Kipróbáltuk: Nikon D3 teszt

Felépítés I.

A Nikon az altatás és a dezinformáció nagymestere. Az altatódal évekig arról szólt, hogy mennyire meg vannak elégedve a DX rendszerükkel, vagyis digitális tükörreflexes fényképezőgépeik APS-C méret közeli érzékelőivel és optikáival. Aztán egyszer csak itt termett nekünk a Nikon FX rendszer, mégpedig a D3 képében. A Nikon D3 a gyártó első teljes kisfilmes képkocka méretű (fullframe, FX, kinek hogy teszik) érzékelős digitális fényképezőgépe. Bár nekünk olyan, mintha csak úgy idepottyant volna, minden előzmény nélkül, nyilván hosszú évek komoly fejlesztőmunkája állt a háttérben, hiszen állítólag korábbi profi vázuk a D2H szenzorát is 10 évig faragták. Akár eddig tartott a Nikon D3 fejlesztése is, akár nem, az biztos, hogy nem mindennapi géppel van dolgunk. A teljes képkockás érzékelő mellett számos újdonsággal szolgál, melyeket igyekszünk érinteni a cikkben, de addig is lássuk, mi változott az előző profi Nikon fényképezőgéphez képest!

Változások

A kék sarokban most a Nikon termékpaletta legutóbbi profi gépe a D2Xs várja a piros sarok küzdője, a D3 támadásait.

A legnyilvánvalóbb előrelépés az FX formátum, vagyis a teljes kisfilmes képkocka méretű érzékelő bevezetése. A felhelyezett objektívek így valódi, fizikai gyújtótávolságuknak megfelelő látószöget adnak. Egy 24-70mm-es objektív ténylegesen sztenderd nagylátó-kistele optikának számít. Akinek fáj a szíve az egykori DX képkivágás után, lehetőséget kap, hogy átkapcsoljon erre a képterületi beállításra is. A kivágás persze lényegesen kisebb felbontást ad, de egyben jobb sorozat sebességet is. Szintén újdonság az 5:4 -es oldalarány bevezetése, amely állítólag az amerikai portréfotósok kedvenc formátuma. A felbontás nagyjából maradt a régi, 12 megapixel közeli. Itt egy-két tizeddel a D2Xs-nek áll a zászló, de szinte elhanyagolható a különbség.

A jóval nagyobb érzékelő jóval nagyobb keresőképet sejtet. Bár a kereső nagyítása elmarad a D2Xs-től, képe így is tágasabb az elődnél. Kicsit finomítottak a mattüvegen is, bár panaszunk az korábbi változatra sem lehetett.

Szinte alap, hogy minden egyes digitális fényképezőgép generáció új feldolgozó processzort kap. A Nikon D3 esetében az újonc Expeed látja el ezt a feladatot.

Több a lehetőségünk a RAW fájlformátum terén is. Az eddigi tömörített és tömörítetlen RAW (NEF) mellett megválaszthatjuk a kompresszió fokát is, vagyis, hogy veszteségmentesen, vagy veszteséggel tömörített RAW-t szeretnénk-e használni. A 12 bites képfájlok helyett rendelkezésünkre áll a 14 bites változat is. Amely sokkal nagyobb szabadságot nyújt a színek terén.

A teljes képkocka méretű érzékelő mellett a gép érzékenységi tartománya volt a második dolog, amire felkaptuk a fejünket. Ennek maximuma ISO 25 600-zal ekvivalens, ami több, mint figyelemreméltó. A magas érzékenység óhatatlanul együtt kell járjon a képzaj hatásosabb szűrésével. Ez már valamilyen fokon a Nikon D2Xs-ben is jelen volt, de a D3 egy újabb fokozatot vezetett be, a felhasználó tehát három lépésben szólhat bele a szűrésbe.

Két megdöbbenésen már túl vagyunk, Következhet a harmadik. A Nikon az új modelljeiben (köztük a D3-mal egy időben kiadott D300-ban) bevezette az élőképes komponálás lehetőségét. A negyedik döbbenet e komponálás „terepét” az új LCD-t érinti, amelynek felbontása kb. 4x akkora, mint a korábbiaké. Az elődtől természetesen egy fokkal nagyobb is lett, de a felbontása miatt volt is hová híznia.

