Felépítés
Ergonómia
A fényképezőgép teljesen új külsőt kapott, a NEX-ek között pontosan ilyen kialakításút másikat nem találunk. Persze maradt a téglatest forma, de talán már nem akar annyira miniatűr lenni. Erre jó példa, hogy míg a NEX-5(N)-nél annyira spóroltak a tömegen és a méreten, hogy az állványra helyezéshez csak egy pár cm2 felületi kiemelkedés jutott – ami persze nem segíti a stabilitást -, addig a NEX-7 alja már sík, így remekül felfekszik az állványtalpra.
Azokat a hiányosságokat, amelyeket a NEX-5(N)-nél elmondtunk, a NEX-7-nél szerencsére már nem említhetjük. Így a NEX-7-en már megtalálható elektronikus kereső, van beépített felpattanó vaku, sőt vakupapucs is került a vázra. A markolat – bár kicsit még keskeny – de már kényelmesebb, hiszen gumi bevonatot is kapott, amely amellett hogy csökkenti a csúszósságát, jobb érzést is kelt, ha megfogjuk a gépet. A kényelmet egyébként a hátsó kidudorodás is segíti, mivel ennek támaszkodhat neki hüvelykujjunk.
Bővebb lett a kezelőszerv kínálat is, hiszen a gép tetejére egy plusz programozgató gomb, valamint két vezérlőtárcsa is került. Első ránézésre fura a két egymás mellett ülő tárcsa, de a gyakorlatban pont ugyanolyan jól használható, mint az „elülső/hátsó” megoldás. A hátlapra egy harmadik vezérlőtárcsa is került, mely alapértelmezésben az érzékenység beállítására használható, de ennek funkciója is programozható, ahogyan az AF/MF, illetve AEL kapcsoló és gomb együttesének is (bizonyos határokon belül).
A kezelhetőség tehát sokat javult az előző NEX-ekhez képest, bár a múltkori vesszőparipám azért itt is megvan: hiába a sok programozható gomb, a stabilizátort csak a beállítás menüből kapcsolhatjuk ki/be, ahogy egyébként az LCD háttérvilágításának „napfény” üzemmódját is.
Az összerakás természetesen most is példás, kitűnő anyagválasztás jellemzi (fém burkolat és gumi csúszásmentesítők), s az illesztések is precízek.
A fényképezőgép alján, pontosan az optikai tengely alatt találjuk a fém állványmenetet, mely a NEX-5(N)-hez hasonlóan fél cm-rel található a szenzor síkja mögött. A már említettek szerint ennél a gépnél viszont semmi baj nincs a felfekvéssel, remek stabilitást kapunk állványon.
Emellett állványon még a memóriakártya és az akku is cserélhető marad, így minden tökéletes egy állványos hosszú fotózáshoz.
Objektív
A gépre természetesen E-bajonettes objektívek tekerhetők fel közvetlenül, de a NEX objektíveken kívül A-bajonettes optikák is használhatók, ha előzőleg beszerezzük hozzá a szükséges adaptert (LA-EA1 és a fáziskülönbség alapú fókuszrendszert is tartalmazó LA-EA2, mely 15 fókuszpontot kínál).
A gyártó a nálunk járt kitben a Sony E 18-55mm F3.5-5.6 OSS objektívet mellékeli, mely hasonló gyújtótávolságot és fényerőt kínál, mint az átlag DSLR kitobjektívek. A DSLR-jeikkel szemben a NEX gépekben nincs szenzorstabilizáció, így azokat az objektívekben kell keressük (OSS jelzés).
A fém tubussal készülő optika egyébként nem könnyű. A gép és a kitobjektív így összességében 536 grammot nyom, fényképezésre felkészített állapotban (akku, memóriakártya).
Tesztünk során egy E 50mm f/1.8 OSS objektívet is használtunk (érzékenység tesztábra, illetve tesztfotók között is).
