Felépítés
Ergonómia
Az Olympus E-P3 – ha elődjének az E-P2-t tekintjük – elég komoly külső változásokon esett át. Ha viszont az E-PL2 után tekintünk az E-P3-ra, akkor már jóval kisebb az eltérés. Ebből már könnyű kitalálni, hogy az Olympus a külső megjelenést az E-P szériából vitte át az E-PL-ekhez, majd pedig most az E-PL-ekből került vissza a továbbfejlesztett külső az E-P3-ba. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az üzemmódtárcsa immár a jobb oldalon található, a hátlapon pedig megjelent a közvetlen videófelvétel és a képnagyítás (fókuszpozíció) gomb.
A gép formavilága persze nem változott, maradt a retrós feeling és a kis géptest a minimális markolattal. Apropó markolat, ennek alakját kissé átdolgozták, az E-PL2-énél kisebb, de az E-P2-énél nagyobb kiemelkedést kapott. Újdonság viszont, hogy a markolat előlapja cserélhető.
A könnyű kezelést két vezérlőtárcsa is segíti, mindkettő a hátlapon található, ahogy az már az E-P2-nél is megvolt. Az egyik vezérlőtárcsa a hátlap felső részén a hüvelykujjunknál található (közvetlenül a fogást könnyítő kidudorodásnál), míg a másik a négyirányú navigáló nyilak funkcióját is megvalósítja. Mivel ez az apró tárcsa könnyedén elfordul, így az iránygombok megnyomásánál néha kellemetlen lehet, hogy azt a gép a vezérlőtárcsa elfordításának tudja be.
A fém állványmenetet az optikai tengely vetületétől kb. 1,5 cm-re helyezték el, nagyjából a gép középpontja alá. Vélhetően nemcsak én örültem volna jobban annak, ha ez az eltolás nem jobbra, hanem balra történik, hiszen ebben az esetben a kártya és az akkumulátor fedlapját állványra helyezett gépnél is kinyithatnánk. Más kérdés, hogy precíz panorámázásra úgy kevésbé volna alkalmas.
Optika
A gépre továbbra is Micro FourThirds optikákat tekerhetünk közvetlenül, de adapterek segítségével a FourThirds objektívek is alkalmazhatók, sőt egyéb gyártók termékei is.
Kitben M.Zuiko Digital 14-42mm f/3,5-5,6 II R MSC (ahol az MSC a Movie and Still Compatible, vagyis a filmezéshez és fotózáshoz egyaránt használhatóságot jelzi), illetve dupla kitben az előző mellé M.Zuiko Digital 40-150mm f/4-5,6 ED objektívet kapunk.
Nálunk a 14-42 mm-es objektívvel járt az E-P3, amely a kisebb méret érdekében továbbra is összecsukható kialakítású.
Képérzékelő
A gépben továbbra is az effektív 12 Mpixeles FourThirds LiveMOS szenzor dobog, az Olympus egyelőre nem lépett feljebb a felbontásban, míg a Panasonic már fejest ugrott a 16 Mpixelbe. No sokat Olympusnál se kell várni, vélhetően a következő modellek már az új szenzor köré épülnek majd. De maradjunk egyelőre a jelennél. A képérzékelő 13,1 millió teljes pixelszámú, melyből a tényleges képalkotásra 12,3 milliót használ fel a gép. A szenzorméretből adódóan a felcsavart objektívek gyújtótávolságát 2-vel kell megszoroznunk, hogy a kapott látószöget kisfilmes géphez tudjuk hasonlítani.
A fényképezőgépben se tükör, se pentaprizmás/pentatükrös kereső, se mattüveg nincs. A szenzor előtt azonban egy függőleges lefutású redőnyzárat helyeztek el, hasonlóan az SLR gépekhez. A tükörcsapódás hangját tehát megússzuk, de a zárhang jól ismert dupla kattanása megmaradt. Az említett gépektől eltérően azonban itt folyamatosan nyitva van a zár és az az expozíció alatt lép csak működésbe. Ennek köszönhetően nem kell külön LiveView, vagyis élőkép funkciót kapcsolnunk, ez a kompaktokhoz hasonlóan alapfunkció, és folyamatosan működik. A zár kattanása viszonylag halk – némileg halkabb a DSLR-eknél – de nem teszi a gépet a kompaktokhoz hasonlóan teljesen diszkrétté.
A LiveMOS szenzorra objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le. Ennek működését korábban a kijelzőn megjelenő felirat és a váz felső részén elhelyezett kék színű (SSWF feliratú) LED is jelezte, de az E-P3-ban a tisztítórendszer működését már csak kis ikon jelzi a kijelzőn.
