Képminőség
Képzaj
A fényképezőgép érzékenységét ISO 100 és ISO 6400 közé állíthatjuk. A gép alapbeállításban zajszűrést is használ, melyet szükség esetén letilthatunk. A tesztünk természetesen a szokásos módon kikapcsolt zajszűrés mellett készült, de a zajszűrés hatékonyságát is megvizsgáltuk (lásd később).
Mivel a gép szenzora a FourThirds rendszerben már jól ismert, így a képzaj mértéke már előzetesen is könnyen megsaccolható. Nem is ér minket meglepetés, ha az E-620 képeihez szokott szemmel nézzük a fotókat. Nem véletlen hát, hogy akár azt is mondhatjuk: képzaj tekintetében szinte ugyanaz igaz az E-P1-re, mint az E-620-ra.
Ennyire persze nem egyszerű a helyzet, valami minimális eltérés van a két gép zajkezelése között (még kikapcsolt zajszűrés mellett is), hiszen nagy érzékenységnél az E-P1 képe valamelyest kevésbé zajos.
Az ISO100-zal készült képek remek minőséget képviselnek, színzaj igazából nem fedezhető fel, nagyon minimális luminancia zajjal találkozhatunk csak.
ISO200-nál sincs felfedezhető színzaj, a világosságbeli zajosodás talán egy hajszállal erősebb, de igabázól a különbség nagyon kicsiny.
ISO400-nál még mindig nincs jelentős színzaj (az E-620 itt már kissé foltosodott). A világosságbeli zaj azért itt már látható, de mértéke még elfogadható szintű.
ISO800 az az érzékenység, ahol a kék csatorna foltos zaja miatt a képen is felfedezhetünk kékes foltokat. A világosság zaj persze erősebb, mint ISO400-nál, itt jól észrevehető, de még mindig jól használható képeket kapunk.
ISO1600 már zajszűrés nélkül egyértelműen komoly zajt hordoz. Viszonylag kisebb méretű nyomatoknál azonban ez még mindig jó minőséget ad (max. 13×18 cm). Nagyobb nyomatoknál a zaj már jól látható lehet.
Az ISO3200 alkalmazása már komoly kompromisszumokat igényel, legalábbis zajszűrés nélkül. Enyhe zajszűrést bekapcsolva kicsit javul a helyzet. Emlékképekhez ez is elfogadható lehet .
Végül eljutottunk ISO6400 érzékenységig, amely elég csúnyán szétesett, bárhogyan is nézzük, ez már 10×15 cm-es fotón is jól észrevehető minőségcsökkenést és képzajt eredményez. Talán legvégső esetben, amikor vakuznunk kellene, de nincs mivel, akkor még jó szolgálatot tehet. Elképzelhető, hogy az Olympus is ilyen megfontolásból tette lehetővé ezt az igen magas érzékenységet.
Ha az Olympus E-P1-hez hasonló gépekhez viszonyítunk, akkor azt kell mondjuk kiváló eredményt kapunk, Ha kicsit igazságosabbak vagyunk és a szenzor méretét is figyelembe vesszük, akkor átlagos, illetve jó jelzőt használhatunk.
A cikk megjelenésének napján adta ki az Olympus a gyári RAW konverterének frissítését, melybe az E-P1 RAW fájljainak kezelése is bekerült, melyet mi is kipróbáltunk. Az Olympus Master v2.2 szemre teljesen azonos képeket készít a RAW fájlokból, mint azt a gép belső képfeldolgozó rendszere teszi (talán a vörös tónusok néznek ki hajszállal másként, de a zaj azonos). Még ISO6400-nál sincs észrevehető különbség. Ennek okán most nem készültek RAW feldolgozások (Adobe Lightroom-ból lenne érdekes, de az még nem támogatja az E-P1 RAW formátumát).
Frissítés (2009.11.12.): Elkészítettük az Adobe Lightroom-mal konvertált érzékenység tesztképeket is, melyek bekerültek a lenti dobozba.