Képérzékelő
A NEX-7-ben a cserélhető objektíves, tükör nélküli fényképezőgépek (MILC, vagy CSC) között a legnagyobb felbontású szenzor csücsül. A 24,7 Mpixeles felbontású, APS-C méretű EXMOR HD CMOS szenzor 1,5×-es gyújtótávolság szorzót ad, 23,5×15,6 mm-es méretéből adódóan. Legnagyobb felbontásban 6000×4000 pixeles fotókat készíthetünk, kisebb felbontásokból 12 és 6 Mpixeles választható, az oldalarány 3:2 mellett 16:9-es is lehet.
Fotózáskor RAW, RAW+JPEG vagy JPEG formátumot választhatunk, utóbbi esetben finom és normál tömörítés is rendelkezésre áll. A RAW fájlok a nagy felbontás miatt elég méretesek, nagyjából 25 Mbyte-ot foglalnak.
Az érzékenységet a fényképezőgép automatikusan is képes beállítani, ekkor maximum ISO1600-ig juthatunk el. Kézzel választva nagyobb szabadságunk van, itt ISO100 és ISO16000 (nem 1600!) közötti érték választható, a lépésköz 1 Fé (az ISO12800 utáni ISO16000 természetesen csak 1/3 Fé).
Sony NEX rendszerénél is fennáll a szenzorra tapadó porszemek problémája, hiszen az objektívcserekor szennyeződések juthatnak a szabadon maradt érzékelőfelületre. A gyártó ezt a szokásos módon, egyrészt az érzékelő előtti ún. low-pass filter portaszító, antisztatikus bevonatával, másrészt a szűrő gyors vibrációjával igyekszik kiküszöbölni. A tisztító rendszer minden kikapcsolásnál önállóan működésbe lép, de a Beállítások menüben a fotós is szabadon aktiválhatja.
Nem mondhatnám tökéletesen működő megoldásnak, már csak azért sem, mert a tesztkészülék úgy érkezett (fotózáskor vettük észre), hogy jópár porszem volt a szenzoron (Isten tudja ki és milyen körülmények között tesztelte legutóbb), mely a szenzortisztítás ellenére nem akart lepottyanni. Végül a manuális tisztítás segített a problémán. Tehát a körtefecskendőket még ne dobjuk ki!
Kijelző és kereső
A fényképezőgép hátuljára 3″ képátlójú, 16:9 oldalarányú LCD-t építettek, mely a hátlappal egy síkban található, egy elforgató mechanizmusnak köszönhetően pedig felfelé kb. 80, lefelé 45 fokban dönthető, kényelmes komponálási pozíciót biztosítva fej fölüli vagy makrófotózásnál. Kár, hogy a forgatást már nem oldották meg, mert így portré állásnál már semmit nem nyerünk. A kijelzőre összesen 921 600 képpont (subpixel) került, ami így igazán jó képminőséget biztosít.
A kijelző 16:9 oldalarányú, de az élőkép csak a neki megfelelő 3:2 arányt foglalja el (a látható élőkép mérete: 2,64”), a jobb szél a működésjelző feliratoké és ikonoké (még akkor is, ha a képarányt 16:9-re állítjuk, ekkor fent és lent is fekete szegély található). Az kiolvasás érzékenységét jól találta el a Sony, így gyenge fényviszonyok között sem szaggat az élőkép.
Az LCD háttérvilágítása ±2 fokozatban állítható kézileg, de automatikus fényerő beállítás is választható, amelynél a teljesítményt egy apró, az LCD bal alsó sarkában lévő szenzor adata alapján állítja be a gép.
Felvételnél minden fontosabb információt megkapunk a hátsó LCD-n, és aktiválhatunk többféle segédrácsot, élő hisztogramot és státuszkijelzést is (utóbbi sajnos nem aktív jellegű). Megjelenik itt a felvételi üzemmód ikonja, a hátralévő képek száma, a képméret és minőség, a videó felbontás, valamint az akku kapacitása. Az alsó sorban a rekeszértékről, záridőről, expozíció korrekcióról és a stabilizátor állapotáról tájékoztat a gép. A vezérlő tárcsa DISP gombjával, vagyis a fel iránnyal, ki és bekapcsolhatók a megjelenített adatok, de bekapcsolhatunk grafikus rekesz és záridő megjelenítést is, mely egy szemléletesebb skálán mutatja az értékeket. Ugyanezzel a gombbal kiegészítő ikonok is bekapcsolhatók, melyek az automata expozíció sorozatról, a fénymérési és AF módokról, az arc-, és mosolyfelismerésről a fehéregyensúlyról, színeffektusról, érzékenységről és DRO módról szolgáltatnak adatokat. Utolsó kijelzési módban pedig döntést és elfordulást és jelző virtuális horizontot kapunk.