A Nikon teljesen átdolgozta az AF rendszert. A 11 pontos Multi-CAM2000 helyett az 51 pontos Multi-CAM3500 debütált a D3-ban, amely 15 keresztszenzorral is büszkélkedhet. Ezzel együtt kevesebb AF mező módot kapunk, de úgy gondolom ez inkább ésszerűsítés volt, mint a szolgáltatás megnyirbálása. Ugyanúgy, ahogy a „régi” D-TTL vakutámogatás megszüntetése. A D3 már leginkább az új i-TTL vakukkal érzi jól magát.

Az ötödik „nagyotmondó” dolog, ami kiverte az álmot a szemünkből a Nikon D3 sorozat sebessége volt. Eddig csupán 5-8 kép/mp-es sebességet volt képes elérni a Nikon , ráadásul mindezt DX formátumú érzékelőkön, vagy ezek képkivágott funkcióit használva. A Nikon D3 full frame, teljes felbontásban 9 kép/mp-et kínál, ami a világ jelenlegi leggyorsabb digitális fényképezőgépévé avatja ezen a téren. Egyben átveheti a „leggyorsabb riport-, és sportfotó fényképezőgép” koronáját a tavasszal megjelent Canon EOS 1D Mark III-tól. A gyártó persze most is élt a képkivágás adta lehetőséggel, hiszen DX formátumot választva a sebesség 11 kép/mp is lehet. Az elődhöz képest jócskán nőtt a készíthető képek száma. 35 JPEG helyett akár 130 is készülhet egyhuzamban.

Virtuális horizont

A Nikon D3 további újdonságai inkább a szolgáltatások ésszerűsítése, finomítása jegyében telt. Ilyen mondjuk a színbeállítások, a fehéregyensúly, vagy az egyedi (Custom) funkciók több beállítási lehetősége. Kapunk néhány kényelmi szolgáltatást is, mint például a jóval nagyobb felbontást adó HDMI videókimenet, és a virtuális horizont, amivel a gép pontosabban vízszintbe hozható.

Külön említeném a dupla kártyafoglalatot, két CompactFlash memóriakártya részére. Ezeknél beállíthatjuk, hogy egymás után, egymás mellett (egyikre csak RAW, másikra csak JPEG), vagy egyszerre (mindkettőn ugyanaz) mentsen rájuk a készülék. Szintén kiemelkedő fontosságúnak tartom az AF finomhangolás bevezetését is, amely egyébként már az említett Canon modellben is okos ötlet volt. A szolgáltatásról később még szót ejtünk.

A gép külleme nem sokat változott elődjéhez a nagyobb prizmaházat és a kissé megdöntött vezérlőtárcsákat nem vesszük annak. Méretben néhány millimétert hízott csak a Nikon D3 és a súlytöbblete sem tűnik jelentősnek…papíron. A gyakorlatban viszont néhány órás „terepmunka” után, estére leszakadt a csuklóm. Az előd és az új modell külső jegyeit az alábbi kép illusztrálja:

Képérzékelő

A Leica cég által a múlt század első felében bevezetett 36 x 24 mm-es filmkocka méret a fényképezés máig legelterjedtebb formátuma. A digitális fényképezésben – elsősorban anyagi és technikai akadályok miatt – ennél sokkal kisebb szenzorok terjedtek el, még az elit szegmensnek tekinthető DSLR géposztályban is a APS méretközeli érzékelők a legnépszerűbbek és a leginkább megfizethetőek. A fullframe érzékelős gépek még ma is a DSLR világ legköltségesebb típusai. Eddig három komolyabb gyártó próbálkozott az építésükkel, a Contax, a Kodak és a Canon, közülük pedig csak az utóbbi rendelkezik a mai napig is gyártott fullframe-es gépparkkal. A Nikon új belépő e szegmensben. A D3 saját fejlesztésű CMOS érzékelője 36 x 23,9 mm-es méretekkel rendelkezik. Az érzékelő, bár saját fejlesztés, nem saját gyártmány, hiszen a cégnek nincs erre kiépített kapacitása.

