Kipróbáltuk: Sony Alpha SLT-A55 teszt

Felépítés

Ergonómia

A Sony Alpha SLT-A55 – mint már írtuk – jóval kisebb méretű, mint a tükörreflexes Sony gépek, már-már egy kompakt ultrazoom kiterjedésével vetekszik. A kis méret ellenére a gép kezelhetősége remek, köszönhető ez a jól elhelyezett gomboknak és a dedikált funkciókat is kínáló navigáló nyilaknak.
A fényképezőgép markolata mégis kényelmes, ezt segíti elő az elől lévő vezérlőtárcsa alatt kialakított bemélyedés is. Azt viszont nem lehet eltitkolni, hogy már az átlagos tenyerűeknek is le fog lógni a kisujjuk a gép markolatáról. Ez azonban kitobjektívvel, vagy más könnyebb optikával nem fog kényelmetlenséget okozni. A fényképezőgéphez egyébként külön portrémarkolat nem készült.

A markolatot, illetve a hátsó rész jobb oldalát teljes egészében textúrált gumiborítással látták el, amely a csúszásmentesítésen kívül kellemesebb érzést is ad a gép kézbentartása során.

Kezelőszervekből nincs hiány, mind a gép felső része, mind a felső-hátsó rész, mind a hátlap bőségesen tartalmaz gombokat, sőt, még elölre is kerül jópár. Az elhelyezés remekül sikerült, legalábbis a tesztelés ideje alatt egyetlen kellemetlen élmény sem volt, ami a gombok pozícionálására lenne visszavezethető.

A gép alján fém állványmenetet találunk, amely pontosan az optikai tengely alatt helyezkedik el, igaz, a szenzor síkjától kissé előrébb. Ha a gépet állványra helyezzük, még akkor is cserélhető marad az akkumulátor és a memóriakártya, ha nagyméretű talpat használunk.

Optika

A fényképezőgépre továbbra is a Minolta, a Sony és a Carl Zeiss A-bajonettes objektívjeit tekerhetjük fel, a vázban lévő fókuszmotor miatt azokat is, amelyekben ilyen külön nem található. Gyári kitben Sony DT 18-55mm f/3,5-5,6 SAM optikát kapunk a gépváz mellé, amely kb. 28-85 mm-nek megfelelő látószöget ad, kisfilmes formátumra átszámítva. A SAM jelzés itt az objektívbe épített fókuszmotorra utal.
A 18-55mm-es SAM optika mellett egy Sony DT 55-200mm f/4,5-5,6 SAM
objektív is megvásárolható a géphez.

Képérzékelő

A Sony Alpha SLT-A55-be vadonatúj képérzékelő került, mely az Exmor APS HD CMOS névre hallgat. Az új DSLR-A580-ban is felhasznált képérzékelő 23,4×15,6 mm méretű (1,53×-es képkivágás faktorú), effektív felbontása 16,2 Mpixel. A nevéből már sejthető, hogy HD videófelvétel készítésére is alkalmas, az viszont nem, hogy ez FullHD-t jelent.

Az érzékenységet ISO100 és ISO12800 közé állíthatjuk, az értékek közötti lépésköz 1 Fé. Ezen kívül Multi-Frame NR üzemmódban akár ISO25600 is elérhető, ezt azonban csak JPEG formátumnál használhatjuk, amikor is 6 felvétel készül, s ezeket illeszti össze a gép egy képpé.

A képérzékelőt Steady Shot stabilizálással is ellátták, amely egyrészt a gyenge fényviszonyok közötti másrészt a nagy gyújtótávolsággal történő fotózás során csökkenti a gép berázásából adódó elmosódást.

Legnagyobb felbontásban 4912×3264 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.arw) vagy JPEG formátumban menthetjük el (Fine, Normal), de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. A képek oldalaránya normál esetben 3:2, de kérhetünk 16:9-es kivágást is. JPEG formátumot választva két kisebb (7,1M és 3,4 M) felbontás is válaszható.

Szenzor tisztítás

A Sony az összes cserélhető objektíves gépében használ automata szenzortisztító rendszert, ez alól az SLT széria sem kivétel. A művelet során a gép a képérzékelőt mechanikailag rázza meg, amely a készülék kikapcsolásakor automatikusan indul. A rázás a CMOS szenzor előtti üvegfilterre tapadt porszemeket képes csak eltávolítani, bejutásukat pedig a tükörakna indium-ón-oxid bevonata igyekszik meggátolni, no és persze a féligáteresztő tükör. Ha a tükör melletti kis résen mégis bejutna a por és le is tapadna a szenzor előtti szűrőre, akkor a menüből indíthatunk „fokozott tisztítást” is, ami nagyobb frekvenciával (cca. néhány száz Hertz) és nagyobb amplitúdóval rázza meg a szenzort.
Emellett van lehetőségünk a féligáteresztő tükör felhajtása után kézileg is tisztítani a szenzort.

a féligáteresztő tükör…

… felnyitva

tükör felhajtása szenzortisztításhoz

Kereső és LCD

Az elektronikus kereső váltottképes megjelenítést alkalmaz, vagyis a kijelző pixelei csak az alapszínek világosságát határozzák meg, s a végső színes kép a háttérvilágítás gyors változtatásával áll össze (vörös, zöld és kék). Az ilyen megoldás előnye, hogy nem lesznek észrevehetők az egymás melletti vörös, zöld és kék pixelek, hiszen ilyenek a valóságban nincsenek is, az egyes alapszínek egyidőben jelennek meg. A módszer hátránya viszont az, hogy ha a keresőben jobbra-balra ugráltatjuk a tekintetünket, esetenként (főként a függőleges fehér vonalaknál) észrevehetjük a váltottkép vöröses-zöldes-kékes rajzát.

