Kipróbáltuk: Nikon D3s teszt

Mért értékek

Mivel egy ízig-vérig munkagépről van szó, az egyik elsődleges kritérium vele szemben a gyorsaság. Erre ugyanúgy nem lehet panasz, mint elődjénél volt, sőt a Nikon D3s egy fokkal túlszárnyalja a korábbi típust. A bekapcsolás után szinte azonnal készenlétbe áll, lényegében gyorsabban, mint az emberi reakció idő, így ez esetben a fotós lesz a gyenge láncszem. Így van ez az első kép elkészítésének idejével is, amely a bekapcsolást követően közvetlenül lehetséges. Mivel a gép bekapcsoló gyűrűje és exponáló gombja nagyjából egy ujj hatáskörébe esik, az első kép elkészítésének ideje attól függ, mennyi idő alatt vagyunk képesek jobb mutatóujjunkkal átpattanni a kioldó gombra.

Két felvétel között – ha kézi élességállítást használunk – szintén minimális időnek kell eltelnie, és ezúttal gyorsabb időt mértünk a D3-nál, pedig a legjobb minőségű képformátummal izzasztottuk a gépet. A lejátszás módba lépés szinten nem vesz el sokat az életünkből, mindössze 0,2 mp-ig tart és hasonló időt kell kivárnunk a képek lapozása közben is. A lapozó gombot (jobb-bal irány) folyamatosan nyomva tartva gyorslapozás is lehetséges, nagyjából 5 kép/mp-es sebességgel.

A Nikon D3s tehát többségében az előd sebességét hozza, de akad pár terület, ahol gyorsabb annál. Jobb eredményt kaptunk például a kártyára írási sebességeknél. Kétféle CompactFlash memóriával egy átlagosnak mondható SanDisk Ultra II-vel, valamint egy Extreme IV-gyel mértünk sebességet, mégpedig 14-bites, tömörítetlen RAW képekkel. Az írás átlaga az Ultra II kártyánál 11,2 MB/mp lett, ami szépen közelíti a kártya elméleti, 15 MB/mp-es maximumát. Az elvileg 40 MB/mp-es sebességgel bíró Extreme IV-nél ez az eredmény 21 MB/mp volt. Ez csak a fele a teoretikus értéknek, de így is jobb, mint a D3-nál tapasztalt sebesség.

A Nikon D3s használható a jelenleg leggyorsabb UDMA alapú CompactFlash kártyákkal is.