A Nikon FX-nek keresztelte el a fullframe formátumát, szemben az APS-C méretű DX gépeivel. A szenzor effektív felbontása 12,1 megapixel. Az 1x gyújtótáv szorzót adó FX (36 x 24 mm) mellett választhatunk DX (24 x 16 mm) képkivágást is, legfeljebb 5,1 megapixeles felbontással. A keresőkép szélei ilyenkor a kivágásnak megfelelően elsötétülnek és könnyebb a fotók komponálása. Beállítható úgy is a gép, hogy automatikusan érzékelje a felhelyezett DX-szabványú objektívet és ennek megfelelően változtassa a képterületet. Az ilyen objektívek ugyanis eleve kisebb képkörrel dolgoznak, ami egy fullframe érzékelőn a szélek és sarkok kitakarását jelenti. A harmadik képterület beállítás a portréfotózásnál közkedvelt 5:4 oldalarány (30 x 24 mm), amelynél a kép két szélét vágja le a gép. A kivágás természetesen itt is látható a keresőben, a maximális felbontás pedig 10 megapixel.

FX képformátum (36 x 24 mm)

DX képformátum (24 x 16 mm)

5:4 képformátum

Az adatok feldolgozását a Nikon D3-ban az új Expeed processzor vette át. A gép bejelentésével egy időben debütált új feldolgozórendszer, a komolyabb modellek mellett az olcsóbb Coolpix gépekben is megjelenik.

A készülék érzékenységi tartomány nagyobb az átlagnál. Alapból ISO200 és 6400 között állíthatjuk, de elérhető az L1.0 jelölésű ISO100, valamint a H1.0 és H2.0 jelölésű ISO 12800 és 25600-as érték is. Bármely érték 1/3, 1/2 és 1 Fé közökkel szabályozható, kivéve az utolsót, amelyre „csak” egész fokozattal léphetünk. A használható IASO értékek tehát: L1.0 (ISO100 ekv.), L0.7 (ISO125 ekv.), L0.3 (ISO160 ekv.), ISO200, ISO250, ISO320, ISO400, ISO500, ISO640, ISO800, ISO1000, ISO1250, ISO1600, ISO2000, ISO2500, ISO3200, ISO4000, ISO5000, ISO6400, H0.3 (ISO8000 ekv.), H0.7 (ISO10000 ekv.), H1.0 (ISO12800 ekv.), H2.0 (ISO25600 ekv.).

Nagyobb érzékenységek esetén szabályozhatjuk is a gép zajszűrését. A High ISO NR menüpontnál, alacsony (Low), normál, és magas (High) fokozat állítható be, illetve ki is kapcsolható (Off) az extra szűrés.

A Nikon – egyelőre – még nem híve az automata szenzortisztításnak, így a D3 nem kapott ilyen funkciót. A marketing azonban nagy úr, így biztos vagyok benne, hogy a konkurencia nyomása miatt előbb-utóbb itt is találkozunk majd valamilyen automatikus megoldással. Addig is az elődök képességeivel kell beérnünk. Ez elsősorban a tükörakna és a szenzor előtti terület antisztatikus védelméből áll, bár tesztünk során így is találkoztunk zavaró szennyeződésekkel. Mivel a portaszító rendszer nem lehet 100%-os hatásfokú, a tükör felcsapásával és a zár nyitásával kézi tisztítást is végezhetünk, illetve egy külön menüpont aktiválásával referenciafotót is készíthetünk a szennyeződésekről, amelyek a megfelelő Nikon szoftverben utólag kivonathatók a képből.

Sorozat fényképezés

A képsorozat sebessége nagyban függ a választott képterülettől, valamint a beállított sorozat sebességtől. A készülék bal oldali expozíciós tárcsájával kétféle sorozat módot állíthatunk be. Az egyik a maximális sebességet adó C-High mód. Ez FX és 5:3 formátumban 9 kép/mp, DX formátumban pedig 11 kép/mp elméleti maximumot jelent. A menüben beállítható a 9-11 kép közötti teljesítmény. Választhatjuk a C-Low módot is, melynek sebessége szintén előre meghatározható, 1-9 kép/mp értékek között.

