Kipróbáltuk: Nikon D700 teszt

Bevezetés, különbségek

Amit annak idején – úgy 2005 körül – meglépett a Canon az EOS-5D-vel, azt meglépte most a Nikon is, csak némileg modernebb köntösben. Az egyszerű halandó számára szinte elérhetetlen árfekvésű profi szegmensből „lecsorgott” full frame szenzor egy olcsóbb gépben is kamatoztatja képességeit. Az olcsóbb fogalom persze relatív, hiszen csak a jelenlegi Nikon termékkínálat csúcsát jelentő D3-hoz képest nevezhetjük annak az új D700-as modellt, amely a japán gyártó második FX formátumú digitális tükörreflexes gépváza. Mint tudvalevő a Nikon tavaly óta kétféle érzékelő méretet favorizál. Az eddig is előszeretettel használt DX-et, amely az APS-C családba tartozik, és az újonnan bevezetett FX-et, melynek mérete megegyezik a kisfilmes képkockamérettel (kb. 36 x 24 mm). Az FX formátum mintegy 2,25x-ös érzékelőterület növekedést jelent az olcsóbb DSLR-ekben alkalmazott DX-hez képest, ennek minden előnyével és hátrányával együtt.

A Nikon D700 egy DX és egy FX-es fényképezőgép keresztezéséből jött létre. „Apja” a már említett D3-as modell, melytől elsősorban az érzékelőjét és a kismértékben a keresőjét örökölte. A másik szülő szerepét azt hiszem a D300-ra aggathatjuk, amelynek szolgáltatásai és külalakja nagy részét köszönheti. A D300 és D3 között amúgy sem volt eget rengető különbség, a legszignifikánsabb eltérés éppen a szenzor formátum volt, így a D700 egy tökéletes kapocs a kép készülék között, árban is valahol félúton.

A Nikon D3 árnyékában?

Nem, erről szó sincs! Bár a D700 első ránézésre egy egyszerűsített D3-nak tűnhet, meglehetősen sok szolgáltatása terén ugyanazt kapjuk, sőt néhány új funkció is került a gépbe, ami a csúcsvázhoz képest még könnyebbé teszi a használatot.
Ha már könnyebbség, akkor kezdjük a kisebb és könnyebb vázzal, ami mintegy negyed kilóval húzza kevésbé csuklónkat. Be kell azért vallani, hogy a közel 1 kilós váz még így is a súlyosabbak közé tartozik és hosszabb távon nem túl könnyű vele dolgozni. Természetesen mindez a portrémarkolat nélküli kialakításnak köszönhető, amelyet külön szerezhetünk be hozzá és vele együtt már könnyedén konkurál a D3 tömegével és méreteivel. Az elmaradt markolat miatt lemaradt a D3 plusz folyadékkristályos kijelzője és néhány itt található funkciógombja. Ezek jó része (ISO, WB, képminőség) a D300-hoz hasonlóan a jobb oldali kezelősorra került, más része pedig a kukába. Nincs például mikrofon és így beépített hangfelvételi lehetőség sem. A kiegészítő markolat hiánya miatt a D3 igen tekintélyes méretű és tömegű akkumulátora sem használható. Helyette a D300-ban is alkalmazott, EN-EL3e került a gépbe, sokkal korlátozottabb, de még így sem szerény kapacitással. A pluszban megvásárolt markolatban persze nem csak a gyári akkut, de egyéb akkukat és elemeket is használhatunk, és a gép menüjében beállítható a vázban és a markolatban lévő akkuk merítési sorrendje.

A váz persze ezúttal is masszív, magnézium ötvözet, por és cseppálló szigetelésekkel a gombok és a nyílások környékén. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy a memóriakártya ajtajához nincs semmi külön gomb, vagy nyitó kallantyú, egyszerűen hátrahúzva kihajthatóvá válik. Gyors megoldás, és úgy látszik így is megoldható az időjárás állóság. Memóriakártyából persze a D700-nál „csak” 1 db használható, de abból akár a gyors UDMA kompatibilis memóriák is. A masszív váz ellenére a D3-nál szerényebb teherbírású zárszerkezetet kapunk, melyet 150 000 expozícióra terveztek. Persze ez csak a pro vázhoz képest „szerény”, a DSLR mezőnyben jónak mondható, hiszen igen kevés modellnél adja meg a gyártó a hivatalos értéket és azok is többnyire 100 000-es expószámra méretezettek. Ebben a tekintetben tehát a D300-al rokon gépet kapunk. A FX szenzor viszont a D3-mé, méretben és felbontásban is megegyeznek, sőt ezúttal is választhatunk DX képformátumot az FX mellett. Eltérés viszont, hogy kimaradt az 5:4-es képarány. A DX képméret kijelzése a D700-nál is látható a keresőben, de a nagyobb testvérnél megszokott sötétebb keret helyett, csupán egy vékony vonalat láthatunk.

