Képminőség I.
Fájlformátumok
A Nikon D700 esetében az átlagnál több, 3-féle képformátum közül választhatunk, ugyanúgy mint a D3 esetében. A hagyományos, 8 bites JPEG három tömörítéssel érhető el. A Fine (finom) tömörítés 99%-os, a Normal 98%-os, míg a Basic (alap) 93%-os minőséget ad, pont mint a D3 esetében.
A fájlformátumok kakukktojása a TIFF képek választhatósága. A korábban elterjedt, formátum nagy mérete és emiatt nehézkes kezelhetősége révén szinte teljesen kikopott a digitális fényképezőgépekből, pedig néhány éve még nem egy kompakt fényképezőgép támogatta. Mára szinte csak a Nikon komolyabb DSLR modelljei – köztük a D700 – támogatják. Csatornánként 8 bites színmélységet és a hatalmas fájlméretet kapunk a TIFF lehetőséget választva. Főként azoknak ajánlott, akik nem szeretnének a RAW fájlok feldolgozásával foglalkozni, viszont nem ismernek kompromisszumot a képminőség terén. Na és persze óriási memóriakapacitás áll rendelkezésükre.
A RAW (NEF) formátumot nem hiába nevezik „digitális negatívnak”. Nem csak kiváló minőséget, de a képek utólagos feldolgozásának lehetőségét is magában rejti, így komoly beleszólásunk marad a képminőségbe. A D700-nál számos RAW beállítási opció áll rendelkezésre. Választhatunk például 12-bites és 14-bites formátumot. Illetve tömörítetlen és tömörített NEF formátumot. A tömörítés is kétféle lehet, veszteséges (kb. 40-55%-al kisebb fájlméret), vagy veszteségmentes (kb. 20-40%-al kisebb méret). Választhatunk kombinált RAW+JPEG beállítást is, melynél a JPEG képpár bármilyen tömörítési fokra beállítható a három közül.
Képzaj
Bár a tökéletesen egyező érzékelő miatt azt vártuk, hogy a D700 ugyanazt az eredményt produkálja majd zajban, mint a D3, az eredmény kissé rácáfolt erre. A full frame szenzorok legnagyobb előnye éppen a méretük, amely adott területen jóval nagyobb érzékelőhelyeket ad. Egy hasonló 12 megapixeles szenzorhoz – például a D300-éhoz – képest ez 2,25x nagyobb területet jelent pixelenként. A nagyobb terület pedig jobb fénygyűjtő képességet és ezzel egyetemben alacsonyabb zajszintet adhat. A Nikon D700 összességében kicsit zajosabb volt tesztjeinkben, mint a D3, de még így is jobb eredményeket adott, mint a hasonló APS-C méretű szenzorral szerelt DSLR gépek. A D3-hoz képest rosszabb eredmény okairól csak találgathatok, de az eltérő hőmérsékleti körülmények (a D3 teszt télen készült), a vékonyabb AA szűrő miatt megnövekedett részletező képesség és ezáltal zaj, vagy az újragondolt szoftveres szűrés is okozhatták.
JPEG képformátumban egy kicsit „magasan” indított az ISO100-as zajszint, valahol a D3 és az APS-C gépek átlaga között, majd a következő fokozatban (ISO200) már javított valamit a D700 és közelebb által a Nikon csúcsmodell teljesítményéhez. Ezután ISO3200-ig fej-fej mellett haladnak, némi előnnyel a D3 javára, majd az utóbbi modell az efölötti érzékenységeken kicsit meglép a D700-tól. Kétségbe esnünk azonban nem kell, a különbség nem jelentős és a D700 ISO12800-on mutatott érzékenysége még így is jobb, mint például az Olympus E-3 ISO3200-on. Vagy ha egy gonosz összevetést is bedobhatok, a D700 ISO3200-on produkál akkora zajt, mint a kis kompakt Nikon Coolpix P80 ISO400-on.