Kézi élességállításnál van lehetőség az élek kiemelésére, amely elviekben könnyebb fókuszálást kínál – gyakorlatban azonban nekem inkább zavarónak tűnt, nem tudtam ugyanis eldönteni, hogy mikor jobb, vagy rosszabb a fókusz, maradtam inkább a 11,7×-es precíz nagyításnál.
A fényképezőgépre elektronikus kereső is került, mely a gyártó specifikációja szerint 0,5″-os, 2,359 millió képpontos OLED megjelenítő. Szó se róla, kiválóak a feketék (az Olympus az OM-D E-M5-nél érdekes módon fordított megoldást választott, a hátsó kijelző náluk az OLED, míg az elektronikus kereső az LCD, ami miatt a keresőben nincsenek is tökéletes feketék). A felbontás tehát brutálisan nagy: 1024×768 pixel, ebből az élőkép 1024×683 pixel 3:2 oldalaránynál.
Azonban nem csak a részletesség remek, hanem a látható kép mérete is. A gyári adatok szerint 1,09×-es nagyítású kereső 29 fokos szög alatt látszó képet ad, ami megfelel egy képzeletbeli, 1×-es nagyítású 100%-os lefedettségű filmes gép képének közel 75%-ának.
A dioptriakorrekciós keresőt szemérzékelővel is ellátták, amely automatikusan átkapcsol az EVF-re, ha a gépet a szemünkhöz emeljük. A beállítás menüben kiválaszthatjuk, hogy fixen az LCD-t vagy fixen az EVF-et szeretnénk-e használni.
A dobozban egy kisebb szemkagylót is találunk, melyet igény esetén felpattinthatunk.
A keresőben is van lehetőség a megjelenített adatok változtatására, itt azonban érthető okokból nem jeleníthető meg státuszképernyő, itt csak három lehetőségünk van: élőkép + adatok (üzemmód, hátralévő képszám, oldalarány, felbontás, tömörítés, videó mód, zársebesség, rekesz érték, expozíciós skála, érzékenység), élőkép+adatok+világosság hisztogram, élőkép+adatok+elektronikus horizont.
Lejátszásnál szintén a DISP gombbal válthatók az információk, s ezek már mind az LCD-n, mind a keresőben azonosak. Megjeleníthető önmagában a kép, a hozzá tartozó felvételi adatokkal vagy anélkül, a világossági és színcsatorna hisztogramok a kiégett és bebukott területek villogtatásával. A le irányt választva 6, vagy 12 képes előnézeti oldalak között lapozgathatunk, az előzetes menübeállítástól függően. A fotókba a vezérlőtárcsa közepén lévő gombbal nagyíthatunk bele, a mértéket a tárcsával állíthatjuk be, nagyjából 14,7×-es méretig, ahol 407 pixel széles részt látunk a teljes képből. Bár 1:1 raszterillesztett megjelenítést egyik nagyítási fokozatban sem találtunk (ez egyébként 740×416 pixel lenne), ennek ellenére az élesség tökéletesen ellenőrizhető, az 1×1 pixeles részletek sok nagyítási fokozatban kiválóan elkülöníthetőek, nem mossa őket össze a gép (a teljes nagyítástól vissza egész négy lépésig). Sajnos nagyított nézetben nincs lehetőségünk a képek közötti lapozásra, hiába a sok vezérlőtárcsa. Az is furcsa, hogy visszajátszáskor vagy csak a videók, vagy csak állóképek között nézelődhetünk.
