Érzékenység
Az alkalmazott CCD ismeretében nem meglepő, hogy a gép érzékenysége ISO200-tól indul, hiszen szinte minden gép ami ezt a CCD-t használja ISO200 alapérzékenységű (a KonicaMinoltának sikerült ISO100-at is kicsiholni, igaz picit magasabb képzaj árán). Ennek egy hátránya van: ha az a cél, hogy hosszú záridőt használjunk, akkor vagy jobban kell rekeszelnünk, ami esetenként szórást okozhat, vagy esetleg már nem is tudunk jobban rekeszelni, vagy ND szűrőt kell alkalmaznunk. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi a jobb megoldás, de akinek már van 3-4 objektívje, ráadásul különböző szűrőmenetekkel, az nem biztos, hogy örül annak, ha 3-4 ND szűrőt kell vásárolnia csak azért, mert ISO200-nál nincs kisebb érzékenység. Problémás lehet ez még olyankor is, ha napsütésben szeretnénk deríteni. A szinkronidő szerencsére nem 1/200 vagy 1/250 mp, hanem 1/500 mp, de ha ezt a szinkronidőt ISO100-zal tudnánk kombinálni, az maga volna a mennyország. Persze mindez nem olyan óriási probléma, aki fontosnak érzi az ISO100-at, az majd vesz ND szűrőt, aki pedig nagyobb szinkronidővel szeretne vakuzni, majd vesz egy SB-800, vagy SB-600 vakut, amin az FP High-Speed gyors szinkronidővel akár 1/4000 mp-et is használhat.
Mint korábban említettük, az érzékenységet itt már (a D70-nel szemben) az általánosabban elterjedt 1 Fé-enként tudjuk állítani, vagyis ISO200, ISO400, ISO800 és ISO1600 értékek állnak rendelkezésünkre. ISO AUTO esetén viszont köztes értékeket is használhat a gép.
A képzaj meglepően alacsony. Már az első elkészített képeknél volt egy olyan érzésünk, hogy a gép zajt szűr, no de ezt elég nehéz elképzelni egy D-SLR-től, ez a miniatűr CCD-s kompakt gépek trükkje. De aztán a többi elkészített tesztfotó mégiscsak azt igazolta: itt kérem szépen van zajszűrés, méghozzá nem kikapcsolható módon (ami a custom menüben található, az a hosszú expozíciós időkre jellemző ún. dark frame-es hotpixel kivonás). Ennek következménye az a néhány kimosott pixel, és az igen alacsony képzaj.
Nézzük csak meg az ISO200 és ISO400 érzékenységet. Ember legyen a talpán, aki lát közte különbséget. Sőt, ISO800-nál is csak épp hogy érezhető egy kis kezdődő zajosodás. Ennek alapján azt mondhatjuk, nyugodtan használjunk a D50-nel nagy érzékenységet, a kép ettől nem lesz rosszabb. Érdemes a képzaj tekintetében megnézni a D70-nel készített korábbi képeinket, amelyeket összevethetünk a D50-ével. A D70 tesztképei itt találhatók.
Érzékenység – zajtartalom | |
---|---|
ISO200, F5,6; 1/8 mp, 1284 kB | |
ISO400, F5,6; 1/15 mp, 1452 kB | |
ISO800, F5,6; 1/30 mp, 1644 kB | |
ISO1600, F5,6; 1/60 mp, 2161 kB |
Megvizsgáltuk a szokásos 10 perces exponálást is. Örömmel tapasztaltuk, hogy a D70 csúnya sötétzaját sikerült kiküszöbölni a D50-ben, így ezt a gépet már nyugodt szívvel tudjuk ajánlani akár csillagjárás-fotók elkészítéséhez is. Még zajszűrés nélkül is megfelelő képeket kapunk, zajszűrést bekapcsolva pedig még a durva (kizárólag a hotpixelek és a sötétzaj felderítésére alkalmazott) hisztogram széthúzásos módszerrel sem találtunk hibát.
A beépített vaku kulcsszáma ISO100-on 11-es (manuális állítás esetén 12), amely ISO200-ra átszámítva 15-ös (kézi módban 17-es). Ez a kompakt gépekhez viszonyítva erősnek számít, de a tükörreflexesek között átlagos. A vaku teljesítménye -3..+1 Fé-kkel módosítható, vagy a menüben kézzel is megadható. A szinkronidő akár 1/500 mp is lehet, szinkronizálni ráadásul a hátsó redőnyre is lehet.
A vaku fényeloszlása még 18 mm-es Nikkor optikával is igen jó. Nagylátószögű állásban mindössze 35%-os fényerővesztés tapasztalható a sarkokban, amely azonban tartalmazza az objektív 27%-os peremsötétedését is. Tökéletes optikával a sarkok fényerővesztesége csak 8% lenne, ami észrevehetetlen.
Vakuval készült felvétel fényeloszlása | ||||
---|---|---|---|---|
eredeti felvétel |
fényeloszlás formája |