RAW-ban természetesen kicsit rosszabb a helyzet zaj terén, hiszen itt semmilyen szoftveres szűrés nem érvényesülhet és a képek konvertálásánál is kikapcsoltunk minden szűrést. A világossági zaj mértéke hasonló tendenciát mutat mint a JPEG esetében. ISO100-on kicsit magasabb a D3-nál, majd ISO200 és 3200 között már közelebb vannak egymáshoz. Végül ISO6400-tól ellép a profi csúcsmodell. Ugyanez jellemző a piros és a zöld csatorna színzajára is, míg a sokkal problémásabb kék csatorna – érdekes módon – végig jobb eredmény ad a Nikon D3-nál mért eredményeknél. Emiatt erősebb a gyanú, hogy nem a némileg eltérő teszt időpont, hanem a máshogy hangolt szűrési algoritmus lehet az eltérés okozója, mely a D700 kék csatornájánál erőteljesebben dolgozik. A kék csatorna a teljes érzékenységi tartományban (ISO100-25600) kb. 8-10%-kal a D3 szintje alatt marad. A színzaj szűrés, ellentétben mondjuk a D200-al, amúgy is példás ennél a két készüléknél. Alacsonyabb érzékenységeken még a rizikósabb, árnyékos területeken sem igen találkozunk ilyesmivel, később pedig nagyon jól megtartja a színeket, holott itt már erős kompenzációra lenne szükség. Az ISO12800 és 25600 értékek persze színzaj szempontjából már konfettiesőt produkálnak, de nagyon hasznosak tudnak lenni gyengébb fényviszonyoknál és még a képminőség is elfogadható.
Képzaj:
- ISO100
- ISO100 RAW LR
- ISO200
- ISO200 RAW LR
- ISO400
- ISO400 RAW LR
- ISO800
- ISO800 RAW LR
- ISO1600
- ISO1600 RAW LR
- ISO3200
- ISO3200 RAW LR
- ISO6400
- ISO6400 RAW LR
- ISO12800
- ISO12800 RAW LR
- ISO25600
- ISO25600 RAW LR
- ISO100
- ISO100 RAW LR
- ISO200
- ISO200 RAW LR
- ISO400
- ISO400 RAW LR
- ISO800
- ISO800 RAW LR
- ISO1600
- ISO1600 RAW LR
- ISO3200
- ISO3200 RAW LR
- ISO6400
- ISO6400 RAW LR
- ISO12800
- ISO12800 RAW LR
- ISO25600
- ISO25600 RAW LR
- ISO100
- ISO100 RAW LR
- ISO200
- ISO200 RAW LR
- ISO400
- ISO400 RAW LR
- ISO800
- ISO800 RAW LR
- ISO1600
- ISO1600 RAW LR
- ISO3200
- ISO3200 RAW LR
- ISO6400
- ISO6400 RAW LR
- ISO12800
- ISO12800 RAW LR
- ISO25600
- ISO25600 RAW LR
- ISO100
- ISO100 RAW LR
- ISO200
- ISO200 RAW LR
- ISO400
- ISO400 RAW LR
- ISO800
- ISO800 RAW LR
- ISO1600
- ISO1600 RAW LR
- ISO3200
- ISO3200 RAW LR
- ISO6400
- ISO6400 RAW LR
- ISO12800
- ISO12800 RAW LR
- ISO25600
- ISO25600 RAW LR
A készülék menüjében ugyanúgy 3 fokozatú szűrést állíthatunk be, mint a másik két modellnél. Ez csak a magas érzékenységre vonatkozik, ami tapasztalataink szerint ISO3200-tól felfelé érezteti hatását. A kikapcsolt állapothoz képest a Low fokozat nagyjából 10%-al csökkenti a zajszintet. Normal állásban már 20-25% körüli csökkenést kapunk, míg High értéken 30-35%-a zajszint csökkenése. Ez ISO6400-nél például az ISO3200-al megegyező világossági zajszintet jelenti.
Hosszú expozíció
Cseppet sem meglepő, hogy a D700 nagyon hasonlóan teljesít ezen a területen, mint a D3-mas modell, hiszen lényegében azonos szenzort kapott mindkét gép, bár az előbb már azt is láttuk, hogy nem mindenben egymás ikertestvére a két modell. A D3-hoz nagyon hasonló eredmény ismét egy ötöst ér az ellenőrzőben. Pedig a nyári meleg és a 10 perces expozíció – nem is beszélve az ISO200-as érzékenységről – igencsak megizzaszthatta gépet, de ennek az elkészült képen nyomát sem látni. A melegedés miatti termikus zaj szinte teljesen hiányzik a képről – és a „hiányzik” ott most pozitív értelemben írom. Hotpixelünk azért nem meglepő módon van, imitt-amott néhány és nem is túl zavaró, sötétkék, piros pöttyök formájában. A számukat persze megszaporíthatjuk, ha jelentősen világosítunk a képen, de így is csak homogén felületeknél lesz zavaró a jelenlétük, részletes képnél belevesznek az apró részletekbe. Nem is beszélve arról, hogy az elvetemült tesztelőn kívül ki az, aki ekkorát világosít egy 10 perces töksötétben készült expozíción?
