Képminőség
Képzaj
A Samsung WB2000 szenzora méretében teljesen átlagos, felbontása azonban a mai kompakt gépek 12 Mpixeles átlagától kissé elmarad. A szenzor jel/zaj viszony aránya a CMOS technológia miatt elméletileg jobb lesz, mint a CCD-ké, bár manapság a kompakt gépek végső képminőségét már inkább a zajszűrő algoritmus precízsége szabja meg.
Bár a fényképezőgép képes RAW formátumban menteni, sajnos ezt kipróbálni nem tudtuk, mivel sem a magyar forgalmazó nem rendelkezett ehhez szükséges szoftverrel, sem a Samsung internetes oldaláról nem tudtunk ilyet letölteni, illetve az Adobe sem támogatja legfrissebb (aug. 31-i) konvertereiben.
Az ISO80 és ISO100 nem igen különbözik egymástól zaj szempontjából, de ez nem is meglepő, hiszen maga a két érték is csak 1/3 Fé-re van egymástól. Zajszűrésben ránézésre semmi különbség, képzajban pedig hajszálnyival az ISO100 tűnik zajosabbnak, de ez csak a homogén felületeknél látható. Zajmentesnek azért nem nevezhetjük, de minőségét tekintve jó képeket kapunk ezzel az érzékenységgel.
ISO200-nál kissé nagyobb zajszűréssel dolgozik a gép, amely kevesebb részletet hagy a képen (lásd 2. kivágás). A képzaj viszont az erősebb szűrés miatt nem lesz számottevően magasabb.
ISO400-nál tovább fokozódik a zajszűrés, ami további részletcsökkenéshez vezet, itt már a cérnaspulnik egyes szálai nem igen választhatók szét egymástól. Emellett viszont itt már magasabb a remanens képzaj is, mint ISO200-nál.
Szintén erősebb zajszűrés vár ránk ISO800-nál, ahol az apró részletek már teljesen egybefolynak, az apró betűs szöveg olvashatatlanná válik, s a képzaj jól látható 1:1 nézetben. Ezen felül pedig megjelenési formája az apró szemcsézettség helyett inkább közepes foltokként jellemezhető. Nagy méretű nyomatnál ez az érzékenység már jól látható lágyulást fog eredményezni.
Nem meglepő módon ISO1600-nál is nő a zajszűrés foka, ennek ellenére magasabb a képzaj.
S végül ISO3200-nál a zajszűrés annyira erős, hogy valójában 5 Mpixelnél nem kapunk több részletet, cserébe viszont viszonylag visszafogott képzajjal kell megbékélnünk. Nagyon kevés fényben, állvány nélkül még elfogadható emlékképeket készíthetünk ezzel az érzékenységgel is, viszont érdemes azt is tudnunk, hogy ISO1600-tól már furcsa módon bezöldülnek a világosabb tónusok.
Érzékenység – képzaj
A szokásos ISO tesztképeink mellett azok 300 dpi-s 10×13 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép.
A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×13 cm-es papírkép nagyító alatt hogyan nézne ki.
A valós képminőség teszteléséhez érdemes megnyitni a teljes képet, s egy 10×13 cm-es papírképpel a kezünkben addig távolodni a monitortól, hogy nagyjából hasonló méretet lássunk, mint a kezünkben lévő fotó.
Ekkora méretben ISO200-ig kiválóan dolgozik a WB2000, ISO400-nál minimális lágyulás vehető észre, de ez annyira kis mértékű, hogy a végleges papírképen normál nézési távolságból nem igen lesz feltűnő. ISO800-nál további részletcsökkenés észlelhető, valamint innen kezd láthatóvá válni a képzaj. ISO1600-nál már a színek is kezdenek fakulni, illetve zöldes tónusúba átmenni. ISO3200 már ekkora méretben is lágyabb képet eredményez, no és persze az előbb említett színporbléma is fennáll. Szerencsére azonban nincs foltosodás, ami bizonyos gépeknél a zajszűrés egyik következménye.
