Felépítés II.
Kijelző és kereső
Birdie kollégám az E-M5 tesztjében épp azon lelkendezett, hogy a megszokott LCD-t OLED kijelzőre cserélték. Nos, ebben a tekintetben visszaléptünk: megint LCD-t kaptunk, melyre azonban semmi panasz nem lehet. A 3:2 oldalarányú, 3″-os (7,6 cm) kijelző ugyanis nagyon jól sikerült. Kontrasztos, színhelyes és 1,037 millió – vagyis közel dupla – képpontjának köszönhetően részletes is. Jól látható napsütésben és sötétben sem kezd el szaggatni.
Mi kell még? Hát persze, a jó öreg érintésérzékenység, amit ennél a modellnél is megkapunk, és nem maradt el a kihajtható kivitel sem. Az előd OLED-je csak le- és felhajtható volt, ezúttal viszont egy 180 fokban kihajtható és 270 fokban forgatható (180 előre, 90 hátra) képernyőt kapunk. Szelfisek ismét nyeregben!
Bár, mint említettem, a színeivel alapból nincsen gond, aki esetleg nem elégedett a színezetével +/- 7 lépésben változtathat rajta. Ugyanilyen részletességgel állítható a világossága is, sőt természetes vagy élénk színmódok közül is választhatunk. A képernyővel kapcsolatos beállításokat csak úgy tudnám felsorolni ha itt ülnénk napestig, de nem szeretném feleslegesen rabolni az olvasó drága idejét, úgyhogy összefoglalásként csak annyi, hogy elképesztő mennyiségű testreszabási lehetőséget kapunk a menüben. Részletesen beállítható, hogy pontosan milyen információs oldalak jelenjenek meg a képernyőn. Választhatunk ötféle kompozíciós rácsot, kéttengelyes vízszintjelzést és élő hisztogramot is, melynek az alsó és felső érzékenységi küszöbe is megadható. A képernyő a legapróbb részletig hozzáidomítható a fényszegény (éjszakai) környezethez. A kijelzőn megjelenő adatok az INFO gombbal válthatók, vagy kapcsolhatók ki.
Az érintőképernyő nagy segítség a kezelésben. Ezzel kapcsolatban jelentős változás a lineáris elrendezésű gyorsmenü eltűnése és az aktív összefoglaló képernyő megjelenése. Az OK gomb lenyomásával most egy táblázatos gyorsmenüt kapunk, melyen azonnal és korábbinál áttekinthetőbben megkapjuk a fontos felvételi adatokat. Ezek bármelyikére bökve rögtön át is állíthatjuk azt. Persze aki megszokta a régi gyorsmenüt, az INFO gombbal átválthat rá. Itt azonban nem kapunk érintésérzékeny vezérlést.
Érintőképernyővel állítható az AF-mező és annak nagyítása, a képnagyítás, a művészi szűrők, a Live Guide, a témamódok, a felvételi üzemmód, a Wi-Fi kapcsolat és a kioldás is. Lejátszáskor a látott kép részletnagyítását és a fotók közti lapozást is megoldhatjuk ilyen módon. Természetesen akit zavar az érintőképernyő a menüben le is tilthatja. A gép anélkül is teljes értékűen kezelhető, még ha kicsit lassabban is.
Lejátszáskor a képbe hat fokozatban (max. 14x) nagyíthatunk a hátsó vezérlőtárcsával, az elülsővel pedig nagyított nézetben is lapozhatunk köztük. A képek és videók léptetése a jobb és bal iránygombokkal lehetséges. A fel és le gombok a videók hangerejét szabályozzák.
Az INFO gomb ezúttal is a képadatok kijelzését váltja. A megjelenített kész képnél RGB, illetve világosság hisztogram is megjeleníthető, emellett a kiégett és bebukott részek is villogtathatók.
Az elektronikus kereső nem csak egyet, de sokat lépett előre. Egyrészt sokkal jobb felbontású lett. Bár az előd 1,44 millió képpontja sem volt kutya, ezúttal 2,36 milliót kapunk. Ennek felbontása már-már a DSLR-ek optikai keresőit veri, legalábbis közel jár a szemmel már nehezen észrevehető pixelezettséghez. Amiben viszont nincs semmi lemaradása az a képmérete. Az 1,14x-es nagyítást 1,48x-ra emelték, ami azt jelenti, hogy nagyobb képet látunk, mint egy fullframe tükörreflexes gép keresőjében. Ebben persze a 4:3 oldalarány is besegít. Konkrétan egy Canon EOS 5D Mark III 0,71x-es nagyítású keresőképével hasonlítottam össze, és szélességben teljesen egyformák az Olympus gép 4:3 arányú képe miatt azonban tesztalanyunk magasabb keresőképet ad.
A keresőben a következő adatok jeleníthetők meg: rekeszérték, záridő, AF mező helye, AF visszajelzés, AE rögzítés, automatikus sorozat, akku állapot, expozíció-kompenzáció skála, expozíció-vezérlés, vakuállapot, FP villantás, stabilizátor mód, fénymérési üzemmód, sorozatképek száma, fehéregyensúly, vízszintjelzés, csúcsfények és árnyékok kijelzése, élőképes előnézet, élő hisztogram.
A lefedettség a keresőben és az LCD-n is 100%-os és a betekintési távolság is kényelmes a maga 21 mm-ével. Szemüvegeseknek további jó hír, hogy a kereső élessége -4.0 – +2.0 dioptria között szabályozható a balján lévő kis tárcsával.