Érzékenység – képzaj
- ISO100
ISO100 RAW-LR - ISO200
ISO200 RAW-LR - ISO400
ISO400 RAW-LR - ISO800
ISO800 RAW-LR - ISO1600
ISO1600 RAW-LR - ISO3200
ISO3200 RAW-LR - ISO6400
ISO6400 RAW-LR
- ISO100
ISO100 RAW-LR - ISO200
ISO200 RAW-LR - ISO400
ISO400 RAW-LR - ISO800
ISO800 RAW-LR - ISO1600
ISO1600 RAW-LR - ISO3200
ISO3200 RAW-LR - ISO6400
ISO6400 RAW-LR
- ISO100
ISO100 RAW-LR - ISO200
ISO200 RAW-LR - ISO400
ISO400 RAW-LR - ISO800
ISO800 RAW-LR - ISO1600
ISO1600 RAW-LR - ISO3200
ISO3200 RAW-LR - ISO6400
ISO6400 RAW-LR
- ISO100
ISO100 RAW-LR - ISO200
ISO200 RAW-LR - ISO400
ISO400 RAW-LR - ISO800
ISO800 RAW-LR - ISO1600
ISO1600 RAW-LR - ISO3200
ISO3200 RAW-LR - ISO6400
ISO6400 RAW-LR
Zajszűrés
Az Olympus E-P1-ban is lehetőség van zajcsökkentés használatára, de csak JPEG képeknél (ne keverjük össze a képzajszűrést a hotpixelek kivonását célzó módszerrel). A zajcsökkentés mértéke 3 lépcsőben állítható: alacsony, normál és magas, de akár ki is kapcsolhatjuk. Vegyük figyelmebe, hogy az Olympus E-P1-nél az „off” valóban a zajszűrés kikapcsolását jelenti, nem úgy, mint némely más gyártónál, ahol csak a szűrés minimálisra csökkentését. Emiatt aztán az Olympus nem is jár jól, ha más gépek JPEG képeivel vetjük össze. (Ideális az lenne, ha mindig gyártófüggetlen RAW konverterrel készített képeket hasonlítanánk össze, ez azonban az új gépeknél nem lehetséges, hiszen ma még nem létezik Adobe által készített RAW feldolgozó az E-P1-hez.)
A zajcsökkentés alacsony állásban még a részletek túlnyomó többsége megmarad, csak a durva képzaj lesz eltüntetve. Figyeljük meg ennek hatását ISO3200 és ISO6400-nál. Ha valaki JPEG-ben fotózik, javaslom ennek a zajszűrésnek a használatát.
Standard értékre állítva a zajszűrést természetesen kevesebb zajunk marad, de már a részletek is jobban fogyatkoznak. Ez inkább annak való, aki nagyon utálja a képzajt.
Az erős mértékű zajszűrés viszont számomra már túl sok részletet von el a képből, már-már lágy (vagy pongyolán fogalmazva életlen) hatást eredményezve, kissé kompaktos hatást keltve. Csak legvégső esetben tudom elképzelni ennek alkalmazását, még ISO3200-nál vagy magasabb érzékenységnél is inkább a standard szűrés a maximum, amit elviselhetőnek tartok.
Mindezek természetesen a nagyobb érzékenységű képekre vonatkoznak, hiszen kis érzékenységnél a zaj és vele együtt a zajszűrés kellemetlen hatása sem vészes, sőt, hatása is alig látható. A zajszűrés – bár ISO100-nál is működik – leginkább ISO400-tól kezd látványos lenni.
Zajszűrés
- ISO100 off
- ISO100 low
- ISO100 std
- ISO100 high
- ISO200 off
- ISO200 low
- ISO200 std
- ISO200 high
- ISO400 off
- ISO400 low
- ISO400 std
- ISO400 high
- ISO800 off
- ISO800 low
- ISO800 std
- ISO800 high
- ISO1600 off
- ISO1600 low
- ISO1600 std
- ISO1600 high
- ISO3200 off
- ISO3200 low
- ISO3200 std
- ISO3200 high
- ISO6400 off
- ISO6400 low
- ISO6400 std
- ISO6400 high
- ISO100 off
- ISO100 low
- ISO100 std
- ISO100 high
- ISO200 off
- ISO200 low
- ISO200 std
- ISO200 high
- ISO400 off
- ISO400 low
- ISO400 std
- ISO400 high
- ISO800 off
- ISO800 low
- ISO800 std
- ISO800 high
- ISO1600 off
- ISO1600 low
- ISO1600 std
- ISO1600 high
- ISO3200 off
- ISO3200 low
- ISO3200 std
- ISO3200 high
- ISO6400 off
- ISO6400 low
- ISO6400 std
- ISO6400 high
- ISO100 off
- ISO100 low
- ISO100 std
- ISO100 high
- ISO200 off
- ISO200 low
- ISO200 std
- ISO200 high
- ISO400 off
- ISO400 low
- ISO400 std
- ISO400 high
- ISO800 off
- ISO800 low
- ISO800 std
- ISO800 high
- ISO1600 off
- ISO1600 low
- ISO1600 std
- ISO1600 high
- ISO3200 off
- ISO3200 low
- ISO3200 std
- ISO3200 high
- ISO6400 off
- ISO6400 low
- ISO6400 std
- ISO6400 high
- ISO100 off
- ISO100 low
- ISO100 std
- ISO100 high
- ISO200 off
- ISO200 low
- ISO200 std
- ISO200 high
- ISO400 off
- ISO400 low
- ISO400 std
- ISO400 high
- ISO800 off
- ISO800 low
- ISO800 std
- ISO800 high
- ISO1600 off
- ISO1600 low
- ISO1600 std
- ISO1600 high
- ISO3200 off
- ISO3200 low
- ISO3200 std
- ISO3200 high
- ISO6400 off
- ISO6400 low
- ISO6400 std
- ISO6400 high
Dinamika átfogás anomália
A szűk dinamika átfogás a digitális gépek egyik jellegzetes problémája. Általában minél nagyobb az érzékenység, annál kisebb dinamika átfogással dolgozhatunk, igaz, e csökkenés mértéke viszonylag kicsi.
