Optika II.
Az LZ1/LZ2-ben debütált új, nagy átfogású zoomoptika legnagyobb erénye talán a stabilizátor. Bizony elég ritka, hogy egy fél-automata gépbe stabilizátor kerüljön, de talán ilyen gépekbe méginkább elkél, hiszen általában ezeket a modelleket a fotózás írt és íratlan szabályait kevésbé ismerők vásárolják.
A gyakorlati alapokon nyugvó reciprok szabály ugyanis azt mondja, hogy akkor kapunk bemozdulástól mentes képet, ha a fókusztávolság (itt: kisfilmre vetített, azzal ekvivalens fókusztávolság) reciprokával, vagy annál nagyobb zársebességgel fotózunk. Ez azt jelenti, hogy teljes tele állásban (vagyis 222 mm-nek megfelelő fókusztávolságnál) 1/222 mp, vagy nagyobb zársebesség lenne szükséges ahhoz, hogy ne legyen a kép bemozdulva. A stabilizátor ezen segít, méghozzá úgy, hogy a kézremegésből adódó vibrációt megpróbálja kompenzálni (persze ezt csak bizonyos fokig képes tartani, így – szintén tapasztalatokra hagyatkozva – azt mondhatjuk, hogy kb. 2-3 fényértéknyit tud segíteni).
A lenti két kép 1/15 mp-es záridővel készült 104 mm-es gyújtótávolság mellett. A reciprok szabály szerint biztosan bemozdulásmentes képhez 1/125 mp-es záridőt kellett volna alkalmazni, de stabil kézzel is maximum az 1/60 másodpercet lehetett volna megtartani. A képstabilizátorok leírásában megadott két fényértéknyi extra tartomány azt jelenti, hogy ennél a gyújtótávolságnál az 1/30 mp lett volna a biztosan, bemozdulás mentesen megtartható záridő, de a gépet két kézzel megtartva az 1/15 mp-es záridővel készült kép is közel éles lett (vagy legalábbis alig mozdult be). A képstabilizátor nélkül ebben a szituációban esélyünk sem volt a fényképezőgép megtartására.
| Stabilizátor hatása | |
|---|---|
 104 mm ekv, 1/15 mp stabilizátor nélkül |  104 mm ekv., 1/15 mp bekapcsolt stabilizátorral |
Az optika torzítása nem zavaró mértékű, 37 mm-nek megfelelő nagylátószögnél 0,8%-ot mértünk (ami megegyezik a nagy átlaggal), 222 mm-nek megfelelő fókusztávolságnál pedig alig érezhető a torzulás. Talán 2-3 pixelnyi eltérés mutatkozott az ideálistól, de ez igazán jelentéktelen, egy ezrelék körüli.
| Torzítások a fókusztávolság függvényében | |
|---|---|
 nagylátószög esetén (f=37 mm ekv.) hordótorzítás ~0,8% |  tele állásban (f=222 mm ekv.) párnatorzítás <0,1% |
Az optika közelpontja normál esetben 50 cm, makró módba kapcsolva viszont 5 cm-es minimális tárgytávolsággal dolgozhatunk (tele állásban e két érték: 120 cm normál módban és 50 cm makró állásban).
Nagylátószögnél érhetjük el a legnagyobb nagyítást, ilyenkor 54 mm széles téma kitölti a teljes képmezőt, ez kicsivel jobb, mint az átlag. Ilyenkor azonban elég jelentős torzítással kell számolni, közel 1,4%-ossal.
Tele állásban kisebb nagyítást használhatunk, a lefedett legkisebb terület szélessége 91 mm, amely már kicsit elmarad az átlagtól de ilyenkor a torzítás is jelentősen csökken: itt már csak 0,6%
Összefoglalva tehát átlagos makróképességű az LZ2-es. Ha kell, makrózhatunk távolabbról is, nagyobb fókusztávolsággal, ha pedig nagyobb nagyításra van szükségünk, közelebb is mehetünk a témához (ha engedi).
| Makró képességek | |
|---|---|
 nagylátószög esetén (f=37 mm ekv.) legkisebb szélesség: 54 mm hordótorzítás ~1,4% |  tele állásban (f=222 mm ekv.) legkisebb szélesség: 91 mm hordótorzítás 0,6% |
Az optika vignettálása nagylátószögnél érezhető csak, itt 20% körüli a sarkok sötétedése. Tele állásban viszont egyáltalán nem látható, sőt, méréssel is bőven 5% alatti értéket kaptunk. Ez bizony remek érték!
| Vignettálás | |
|---|---|
 nagylátószög esetén (f=37 mm ekv.) sarkok fényerőcsökkenése: ~20% |  tele állásban (f=222 mm ekv.) sarkok fényerőcsökkenése: ~3% |
