alkalmazásának. Érdemes tudni, hogy a portré és lágy módok minimum ISO200 érzékenységgel használhatók csak.

Színtelítettség

A háromféle színtelítettség beállításon kívül fekete-fehér konverziót is kérhetünk. Más modellekkel szemben itt csak egyetlen monokróm mód áll rendelkezésre, nincsenek alkalmazható színszűrők, valamint szépia vagy – a manapság újra divatos – cianotíp képek sem készíthetők közvetlenül.

Tónus/kontraszt

Élesítés

Az élesítést háromféle szint valamelyikére állíthatjuk. A lágy állás valóban lágy hatású képeket eredményez. Az erősebben élesített kemény képek is jók lettek, nem látszik zavaró mértékűnek a túlélesítésnél élek mentén jelentező kifehéredés.
Ügyesen találták ki az élesítés rádiuszát, a tesztfotókat megtekintve látszik, hogy igen finom részleteket hoz ki az algoritmus.

Vörösszem korrekció

Sokszor kevés a magasra pattanó vaku, vagy annak vörösszem csökkentő módja, mely elővillantással szűkíti a pupillát. Ha a vaku fénye bejut a vérrel telt szemfenékre és onnan visszaverődve az objektíven keresztül a képérzékelőre érkezik, az emberi szem bogara vörösnek látszik a képen. Ez ellen csak úgy védekezhetünk hatásosan, ha vagy a megvilágítás szögét változtatjuk, vagy a külső szórt fény jelentősen erősebb, mint a vaku fénye, ami miatt a szemfenékről visszaverődő vöröses fény így a rövidebb záridő miatt kevésbé vagy egyáltalán nem lesz észlelhető.

Akik nem bíbelődnek különböző ügyes terelőlapokkal, külső vakuval, indirekt világítással, azok előbb-utóbb bele fognak futni a vörösszem problémájába.
Nekik nyújt segítséget a gépen belüli vörösszem javítás lehetősége.

Dícséretes, hogy automatikusan is képes a fotózás után javítani a vörös szemeket, az viszont nem, hogy mindezt csak arcfelismerő módban hajlnadó megtenni. További probléma, hogy az utólagos vörösszem javítás is csak akkor lehetséges, ha az adott kép arcfelismerő AF alkalmazásával, az arc felismerése után készült.

A vörös szemek javítása egyébként egész jó minőségű, csak a sötetbb tónusó részeknél jelentkeznek problémák (megmaradó sötétvörös rész, vagy a szaruhártyába „javítás”). A javított szemek többsége nem irreális, nem tűnik élettelennek, fakónak, s a szaruhártya csillogása is természetesnek hat.

Vörös szemek gépen belüli javítása

vörös szem…

… javítva

vörös szem…

… javítva