Képminőség
Fájlformátumok
A veszteségmentesen tömörített RAW formátum mellett a Sigma SD14 veszteséges JPEG formátumot is támogat. A RAW fájlok a hatékony tömörítés ellenére igen nagyok, mintegy 10-13 MB-ot emésztenek fel a memóriakártya szabad kapacitásából. A JPEG képek fájlmérete felbontásukból adódóan elég nagy eltérést mutathat, a 4,5 Mpixeles fotók 3-4 MB-osak, a 14 Mpixelre felinterpoláltak 7-8 MB-osak is lehetnek.
A fényképezőgép .X3F RAW formátumában készült felvételeket a Sigma Photo Pro 3 szoftverével konvertáltuk JPEG képekké, mely során az élesítést 0,5-ös értékre állítottuk (kivéve, ahol a fájlnévben nem jeleztünk mást).
Az érzékenység tesztképeit az Adobe Camera RAW-val is lekonvertáltuk, ekkor az alapértelmezett 25-ös élesítéssel dolgoztunk, a zajszűrést pedig kikapcsoltuk (worst case módszer).
Képzaj
A tükörreflexes digitális fényképezőgépek egyik óriási előnye a kompakt digitálisokkal szemben, hogy a jóval nagyobb szenzorméret és az ebből következő nagyobb pixelméret miatt a képzaj kevésbé okoz problémát.
Elöljáróban, még a teszt elkezdése előtt az volt az érzésem, hogy a Foveon X3 itt még nagyobb előnyre tehet szert, hiszen ha csak azt nézzük, hogy a közel APS-C szenzorméreten mindössze 4,5 millió képpontot kellett elhelyezni, akkor ez még a 6 Mpixeles D-SLR-ek képérzékelőinek pixelméreténél is nagyobb lehet. Mint tudjuk, nagyobb pixelméret, nagyobb alapérzékenység, jobb jel/zaj viszony, kisebb erősítés, kevesebb képzaj.
A tesztképek után azonban át kellett értékeljem az elképzelésemet. Valószínűleg a három egymás alatt lévő réteg okozza a jelentősebb zajosodást, amely leginkább a kék rétegnél okoz nagyobb gondot. Ezt a gép belső JPEG képfeldolgozó rendszere nem tudja kiszűrni, csak a RAW képek kezelésére alkalmas Sigma Photo Pro 3 szoftver.
Érdemes megnézni, hogy ISO800-tól a képzaj eléggé problémás a kék csatornán mind gépen belül készült JPEG, mint Adobe Camera RAW-val konvertált képeknél. Egyelőre tehát azt látjuk, hogy a RAW az igazi, méghozzá a gyári konverterrel.
ISO400-ig egyébként JPEG-gel sincs gond, hacsak nem az enyhe ellágyulás. A képzaj a Sigma Photo Pro 3-mal konvertált RAW képeknél még ISO1600-nál sem jelentős, JPEG-nél illetve Adobe Camera RAW-val konvertálva ezt ISO400-ig mondhatjuk el.
- ISO100 14 Mpx
- ISO100
- ISO100 RAW SPP
- ISO100 RAW ACR
- ISO200
- ISO200 RAW SPP
- ISO200 RAW ACR
- ISO400
- ISO400 RAW SPP
- ISO400 RAW ACR
- ISO800
- ISO800 RAW SPP
- ISO800 RAW ACR
- ISO1600
- ISO1600 RAW SPP
- ISO1600 RAW ACR
- ISO100 14 Mpx
- ISO100
- ISO100 RAW SPP
- ISO100 RAW ACR
- ISO200
- ISO200 RAW SPP
- ISO200 RAW ACR
- ISO400
- ISO400 RAW SPP
- ISO400 RAW ACR
- ISO800
- ISO800 RAW SPP
- ISO800 RAW ACR
- ISO1600
- ISO1600 RAW SPP
- ISO1600 RAW ACR
- ISO100 14 Mpx
- ISO100
- ISO100 RAW SPP
- ISO100 RAW ACR
- ISO200
- ISO200 RAW SPP
- ISO200 RAW ACR
- ISO400
- ISO400 RAW SPP
- ISO400 RAW ACR
- ISO800
- ISO800 RAW SPP
- ISO800 RAW ACR
- ISO1600
- ISO1600 RAW SPP
- ISO1600 RAW ACR
- ISO100 14 Mpx
- ISO100
- ISO100 RAW SPP
- ISO100 RAW ACR
- ISO200
- ISO200 RAW SPP
- ISO200 RAW ACR
- ISO400
- ISO400 RAW SPP
- ISO400 RAW ACR
- ISO800
- ISO800 RAW SPP
- ISO800 RAW ACR
- ISO1600
- ISO1600 RAW SPP
- ISO1600 RAW ACR
Összefoglalva a dolgot az a végeredmény, hogy a Sigma SD14 csak RAW formátumban hozza azt, amit elvárhatunk tőle, s akkor is csak a saját gyári konverterével. Az Adobe Camera RAW sajnos elvérzik nagyobb érzékenységeken, ahogy a gépen belüli JPEG konverzió is. Csúnya, foltos képet kapunk eredményül.