A lefedettség gyári adatok szerint 100%-os, a nagyításra viszont nem adtak meg értéket. Mi természetesen mindkettőt megvizsgáltuk.

A lefedettségre mi is közel 100%-ot, míg a látható kép méretére 65%-os értéket kaptunk (egy 1×-es nagyítású, 100%-os lefedettségű képzeletbeli SLR-éhez viszonyítva). Ez az ismert 1,53×-es képkivágás faktorral és 100%-os lefedettséggel 1×-es nagyítást jelent, ami kiváló, nagy keresőképet jelent (az ehhez hasonló kategóriájú gépek 0,8×-es nagyítással rendelkeznek).

A keresőben a következő információk láthatók: fókusz terület, 16:9 oldalarány alsó-felső képszélei (videófelvételhez), élő hisztogram, virtuális horizont, rekesz és zársebesség értékei, illetve expozíciós skála.
Szemüvegesek számára jó hír, hogy a keresőt dioptria korrekciós lehetőséggel is ellátták.

A kijelző 3″ képátlójú, 921 ezer szubpixeles. Ma már ez a felbontás nem számít meghökkentően nagynak, hiszen jópár masinában találkozhatunk hasonlóval (amely tegyük hozzá, szintén a Sony műhelyéből kerül ki). Ami viszont érdekessé teszi ezt a kijelzőt, az a 16:9-es formátum.
További nem mindennapi megoldás, hogy automatikus fényerőszabályozással látták el a háttérvilágítást, így erősebb fényben a LED-es háttérvilágítás is erősebb fénnyel fog világítani. A világosságot ráadásul nem a képérzékelőből, hanem egy külön szenzorból olvassa ki a gép, melyet az LCD bal alsó sarkába helyeztek.
A remek részletgazdagságú kijelző ráadásul igen nagy betekintési szöggel is büszkélkedhet, emellett 180 fokban lehajtható és 270 fokban elfordítható, így szinte bármilyen fotózási szögnél jól látható az élőkép.

A képek természetesen tökéletes részletgazdagsággal jelennek meg, s még komoly nagyításnál is professzionálisan ellenőrizhető az élesség. Apropó élesség ellenőrzés: erre élőkép módban is bármikor van lehetőségünk a hátsó „törlés” gomb megnyomásával, amivel 7,5×-es és 15×-es nagyítás kérhető, mely esetekben a szenzorból kiolvasott „ablak” képe jelenik meg, vagyis nem digitális nagyításról van szó.

Lejátszás módban a nagyítás gomb első megnyomására a kijelző felbontásával megegyező képrészlet, vagyis 672 pixel széles terület jelenik meg. Ez a teljes képszélességhez képest 7,3×-es nagyításnak felel meg. A nagyítási faktornál azonban sokkal fontosabb tényező az, hogy a kijelzett kép felbontása hogyan aránylik a kijelző felbontásával. Ha ez a kettő megegyezik, tökéletes élességellenőrzés végezhető el. Ha egymáshoz képest 2 egész számú hatványával nagyobb, akkor a nagyítás során még mindig tökéletesen illeszthetők a kép képpontjai a kijelző képpontjaihoz. Ha azonban eltérő arányú a kijelző és a nagyított kép felbontása, a képet moiré hatás rontaná, amely csökkentené az élességellenőrzés precizitását. Itt a fotó 1 pixele az LCD-n is 1 pixel lesz (tehát 1:1 kijelzés), így kiváló élességellenőrzés érhető el már 7,3×-es nagyításnál is. A teljes nagyítást további gombnyomások után érhetjük el, amely 430 pixelt jelenít meg, ez pedig már az elektronikus keresőben is kiválóan ellenőrizhető képet ad.

Az LCD-re ugyanazokat az információkat kérhetjük, mint a keresőre, plusz ehhez jönnek még a funkciómenü paraméterei, melyek egyik nézetben folyamatosan a kijelzőn lehetnek. Külön státuszkijelző nem került a Sony SLT gépeire, ezt is a hátsó LCD oldja meg. Már ha szükséges persze, mert egyébként az élőkép mellé a legtöbb paraméter is elfér. A státuszkijelzés során egyébként csak passzív megjelenítést látunk, vagyis itt nem tudunk közvetlenül módosítást eszközölni, de az Fn gomb megnyomására már megjelenik egy helyi menü, ahol szinte minden beállítható (lásd a menürendszer oldalon). Egyébként normál módban pont ennek a helyi menünek az elemei látszanak az élőkép mellett, így már csak ezért sincs túl nagy jelentősége a státuszkijelzésnek.