Az érzékenység minimuma immár ISO200. Emlékezzünk csak vissza, jópár mikro négyharmados Olympus gépnél tapasztaltunk már furcsa anomáliát az ISO100 és ISO200 között, mely ISO100-nál gyorsabban kiégő részeket eredményezett. Elképzelhető, hogy erre nem talált megoldást a gyártó, s ezért egyszerűen letiltotta az új modellben az ISO100-at? Nincs kizárva. Az érzékenység minimum értékét egyébként már az E-PL2-nél is ISO200-ra növelték.
A maximális választható érték ISO12800, mely az eddigi PEN gépekhez képest 1 Fé-kel magasabb.
Az érzékenységet egyébiránt a fényképezőgép is kiválaszthatja magának, ehhez a minimum és maximum értéket is megadhatjuk.
Legnagyobb felbontásban 4032×3024 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ez utóbbi esetben a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is mentésre kerül.
A JPEG képeket 1/12, 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 (Basic, Normal, Fine, SuperFine) tömörítési fokkal menthetjük el.
A rengeteg sok választható felbontás közül egyszerre hármat tudunk könnyedén elérni, ezeket az L, M és S jelzésekkel illették. Az L mód mindig a legnagyobb felbontást jelenti, az M mérethez választhatunk 3200×2400, 2560×1920, 1600×1200 értékek közül, míg az S méret 1280×960, 1024×768 vagy 640×480 pixeles lehet.
A RAW fájlok jól tömörítettek, a nagy felbontás ellenére részletgazdag képeknél is csak kb. 13-14 MB-tal kell számolnunk, ennél nagyobb méret csak nagy érzékenységnél fordul elő.
A veszteségmentes RAW képek feldolgozásához a gyártó az Olympus Viewer 2-t adja a készülék mellé, mely teljes értékű RAW konverter és képkezelő, batch feldolgozási lehetőséggel és részletes paraméterezhetőséggel.
Kijelző és kereső
Az Olympus E-P3-ra a PEN modellek közül az eddigi legnagyobb felbontású kijelző került. A képátló maradt 3″-os, az oldalarány 3:2, de a felbontás 614e szubpixel, s nem LCD-ben, hanem OLED képernyőben gyönyörködhetünk, amelynek kiváló feketék és remek betekintési szögek a fő tulajdonságai. A felbontás kiváló részletgazdagságot eredményez, igaz, még mindig nem éri el a jelenlegi csúcsnak számító 920 ezer szubpixelt, de be kell vallani, hogy ez a való életben igencsak nehezen érhető tetten, ugyanis ez a felbontás is csodaszép tűéles képeket ad. A megjelenített színek remek jók, színelhajlás nem tapasztalható, még a bíbor is jól jelenik meg.
A háttérvilágítást ±7 értékben módosíthatjuk, valamint szintén ±7 lépésben változtathatjuk meg a színezetét (hue) és van lehetőség a színtelítettség tompítására is.
Újdonság az is, hogy a kijelző már érintésérzékeny, s próbáink során úgy tűnik, hogy kapacitív elvű, bár abból az érzékenyebb változat, vagyis egy vékonyabb kesztyűben is használható. A kijelzőn a nagyítás, a képek közötti lapozást, illetve a fókuszterület közvetlen megjelölését és exponálást kezdeményezhetünk.
Az kijelző erős napsütésben sajnos nem túl jól látható, az érintés érzékenység miatt az E-PL2-ével szemben ez a kijelző nem transzflektív, így erős napsütésben csak a világosabb részek lesznek jól láthatók, még ha erősítjük is a háttérvilágításon (ezt egyébként egy Fn gombra is ráhelyezhetünk, ha kell).
Opcionálisan vásárolhatunk VF-2 és hamarosan VF-3 jelű elektronikus keresőt is, amelyet a vakupapucsba kell illesztenünk. Mindkét kereső 100% lefedettséget ad, a két termék között felbontásban és nagyításban, no és persze árban van különbség.
A kijelzőn fotózáskor a legfontosabb paraméterek olvashatók le, úgy mint: vakumód, érzékenység, fénymérés, fókuszmód, arcfelismerés, fehéregyensúly, sorozat vagy önkioldó, stabilizátor mód, kép oldalarány, felbontás és minőség, záridő, rekeszérték, expozíció eltolás, hátralévő képek száma.
A gyorsmenünek és a négyirányú navigáló gombok funkcióinak köszönhetően ezek javarésze könnyen módosítható is. A gyorsmenüről a menürendszer oldalon írtunk bővebben.
