Kipróbáltuk: Sony Alpha DSLR-A300 teszt

Felépítés I.

Változások

A Sony január elején jelentette be a belépőszintet képviselő AlphaDSLR-A200-as modelljét. Néhány nappal később, de még ugyanezen hónapban még két modell látott napvilágot, az A300 és az A350-es. Az A300-as azonos szenzorral dolgozik, mint a korábban már általunk is kipróbált A200-as, különbség tehát e téren nincs. A legfőbb eltérés az A200 és A300 modellek között, hogy utóbbinak LiveView képessége is van, melyet lehajtható LCD-vel egészítettek ki.

Mivel jelentős eltérés nincs az A200 és A300 modell között, cikkünk legnagyobb részében a korábbi A200-as tesztünkre hagyatkozhatunk.

Képérzékelő

Csakúgy, mint az elődben itt is egy 23,6 x 15,8 mm-es (APS-C méretű) CCD érzékelőt kapunk, amely egyéb tulajdonságaiban sem tér el a korábbi változattól, így joggal feltételezhetjük, hogy az A300 szenzora is az A100 és A200-ban már megismert. A CCD képpontjainak száma 10,8 megapixel, amelyből 10,2 milliót hasznosít valódi képalkotásra. Az így kapott maximális képméret 3872×2593 pixel. 3:2 oldalarányú képek mellett 16:9-es széles formátumút is használhatunk, ez ráadásul szintén háromféle felbontásban érhető el, ahogy a 3:2 oldalarányú is.

A képfeldolgozást a Sony saját fejlesztésű BIONZ processzorára végzi. Az érzékenység ISO100 és ISO3200 között változtatható 1 Fé lépésközökkel, illetve választhatunk automata beállítást is a gépre bízva az érzékenységet. A Felvétel menüben ki-és bekapcsolható a nagy érzékenységen aktiválódó szűrés, valamint külön változtatható a hosszú expozíciós felvételekhez tartozó – darkframe elvű – hotpixel és sötétzajcsökkentő módszer.

Az elődben is megtalálható automatikus szenzortisztítás, az A300-ból sem hiányzik. A Sony volt a második gyártó a világon, amely bevezette ezt a szolgáltatást a gépeiben, természetes, hogy nem fogja ezt kihagyni az újabb változatokból sem.

A Sony a szenzor vibrációjával próbálja elérni a szenzor előtti szűrőre tapadt porszemek lerázását. Ezt a vibrációt a beépített CCD-stabilizátor kelti, magyarul magát a CCD-t rángatja a gép, nem pedig a szűrőt, ahogy mások teszik. A gép kikapcsolásakor a szenzor egy gyors vibrációval rázza le magáról a kevésbé makacs porszemeket. A tisztítás második frontja az alkalmazott indium-ón-oxid réteg, amely antisztatikus felülete miatt csökkenti az elektromos feltöltődést, amely a porszemek szűrőre tapadásának egyik kiváltó oka.

Az automatikus tisztítást a felhasználó is elindíthatja a Setup menü „Tisztítási mód” opciójával. Ekkor a gép elvégzi a műveletet (hosszabban), majd magától kikapcsol.

Optika

A gépvázra a Minolta és Sony „A” bajonettes objektívjeit tekerhetjük fel. A gyári kit dobozban Sony DT 18-70 mm f/3,5-5,6, duplakit esetén ugyanez mellé Sony DT 55-200mm f/4-5.6 objektívet találunk.

Tesztünk során Sony DT 16-105mm f/3.5-5.6 és Sony 28mm f/2.8 optikákkal dolgoztunk

Sorozat fényképezés

JPEG sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

RAW sorozat hangfelvétele
Kattintson a képre!

A sorozat fényképezés a Sony Alpha DSLR-A300-nál egyféle sebességgel történhet. A gyári adatok szerinti 3 kép/mp a belépőszinten átlagosnak mondható. Más kérdés, hogy ezt az értéket a gép nem igazán hozta.
A beállított képformátum a sebességet nem, de a normál sebességgel készíthető fotók számát jelentősen befolyásolhatja. JPEG képek esetén gyors kártyával a memóriakártyánk teljes kapacitásáig fényképezhetünk, RAW-nál 6 kép a megadott maximum, míg RAW+JPEG kombinált formátumnál legfeljebb 3 képig tart a sorozat.

Méréseink szerint a sebesség kissé lassabb (2,75 kép/mp), mint a megadott, a készíthető képek száma viszont stimmel. Ha a puffer betelik, a sorozatkészítés nem áll le, csak lelassul a kártya írási sebességének függvényében.
A zajszűrés bekapcsolása nem lassít a sorozaton, s a zársebesség sem változtatja jelentősen (1/100 mp és 1/400 mp között a mért értékek közel azonosak voltak). Viszont sorozat módban az első képnél mért fény alapján készül az összes kép, vagyis a felvételek közben a gép nem méri újra a fényt.

Ha LiveView üzemmódot használunk, a sorozat sebessége specifikációk szerint maximum 2 kép/mp lehet, mérésünk itt is kissé alacsonyabb értéket adott.

A kártyaírás sebessége jó, érezhetően kihasználja a gép a lehető legnagyobb sebességet. Bár a Sony gépeknél sosem volt gond a CF kártyák gyors kezelése.

Normál sorozat módon kívül automatikus expozíció sorozatot is készíthetünk, amelynek során 3 képünk lesz, kissé alá, kissé fölé, és normál expozícióval. Itt lehetőség van egyképes és folyamatos sorozat beállítására is. Előbbi esetben minden gombnyomásra egy, utóbbinál sorozatban három készül el. A lépésközök 0,3, vagy 0,7 fényértékre állíthatók. Ugyanitt állítható be a fehéregyensúly sorozat is, amely szintén 3 kép erejéig tart. Low és High beállítások használhatók, amelyek 10, illetve 20 mired színhőmérsékleti lépésközöket jelentenek. 10 mired lépés egyébként megközelítőleg a fehéregyensúly finomhangolás egy egész fokozatának felel meg, tehát +/-1 és 2 lépésköznek megfelelően tolhatjuk el a sorozatot.

Ugyanitt található az önkioldó beállítása is, itt két időköz (2 és 10 másodperc késleltetés) választható.