Szerencsére az Olympus E-P1 a hozzá hasonló gépekhez képest remek dinamikával rendelkezik, azonban egy érdekes jelenség is megfigyelhető, hasonlóan az E-620-nál tapasztaltakhoz: ISO100 érzékenységnél hamarabb kiégnek a csúcsfények, mint ISO200-nál (és felette).
Az érdekes jelenséget az E-620 tapasztalatai után már tudatosan kerestük, s első körben meg is találtuk.
A tapasztalat itt is azonos: ISO100-nál hamarabb kiégnek és hamarabb torzulnak a csúcsfények, mint ISO200-nál (ISO200 és ISO400 között nincs szemmel látható különbség e téren). Mindez az E-620 alapján JPEG és RAW formátumnál egyaránt jelentkezik (RAW konverter híján mi csak JPEG-gel vizsgáltuk, de a hatás azonos volt az E-620-éhoz).
Választhatunk tehát: alacsonyabb képzaj, de hamarabb kiégő részletek, vagy jobb dinamika leképezés, de zajosabb felvételek.
Dinamika különbség ISO100 és ISO200 között
Hosszú expozíció
A fényképezőgépen maximum 60 másodperces záridőt állíthatunk be, de B módot is használhatunk. Ekkor akár fél órás záridőt is használhatunk, bár a gyári alapértékek 8 percet maximalizálnak, de ez átállítható a menüben.
A lenti két kép ISO200 érzékenység mellett letakart objektívsapkával (és géppel) készült, 10 perces expozíciós idővel. Az egyik kikapcsolt, másik bekapcsolt hosszúzáridős hotpixel kivonás mellett. Hotpixel kivonás nélkül meglehetősen sok hotpixelek látható a képen. Szerencsére ezt komoly sötétzaj nem rontja tovább. A hotpixel kivonással járó zajszűrés megteszi a hatását: a hotpixelek javarésze eltűnik, igaz, teljesen fekete így sem nagyon lesz a képen. Ez az utólagos világosítás (szintállítás) során jól látható zajosodásként jelentkezik.
Összességében nem rossz ez az eredmény, de az E-620-é egy fokkal jobb volt (főleg a hotpixel kivonás után).
Hosszú expozíció
Fontos tudni, hogy a hotpixel kivonás során az Olympus gépek a RAW képekből is kiszűrik a hotpixeleket, így a feldolgozatlan képek használata során sem kell ezzel bíbelődnünk, ha a hosszú záridős hotpixel kivonást bekapcsoltuk. Ezen felül azt is meg kell említeni, hogy a hotpixel kivonás nem favágó módszerű, vagyis a javított képpontok nem feketék lesznek, hanem színük és világosságuk a szomszédos képpontokból kerülnek interpolálásra.
Objektívek
Nem kimondottan a géphez kapcsolódik, de érdekesség képpen bemutatjuk azokat a tesztképeket, melyek az ISO tesztábra fotózásnál készültek a két Micro FourThirds és a FourThirds 14-54 mm-es objektívvel.
Ez alapján lett végül kiválasztva, hogy a 14-54-gyel készítjük az ISO képeket.
Egy pár szavas értékelés:
A 14-42mm-es MFT objektív vélhetően AF hiba miatt adott gyengébb képet az első alkalommal, mivel mind képközépen, mind sarokban gyengének mutatkozott, viszont kültéri tesztfotóknál nem volt észrevehető eltérés a FT ZD 14-54 és az MFT M.ZD 14-42 képe között. Ezt a képet tehát most nem is mutatjuk be, nem lenne reális.
A 17 mm-es fix MFT optika képközépen remek rajzolatú, de sarkokban hajlamos szétesni, itt jelentősen csökken a vonalélesség.
A 14-54 mm-es FT objektív képközépen a két előző objektív között helyezkedik el, a sarkokban viszont egyértelműen a legjobb, mivel ugyanazt hozza, mint képközépen. Ennyire homogén minőségű optikát ritkán látunk.