Vaku

A beépített vaku felnyitását mind a gép, mind magunk elvégezhetjük. Manuális kinyitásához a váz bal oldaklán lévő gombot kell megnyomnunk (elektronikus kialakítása miatt csak a gép bekapcsolt állapotban fogja felnyitni a vakut). A vaku nyílási magasságát ügyesen toldotta meg a Sony, ugyanis jóval magasabbra kerül így a villanó, mint ha egy zsanért használtak volna (lásd a képen). Ez azt jelenti, hogy kb. 8 cm-rel nyílik az optikai tengely fölé a vaku, amely így segít csökkenteni a vörösszemek kialakulásának esélyeit.

A vakumódok az Fn menüben állíthatók és az alábbiak lehetnek:

• Kikapcsolt (nem villan)
• Automata villanás (a gép dönti el, hogy szükséges-e)
• Derítő vaku (mindig villan)
• Lassú szinkron (hosszú záridővel)
• Szinkron hátsó redőnyre (hosszú záridő végén villan)
• Vezeték nélküli vezérlés (külső vakuval)

A vörösszem hatás ellen nem csak a magasabb vakuval, de a külön beállítható vörösszem csökkentő móddal is védekezhetünk. Ez a Beállítás menüben található és bekapcsolva minden fenti módban a gép egy apró elővillanás sorozattal próbálja szűkíteni a portréalanyok pupilláját.
Ha mégis vörösszemek lépnének fel a képeken, akkor már nem tudunk rajta könnyen segíteni, ugyanis a gép nem kínál szoftveres vörösszem korrekciót.

A villanó teljesítménye 12-es kulcsszámú, ISO100-ra és méterre vonatkoztatva. Ez azt jelenti, hogy pl. ISO100 érzékenységnél F5,6-os rekesszel kb. 2,1 méter a vaku hatótávja. Négyszer nagyobb érzékenységnél dupla akkora hatótávolságot érhetünk el (ISO400-nál 4,2 méter).
A beépített vaku teljesítménye a menüben +/-2 Fé között, 1/3 lépésekben szabályozható.

Komolyabb fényteljesítmény eléréséhez mindenképpen külső vaku használata szükséges. A külső vakupapucsba csak Sony vagy Minolta rendszervakuk, illetve ezzel kompatibilis villanók illeszthetők, középpontos vakuk nem használhatók. A fent említett vezeték nélküli móddal a gyári rendszervakuk akár a gépről levéve, kábel nélkül is elvillanthatók. Ezek a Sony által kiadott, vagy a korábbi Konica-Minolta külső vakuegységei is lehetnek. A Sony a 36-os kulcsszámú HVL-F36AM-et, az 56-os kulcsszámmal rendelkező HVL-F56AM-et, és a csúcsmodellt, a HVL-F58AM-et ajánlja a fényképezőgéphez.

Csatlakozók, akku, memóriakártya

A csatlakozókat bal oldalon helyezték el, három gumiajtó mögé. Itt találjuk a HDMI és USB kimeneteket, a vezetékes távvezérlő három pólusú és a sztereo külső mikrofon 3,5-es jack bemeneteit.
Analóg kompozit videókimenet nem került a gépre, így hagyományos televízió készülékeken nem végezhetünk diavetítést.

Memóriakártyából kétfélét, SD/SDHC és MemoryStick Pro Duo formátumút fogad a gép (utóbbiakból a PRO Duo, PRO-HG Duo és PRO-HG Duo HX típusok támogatottak, MemoryStick Duo nem használható). A kártyákat az akkumulátort is rejtő fedlap mögé kell helyezni. A kártyanyílás azonban úgy van kialakítva, hogy csak egyféle kártyát használhassunk (vagyis egyszerre nem helyezhetünk be két kártyát).

Az akkumulátort szokás szerint a markolatba építették. Az akkufedlap kinyitása után az akkumulátor még nem esik ki, azt egy retesz tartja. A fedlapot nem látták el nyitásérzékeléssel, így írási művelet alatt is kinyitható az ajtó, sőt, nyitott állapotban is teljes funkcionalitásával használható a fényképezőgép (vagyis egy esetleges akkufedlap letörés nem okozza a gép működésképtelenségét).

Az NP-FW50 InfoLítium akku 7,2V feszültségű, s 7,7 Wh energiatároló képességű (1080 mAh). A töltést külső töltőben végezhetjük, mely sajnos nem jelzi vissza az aktuális töltöttségi szintet, talán ezt ellensúlyozza, hogy a fényképezőgépben viszont 5 szintű visszajelzést, valamint százalékos pontosságú értéket láthatunk. A teljesen lemerült akkuk feltöltése a kezelési útmutató szerint 4 óra 10 percet vesz igénybe.