Általános képminőség
Az első készített képek után kissé csalódott voltam. Vártam ugyanis azokat a tűéles képeket, amelyeket a Foveon X3-tól elvárhatunk. De csak nem jöttek.
Nézegettem, összehasonlítottam más vázakkal, 10 Mpixeles D-SLR képeket konvertáltam le 4,5 Mpixeles méretre, illetve fordítva, 4,5 Mpixeles Sigma képeket interpoláltam fel 10 Mpixelre. Hasonlítottam jobbra, hasonlítottam balra, de csak nem akart meggyőzni a látott kép arról, hogy itt bármelyik paltformnak óriási előnye lenne. Egy ideig tehát úgy tűnt, hogy 4,5 Mpixeles Foveon X3 nagyjából a 10 Mpixeles Bayer alapszínszűrős D-SLR képéhez hasonlít leginkább.
Aztán elővettem a RAW formátumot és láss csodát! A Sigma megmutatta igazi oroszlánkörmeit. Innentől kezdve a JPEG-et el is felejtettem, mert úgy gondolom, ez csak valamiféle nézőképnek jó, de ahhoz, hogy kihasználhassuk a gép nyújtotta maximális képminőséget, RAW-ban kell fotózni (nyilván ez más vázaknál is igaz, de itt a Sigma SD14-nél hatványozottan).
Picit talán olyan a helyzet, mint a Mamiya ZD-nél volt. A JPEG gyatra, de a konvertált RAW csodás. Ezek után kezdem érteni, hogy az SD9-ben és SD10-ben miért nem volt belső JPEG konverter. Most ugyan van, de ki fogja használni? Amire jó lenne, arra meg nem jó. Magyarul előnézeti képnek RAW konvertálás előtt. De a gép nem tud a RAW mellé JPEG-et is menteni. Ha RAW, akkor csak RAW. Ha JPEG, akkor csak JPEG. Kár.
A Foveon az X3 szenzorát úgy reklámozta, hogy itt nem jelentkezik moiré. Ez így is van. Valóban nem készült olyan felvétel, ahol ez gondot okozna. Ami a Bayer demozaik eljárással készült képekhez szokott szememnek fura volt, azok a ferde vonalak. Ezek ugyanis elég lépcsősek lettek, nyilván pont azért, mert minden pixel a szenzoron itt a végső képen valóban egy pixelt fog elfoglalni. Emiatt viszont nem mondhatjuk azt, hogy a felinterpolált kép ugyanúgy használható lenne, mint egy 14 Mpixeles Bayer-szűrős képérzékelővel készült. Itt a 14 Mpixelre interpolált képeken azért jól látszik a felnagyított pixelesség.
Nyilván mindenkit érdekel, hogy akkor most jó az X3, vagy jobb egy nagyobb felbontású Bayer-szűrős. Természetes, hogy ez engem is érdekel, hiszen az SD9-nél lenyűgöző képeket láthattunk.
Készítettem hát egy összehasonlítást, immár a RAW képekkel is. Fogtam a Sigma JPEG és RAW képeit (SPP-vel konvertálva) és mellé tettem a Pentax K10D azonos felbontásra leméretezett és enyhén élesített képeit (1,1 pixel, 40%). Összevetve azt tapasztaltam, hogy a moirén kívül a Pentax képe azért jobbnak tűnik. Ezután itt is megfordítottam a dolgot. A Sigma JPEG és RAW képeit interpoláltam fel (bilinear) 10 Mpixelre, majd azonos mértékű enyhe élesítés (1,1 pixel, 40%) után összevetettem a Pentax képével. Ismét a Pentax mutatkozott jobbnak.