A készíthető képek számát a felbontás határozza meg. Ha bármelyik sorozatmódot használjuk és az exponáló gombot félig lenyomjuk, a státusz LCD-n megjelenik a pufferben tárolható képek száma, vagyis a sorozat várható hossza választott felbontásunkban (C-REM). Az következő táblázatokban megpróbáltuk összefoglalni a sorozat sebesség és hossz gyárilag megadott értékeit:

Persze mi is megmértük a sebességet és a készíthető képek számát. A sebesség csak néhány tizeddel maradt el a gyári értéktől, elég jól megközelítve azt. Minden esetben a leggyorsabb mért adatot közöltük. A tesztet SanDisk Extreme IV CompactFlash kártyával végeztük, amelynek 40 MB/mp-es elméleti sebessége nem jelenthetett akadályt. A sorozatban készíthető képek számában is sok hasonlóságot mutatnak az általunk mért értékek a gyáriakkal. A legnagyobb eltérést az FX formátumú, finom tömörítésű JPEG képek mutatták, ahol fele annyit sikerült sorozatban rögzítenünk, mint a közölt képszám. A tömörítést erősebbre véve azonban már magasabb értékeket kaptunk a Nikon méréseinél. Eredményeinket az alábbi két táblázat mutatja:

A közölt sebességeken készíthetünk automata expozíció sorozatot is, amit a BKT gombbal és a két vezérlőtárcsával állíthatunk be. A hátsóval a képek száma és a sorozat expozíciós skálán való helyzete, az elülsővel a lépésköz állítható be a következő értékekre:

• BKT gomb + hátsó tárcsa:
• +3F – 3 kép a mérthez képest pozitív irányban (pl. 0 Fé > +1Fé > +2 Fé)
• -3F – 3 kép a mérthez képest negatív irányban (pl. 0 Fé > -1Fé > -2 Fé)
• +2F – 2 kép a mérthez képest pozitív irányban (pl. 0 Fé > +1Fé)
• -2F – 2 kép a mérthez képest negatív irányban (pl. 0 Fé > -1Fé)
• 0F – kikapcsolt állapot
• 3F – 3 kép a mérthez képest pozitív és negatív irányban (pl. -1 Fé > 0 Fé > +1 Fé)
• 5F – 5 kép a mérthez képest pozitív és negatív irányban (pl. -2 > -1 > 0 > +1 > +2)
• 7F – 7 kép a mérthez képest pozitív és negatív irányban (pl. -3 > -2 > -1 > 0 > +1 > +2 > +3)
• 9F – 9 kép a mérthez képest pozitív és negatív irányban (pl. -4 > -3 > -2 > -1 > 0 > +1 > +2 > +3 > +4)
• BKT gomb + első tárcsa: 0,3, 0,5, 0,7 és 1 Fé lépésköz

Ezen kívül expozíció sorozattal kombinált, vagy önálló vakusorozat is készíthető, szintén 2-9 kép hosszan, hasonló lépésközökkel. Beállíthatunk fehéregyensúly sorozatot is (WB bracketing), amely ugyanilyen hosszban, de 1,2 vagy 3 finomhangolási lépésben dolgozik.

Az expozíciós tárcsa utolsó előtti állása az önkioldó, melyet előzőleg 2, 5, 10 és 20 másodpercre állíthatunk be a menüben. Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a többszörös expozíciót sem, amely 2-10 képet készít ugyanarra a „képkockára”. Ide kívánkozik az időeltolásos sorozat (Interval timer shooting) is. Csak egyképes, vagy sorozat módokban aktiválhatjuk, és beállítható az azonnali, vagy bármilyen időpontra programozott kezdés, de meghatározhatjuk a képek közötti intervallumot (1 mp-24 óra), valamint az intervallumok (max. 999) és az ezeken belül szereplő fotók számát (max. 9). Legfeljebb tehát 8991 kép készíthető, 1 mp-24 órás időközökkel.