A kis D60-nál már nyilvánvaló volt, hogy – talán utolsóként – a Nikon is megadta magát az automatikus szenzortisztításnak. Az új szolgáltatás a D700-ban is visszaköszön, elsőként a profi szegmensben.

A prizmaház és a kereső kívülről szakasztott D3, belülről azonban néhány ponton eltérnek. A legfontosabb a keresőkép lefedettsége, amely a D30-nál, profi géphez illően 100%-os, a D700-ban azonban mindössze 95%. Ezzel szemben a nagyítás kicsit jobb az utóbbi gépnél. Más a kereső státuszsorának elrendezése is, mivel a D3-nél jobb oldalt volt látható az expozíciós skála. Úgyszintén kissé más méretű és elrendezésű a folyadékkristályos kijelző adatkijelzése is.

A felvételi információk megjelenítése az LCD-n is módosult, részletesebb adatokat kapunk, köszönhetően a képernyő alján lévő gyorsmenünek, melyből néhány funkció közvetlenül is elérhető. Egyedüli hátrány ezzel kapcsolatban, hogy az adatmegjelenítés kevésbé testre szabható, mint a D3 esetében. Cserébe viszont a menük jobban testre szabhatók. A fentiek mellett külön kompozíciós rács és segédtippek is bekapcsolhatók az LCD-n. A fotók visszajátszása hasonló a nagyobb modellhez és a D300-hoz, viszont a D3-ban a Slideshow alá zenét is rendelhettünk, ami itt elmarad. Adott a képek egymás melletti összehasonlítása (Side-by-side comparison) is, de más módon hívhatjuk el, mint a profi modellnél.

A vaku tekintetében a D300-ra ütött a készülék, hiszen itt is megtalálható a beépített, felnyitható villanó, ami az említett modellhez hasonló képességekkel és teljesítménnyel rendelkezik. Már maga a beépített vaku ténye is túlmutat a D3-mon, de vakuszinkron sebességben is jobb a D700. A csúcs készüléknél 1/250 mp, volt a legrövidebb szinkronidő külső vakut használva, itt viszont a zár nyitás idejét külön villanóval akár 1/320 mp-ig is csökkenthetjük. Belső vakuval maradt persze 1/250 mp. A D700-on külön AF segédfény lámpa is található, míg a nagytestvéren kénytelenek voltunk a külön vakura hagyatkozni.

Sorozat sebességben viszont nem várhatunk el olyan teljesítményt, mint amilyet a bajnok D3-nál mértünk. A D300-hoz hasonlóan, itt is attól függ a sebesség, hogy használunk-e portrémarkolatot vagy sem. A „csupasz” vázzal legfeljebb 5 kép/mp-es teljesítmény érhető el, plusz markolattal pedig 8 kép/mp. JPEG-ben 100 képnél maximálták a készíthető fotók számát, ellentétben a D30 130 képes értékével.

Maradt még néhány szoftveres újítás, vagy megszorítás, melyek közül a legfontosabb a D700-ban debütáló Vignette Control, vagyis a képsarki sötétedés csökkentése, amely fokozottabb mértékben sújthatja a teljes képkocka méretű érzékelős gépeket. Egy kicsit faragtak az Aktív D-lighting, azaz dinamika tartomány kiterjesztő szolgáltatáson is, egy plusz Auto opció képében. Némileg kevesebb beállítási lehetőséget kapunk az AF mező kijelzés egyedi opcióinál, mivel nem adható meg, hogy kézi, vagy folyamatos AF módban használjuk. Cserébe azonban még több funkció rendelhető a programozható gombokra, mint például az élőkép bekapcsolása, sőt élőkép módban közvetlenül megjeleníthető a virtuális horizont is.