Vaku
A korábbi NEX gépeknél a Sony külső, kis méretű vakut mellékelt. E megoldás hátránya, hogy rendszeresen előfordulhat, hogy otthon felejtjük, míg a beépített vakunál ez nem fordulhat elő. A NEX-7-be tehát felpattanó vaku került, melyet manuálisan kell kinyitnunk, ezt a gép nem végzi el helyettünk intelligens automatikus módban sem.
A kinyitott vaku 5,5 cm-re nyílik fel az optikai tengelyhez képest, de attól egy kissé oldalirányba esik.
A vaku tökéletesen kompatibilis a Sony gépeiben használt P-TTL fénymérési rendszerrel. Kulcsszáma 6 (ISO100), mely csak kis mértékben marad el a korábbi NEX-ek 7-es kulcsszámú külső kiegészítő vakuitól (melyeknek ISO200-ra adták meg a kulcsszámát 10-nek). A teljesítmény manuálisan is korrigálhatjuk +/-3 fényérték között, 1/3-os lépésekben.
Bár egy picit gyengébb a teljesítmény, mégis igazán örömteli dologról is írhatunk a NEX-7 kapcsán. Bár feltételezhetően nem tudatosan alakult így, de mégis van lehetőség indirekt vakuzásra is a felpattanó vakuval. Ehhez a vakufejet kézzel kell felfelé fordítani (amely a rugó miatt nem maradna úgy, ezért zárnám ki a tudatosságot). Kevés olyan gép van, amelynél ez kivitelezhető. Persze a kis teljesítmény miatt az indirekt vakuzás csak nagyobb (ISO400-tól felfelé) érzékenységnél használható.
A vakut automata, derítő, lassú szinkron, hátsó redőnyre szinkronizált, valamint vezeték nélküli vezérlő módokban használhatjuk. A szinkronidő 1/160 mp lehet maximum. A vaku villanása után kb. 3-4 másodperces újratöltődési idővel számolhatunk. A kibocsátott fény közelítőleg 18mm-es gyújtótávolságnak megfelelő területet fed le, így a kitobjektívvel még használható megvilágítást kapunk.
A beépített vaku mellett Sony rendszervakuk számára kialakított vakupapucsot is helyeztek a gépre, így ez az első NEXNEX, amely az Alpha rendszer villanóit is használhatja, illetve egy adapter segítségével akár stúdióvakuk is elvillanthatók.
A vakupapucshoz egy műanyag védőkupakot is mellékelnek, melyet eleve helyére illesztve szállítanak. Vélhetően azonban az első néhány külső vakus fotózás után ez lesz az első, amit elhagyunk.
Csatlakozók, memóriakártya, akkumulátor
A gép bal oldalán két kis ajtót találunk, amely a csatlakozókat rejti. A felső ajtó mögött a mini HDMI C, illetve a Hi-Speed USB2.0 aljzatot helyezték el, míg az alsó mögé a sztereó mikrofon bemenet került.. A HDMI kimenet támogatja a Full HD (1080p), és a PhotoTV HD lejátszási szabványokat, valamint a Sony Bravia Sync módját, melynek segítségével a TV távirányítójával vezérelhető a lejátszás. Kompozit kimenet (analóg TV-khez) nincs a gépen.
A fotókat és videókat Memory Stick PRO-HG Duo HX, vagy SD/SDHC illetve SDXC kártyákra menthetjük. A memóriakártya foglalat kombinált, azaz egyszerre csak egyféle kártya használható.
A NEX-7 áramellátásáról a NEX-5(N)-nel megegyező, NP-FW50 típusjelzésű InfoLITHIUM akkumulátor gondoskodik. A markolat alsó részébe helyezhető akkumulátort egy kis rugós műanyag pöcök, valamint a meglehetősen masszív foglalat ajtó tartja a helyén.
Az akku töltöttségét négy szegmenses piktogramon, valamint %-os pontossággal ellenőrizhetjük a kijelzőn.
Az 1080mAh kapacitású és 7,2 V-os (7,77 Wh) áramforrást külső töltőben tölthetjük fel, kb. 4 óra alatt.