Ha igényeljük, megjeleníthetünk segédrácsot is (hatodoló, harmadoló, skála), illetve az optikai tengely irányú vízszintes elfordulás, illetve arra merőleges függőleges döntést jelző elektronikus szintezők is megjeleníthetők.
Lejátszáskor ha a fényképezőgépet elfordítjuk, a kijelzett kép automatikusan a géppel együtt fordul, így portré állású képet is könnyedén megnézhetünk a kijelző teljes felületének használatával. Ilyenkor a nagyítás során is elfordított, vagyis helyes képet látunk. A fotókba max. 14x-es mértékig nagyíthatunk, a teljesen kinagyított képen jól ellenőrizhető az élesség, elmosódottság nem jelentkezik, az 1×1 pixeles részletek is tökéletesen elkülöníthetők.
A RAW formátumú kép nagyított nézetél gyengébben ugyan, de érezhető a beágyazott JPEG erősebb tömörítése. RAW+JPEG használatakor a gép kellően intelligens és ez esetben a JPEG képből nagyít, nem a RAW fájlból, ami a részletek tökéletes megjelenítését eredményezi.
Ha nagyított nézetben szeretnénk lépkedni a képek között, erre is van lehetőség a négyirány navigáló körüli vezérlőtárcsával, így hasonló képeken jobban ellenőrizhető, melyiknél sikerült leginkább eltalálni a fókuszt.
Vaku
Az Olympus E-PL1 és E-PL2 modellek után az E-P széria sem nélkülözi már a beépített villanót, így az E-P3 is rendelkezik ilyennel.
A felpattanó vaku 6,5 cm-rel távolabb található, mint az optikai tengely. A magasra nyíló vaku első ránézésre nyeszlettnek, labilisnek, könnyen sérűlőnek tűnhet, de a valóságban ez messze nem így van. A teljesen fémből készült felnyíló váz igen stabil, erősen megrángatva sem érződik rajta, hogy bármikor is feladná feladatát.
A vaku ISO200-on méterben kb. 10-es kulcsszámú, ami megegyezik az E-PL2-ével. Nem túl erős, de kompakt méretű masinához képest megfelelő teljesítmény, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kompaktokénál nagyobb szenzor miatt bátrabban emelhetjük az érzékenységet.
A villanó működési módjai között automatikus, derítés, vörösszem-csökkentő, tiltott, lassú szinkron vörösszem-csökkentéssel, lassú szinkron, szinkron a második redőnyre, teljes, 1/4, 1/16, 1/32 és 1/64-ed teljesítmény választható. A vakut minden esetben nekünk kell felnyitni, a gép ezt nem végzi el helyettünk.
Az E-PL1-ből örökődött a vezeték nélküli vezérlés lehetősége, mely a beépített vakut használja arra alkalmas Olympus rendszervaku távvezérlésére.
Még egy kellemes szolgáltatás: a vaku teljesítményét ±3 Fé tartományban korrigálhatjuk.
A felső részen rendszervakuk számára alakítottak ki vakupapucsot, amelybe az Olympus rendszervakuin kívül középpontos érintkezőjű vakukat is illeszthetünk.
A használható legrövidebb szinkronidő: 1/180 mp, amelyet a menüben 1/60 mp-re növelhetünk, de megadhatjuk a vakus képekhez a leghosszabb zársebességet is.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A fényképezőgép jobb oldalán, egy műanyag ajtó mögött találjuk az Olympusnál már megszokott, kombinált USB/AV kimenetet, valamint ezalatt a (mini) HDMI-C csatlakozót.
A kártyafoglalat az akkumulátor előtt található, azzal közös ajtó mögött. Az akkumulátor ajtajának nyitott állapotában a fényképezőgép működőképes marad, így a fém megerősítést nem tartalmazó fedlap esetleges letörése nem okozza a gép használhatatlanságát. Időjárásállóságról a nyílások szigetelésének hiányában itt nem beszélhetünk.
Az akkumulátort rejtő ajtó egy rugós kapcsoló elhúzásával nyitható. Ekkor az akkumulátor természetesen még nem esik ki, azt egy rugós retesz védi. Az Olympus E-P3-hoz ugyanazt az akkumulátort használhatjuk, amit az E-P2-nél már megismertünk, vagyis a PS-BLS1 típusút. A Li-ion akkumulátor 7,2 V feszültségű, kapacitása 1150 mAh. Feltöltése külső akkumulátor töltőben (BCS-1) történik. A teljesen lemerült gyári akkut a kezelési útmutató alapján kb. 3,5 óra alatt tölthetjük fel.
Az akku töltöttségének kijelzése három állapotú, tele érték, fél töltöttség, illetve üres jelzés lehetséges.