Ezek alapján én ki merem jelenteni, hogy egy 10 Mpixeles alapszínszűrős APS-C szenzoros digitális tükörreflexes és egy 4,5×3 Mpixeles Foveon X3 szenzoros Sigma SD14 között részletgazdagságban alig érezhető különbség, ha igen, az a Pentax javára (a Pentax K10D-n DA 18-55mm/F3,5-5,6 AL objektív, míg a Sigma SD14-en Sigma 20-40mm/F2,8 EX DG objektív volt).
Ime a képek (a Pentax tesztképek 2007. januárjában készültek, a más napállás miatt sajnos a fényviszonyok nem voltak azonosak):
Tapasztaltam egy érdekes furcsaságot is.
Túlexponált vörös esetén a képen sárga szín jelent meg a vörös helyett. Ez RAW-ból való konvertálásnál is látszik. Óvatosan kell tehát exponálni, itt a túlexponálás esetleg nagyobb gondot okozhat, mint amit könnyűszerrel lehet javítani.
Hosszú expozíció
„A fényképezőgépen maximum 30 mp-es záridőt állíthatunk be, de használhatunk B-módot is” – szokott kezdődni szinte minden cikknél ez a szakasz. Itt is így kezdődhet, ám a folytatás valami olyasmi, hogy „de minek?”. Mármint minek a B-mód, ha ott is 30 mp-re vagyunk korlátozva.
Ennek ellenére itt is elkészítettem a hosszú expozíciós felvételt, bár igazából a 30 mp még nem olyan nagyon hosszú. Hogy valamelyest hasonló körülményeket teremtsek, mint a többi D-SLR-nél, az érzékenységet nem ISO200-ra, hanem ISO800-ra állítottam. A néhány elkészített kép után igencsak felemelegedhetett a szenzor, mert meglepően nagy sötétzaj lett az eredmény.
A hosszú expozíciók utáni dark frame módszerű hotpixel kivonás egyébként nem kapcsolható ki menüben sem, így egy 30 mp-es expozíció a valóságban 1 percig tart (a második fél percben a gép csukott zárszerkezettel felderíti a hotpixeleket, melyeket kivon a végső képről).
Hosszú záridejű felvétel (ISO800, 30 másodperc)
Memória kapacitás
A memóriakártyák árának drasztikus csökkenése miatt manapság már egyre kevésbé fontos, hogy mekkora fájlokat használ egy fényképezőgép. Míg négány évvel ezelőtt egy 512 MB-os kártyáért is komolyan a zsebünkbe kellett nyúlni, ma már egy 2 GB-os sem vág földhöz. Éppen ezért az, hogy a RAW fájlok mérete igen nagy, mintegy 13 MB, nem is olyan nagy probléma. Mivel a Sigma SD14-gyel RAW formátumban fotózva kapjuk a legjobb eredményt, ezek alapján mi leginkább egy 2 GB-os kártyát javaslunk megvételre. Hogy normál, vagy gyors, az teljesen lényegtelen, hiszen a képfeldolgozás sajnos lassú, így alig van jelentősége a kártyasebességnek.
Az egyes felbontásokhoz és tömörítési fokokhoz tartozó fájlméreteket a következő táblázat mutatja:
| Fájlméretek és tárolható képek száma | |||
|---|---|---|---|
| Felbontás, tömörítés | méret* | 1 GB-os kártyán* | 2 GB-os kártyán* |
| 2640×1760 RAW | 13071 KB | 78 | 156 |
| 4608×3072 Fine | 8130 KB | 125 | 251 |
| 4608×3072 Normal | 4676 KB | 219 | 438 |
| 4608×3072 Basic | 2511 KB | 407 | 815 |
| 2640×1760 Fine | 3559 KB | 287 | 575 |
| 2640×1760 Normal | 2188 KB | 468 | 936 |
| 2640×1760 Basic | 1206 KB | 849 | 1698 |
| 1776×1184 RAW | 6276 KB | 163 | 326 |
| 1776×1184 Fine | 1574 KB | 650 | 1300 |
| 1776×1184 Normal | 995 KB | 1029 | 2058 |
| 1776×1184 Basic | 565 KB | 1811 | 3622 |
| 1296×864 RAW | 3687 KB | 277 | 555 |
| 1296×864 Fine | 1005 KB | 1019 | 2038 |
| 1296×864 Normal | 660 KB | 1551 | 3102 |
| 1296×864 Basic | 389 KB | 2634 | 5269 |