Közel kiváló eredmény, és a fentiekben még csak a hotpixel szűrés nélküli állapotról volt szó. Természetesen bekapcsoltuk az automata hosszú expozíciós zajszűrést is (Long Exp. NR). Itt már felkerül a csillag is az ötös mellé. Nem tudunk semmilyen téren belekötni ebbe a teljesítménybe. A kevés hotpixel írmagja is eltűnt, és még a hisztogram széthúzással „kivilágosított” képen sem fedezhető fel semmilyen hiba. A hotpixel szűrés persze némi áldozattal jár, mivel a nem kívánt pixelek feltérképezéséhez a gép az eredetivel megegyező záridejű új felvételt készít és ez alapján vonja ki a hotpixeleket. 10 perces expozíció esetén ez újabb 10 perc kényszerű várakozást jelent, amely alatt a gép nem használható.
Hosszú expozíciós sötétzaj
Memória kapacitás
Mivel a képeink mérete, beállításai és tömörítésük is hajszálpontosan megegyezik a Nikon D3 által kínáltakkal, a D700 esetén is megegyező fájlméretekre kell számítanunk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a készülék használati útmutatója, amelyből ugyanazt a fájlméret táblázatot emelték át, ami a D3-nál is megtalálható. Épp ezért mi is átemeltük ide a korábbi tesztünkben írtakat:
Fotóink fájlmérete a fent taglalt minőségi és tömörítési beállításoktól függ. A legnagyobb méretre a 14 bites, tömörítetlen RAW fájlnál, illetve a maximális felbontású TIFF formátumnál kell számítanunk. Előbbi 25 MB, míg az utóbbi 36 MB körüli, így egy 2 GB-os memóriakártyára alig több mint 50 kép menthető. Aki ezekben a formátumokban szeretne dolgozni, annak minimum egy 4 GB-os CompactFlash kártyát ajánlunk, de inkább többet. Egy 600 ezer forintos fényképezőgép esetén úgy sem a memóriakártya ára jelenti majd a problémát.
A Nikon D3 fájlméret-prioritási beállítással is rendelkezik. Ebben az esetben nagyjából egyforma fájlméreteket kapunk bármilyen képtartalom mellett. Optimális minőség beállításnál viszont nem a fájlméret, hanem a tömörítési minőség az elsődleges.
Az egyes felbontásokhoz és tömörítési fokokhoz tartozó fájlméreteket a következő táblázat mutatja:
| Fájlméretek és tárolható képek száma (FX formátumban) | |||
|---|---|---|---|
| Felbontás, tömörítés | méret* | 1 GB-os CF kártyán* | 4 GB-os kártyán* |
| 4256 x 2832 RAW (veszt ment tömörített, 14 bit) |
16,3 MB | 38 | 144 |
| 4256 x 2832 RAW (veszt ment tömörített, 12 bit) |
13,3 MB | 50 | 200 |
| 4256 x 2832 RAW (tömörített, 14 bit) |
13,8 MB | 57 | 228 |
| 4256 x 2832 RAW (tömörített, 12 bit) |
11,0 MB | 69 | 276 |
| 4256 x 2832 RAW (tömörítetlen, 14 bit) |
24,7 MB | 38 | 144 |
| 4256 x 2832 RAW (tömörítetlen, 12 bit) |
18,8 MB | 50 | 200 |
| 4256 x 2832 TIFF | 35,9 MB | 26 | 106 |
| 3184 x 2120 TIFF | 20,7 MB | 47 | 190 |
| 2128 x 1416 TIFF | 10 MB | 105 | 422 |
| 4256 x 2832 JPEG Fine | 5,7 MB | 138 | 558 |
| 4256 x 2832 JPEG Normal | 3,2 MB | 248 | 992 |
| 4256 x 2832 JPEG Basic | 1,4 MB | 500 | 2000 |
| 3184 x 2120 JPEG Fine | 2,9 MB | 274 | 1096 |
| 3184 x 2120 JPEG Normal | 1,6 MB | 488 | 1952 |
| 3184 x 2120 JPEG Basic | 0,7 MB | 1000 | 4000 |
| 2128 x 1416 JPEG Fine | 1,4 MB | 500 | 2000 |
| 2128 x 1416 JPEG Normal | 0,8 MB | 900 | 3600 |
| 2128 x 1416 JPEG Basic | 0,4 MB | 1800 | 7800 |