A kereső a korábbinál szélesebb és vastagabb gumi szemkagylót kapott, melynek jobb oldalán egy szemérzékelő található. Segítségével nincs szükség az elektronikus kereső ki és bekapcsolására, bár ez is lehetséges külön gombbal. Beletekintve önműködően kikapcsol az LCD és aktiválódik a keresőkép, a szemünket elvéve pedig fordítva. A kép, ugyanúgy mint az LCD-nél +/-7 lépéses világosság és színezet állítást kapott.
Vaku
Elődjéhez hasonlóan a Mark II-es modellen sincs beépített vaku, de mellékelnek egyet hozzá, mégpedig az új, 13-as (ISO200) kulcsszámú FL-LM3-at, mely a gép vakupapucsára húzható külső villanóként. A vakupapuccsal kapcsolatos újdonság, hogy egy plusz érintkezőt kapott a korábbi modellekhez képest, tehát mellékelt vakuján is eggyel több található. Nincs viszont elektronikus kiegészítő csatlakozó, melyről a korábbi vakuk az áramellátást nyerték. Így feltehetőleg a plusz érintkező az új vaku tápellátásáért fele.
Az FL-LM3 épp ezért más Olympus típusokon nem használható. Ez persze nem jelenti azt, hogy a készülék egyéb, korábban kiadott, nagyobb Olympus vakukkal ne működne. Akár a vakupapucson, akár vezeték nélküli vezérléssel is képes elvillantani a gyári rendszervakukat, mint például az FL-36R, FL-50R, Fl-300R és FL-600R. Vezeték nélküli módban négy kommunikációs csatorna áll rendelkezésre, és több külső vaku esetén akár négy csoportba is oszthatjuk őket.
Az új modellről eltűnt a korábbi típusokon előszeretettel használt Accessory Port, azaz elektronikus kiegészítő csatlakozó, mely a korábbi típus saját vakuját is fogadta. A korábbi kisvakuk (FL-LM1 és LM2) emiatt nem kompatibilisek a géppel.
A mellékelt FL-LM3 egyébként egy nagyon egyszerű darab. Csak egy bekapcsoló kart és egy leoldó gombot találunk rajta. Minden mást a gép TTL vakuvezérlése old meg. Újdonsága viszont, hogy a kis villanófej kézzel 4 fokozatban (45, 60, 75, 90 fok) dönthető, illetve mindkét irányban 180 fokkal elfordítható. Szükség esetén így indirekt villanásra is alkalmas, már amennyire a 13-as kulcsszámú teljesítményből futja ilyesmire.
Az automatikus teljesítmény +/-3 Fé tartományban korrigálható, ha pedig kézi szabályozásra kapcsolunk 1/3 Fé lépésekben 1/64 értékig leosztható a villanási energia. A készülék legrövidebb szinkronideje 1/250 mp, de beállíthatunk nagy sebességű (FP) szinkront is, melynél 1/8000 mp-es záridővel is villoghatunk. A gép derítő, hosszú szinkron, második redőnyre szinkronizált és vörösszem csökkentő módokat is kínál. A piros szemek ellen jól jön a dönthető-forgatható fej is.
Az E-M5 Mark II egyik újítása a vakuszinkron kimenet, melyet az elején találunk egy lecsavarható, könnyen elveszthető műanyag kupak mögött. Ennek – és egy külön kapható szinkronkábelnek – segítségével vezetékkel is csatlakoztathatunk például műtermi vakukat.
Csatlakozók, memóriakártya, akku,
A szinkroncsatlakozón kívül a gép bal oldalán további három aljzatot találunk. Egy vékony és kissé rideg műanyaglap mögé rejtették őket mely alul két ponton csatlakozik a vázhoz, ezért csak kihajtani lehet, elfordítani nem. Elég kényelmetlen így a csatlakozókhoz való hozzáférés. Legfölül sztereó mikrofon bemenet kapott helyet, amit egy HDMI (micro-D) aljzat követ, mely 1080p kimeneti felbontásra is állítható. Végül egy kombinált USB (2.0) és video (A/V) kimenet zárja a sort. A dobozban egyébként csak egy USB kábelt találunk, a többit külön kell megvásárolni hozzá.
A memóriakártya foglalatát a nagyobb DSLR-ekhez hasonlóan a markolati oldalra helyezték. Műanyag ajtaja hátrahúzásával nyithatjuk. A fedél alatt egy SD foglalt található, melybe SD, SDHC és SDXC kártyák helyezhetők, köztük UHS-I sebességosztályúak is.
A kártyafoglalat helye is régi. A markolat alján, retesszel nyitható ajtó mögött találjuk. Az akku véletlen kicsúszását ezen felül egy további rugós tüske akadályozza. Az Olympus a korábbi BLN-1 lítium-ion akkumulátort mellékeli a fényképezőgéphez. A hozzá való vezetékes hálózati töltő is alaptartozék, mely nagyjából 4 óra alatt tölti fel teljesen. Egy töltéssel, kb. 310 képet készít, ami valamivel gyengébb, mint az előd 360 képes teljesítménye. Figyelembe véve a gép árát és használatát (részben profi felhasználás) a 360 képes teljesítményt is gyengének találom. A helyzeten valamit szépít, hogy Quick Sleep üzemmódba is kapcsolhatunk, mely használaton kívül azonnal letilt minden energiafaló funkció és alvó módba helyezi a gépet. Így akár 750 kép is készülhet egy töltéssel. Videózásnál 80 percnyi mozgóképig bírja, de ha takarékoskodunk akár 150 percig is kitart.
A töltöttség az élőkép bal felső sarkában kísérhető figyelemmel, négy állapotú ikonon.
