Képminőség
Képzaj
A Sony Alpha SLT-A55 CMOS szenzora jól dolgozik, komolyabb képzajra csak ISO800-tól kell számítani, innentől lesz ugyanis észrevehető a luminancia zaj. De vegyük sorrá szokásunkhoz híven az egyes érzékenységeket:
Az ISO100 és ISO200 között nem igazán venni észre zajbeli különbséget, talán csak a valóban sötét tónusú, homogén területeknél érzhetünk enyhe zajnövekedést. Ennek oka az ISO200-on nagyobb zajszűrés lehet. RAW-ból konvertált képeknél már jobban észrevehető az eltérés, a gyári RAW konverter kikapcsolt zajszűréssel enyhe színzajt is hagy, a Lightroom alap értékű zajszűréssel természetesen megeszi a színzajt, viszont elméletben nem nyúl a luminancia zajhoz, ami ISO200-nál már észlelhető.
ISO400-nál nem látni erősebb zajszűrést, ha van is, nagyon ügyesen növelték a fokozatot, mivel részletekből ugyanannyi marad. A JPEG képek képzaja ennek ellenére csak egy kicsit nő, még nagy nyomatoknál is bőven kiváló képminőséget kapunk. RAW képekből gyári konverterrel, kikapcsolt zajszűréssel konvertálva már kezd látszani a színzaj.
ISO800-nál már a gépi JPEG képek is kezdenek zajosodni, pedig a zajszűrés itt jól láthatóan erősebb, mint ISO400-nál. A kis mértékű színzaj még nagy nyomatoknál sem fog gondot okozni.
ISO1600 esetén tovább nő a zajszűrés, cserébe a képzaj nem sokkal erősebb. Itt a nagy nyomatoknál már esetleg észrevehetjük a részletek el-eltűnését, illetve a kimosottságot, lágyulást. A3-as méretig azonban ez az érzékenység is kiváló eredményt adhat. RAW-ból konvertálva itt már szükség lesz zajszűrésre, a gyári konverternél kikapcsolt zajszűréssel ugyanis erős színzajt kapunk, Lightroomnál pedig a színzajcsökkentés kevésnek bizonyul, ide már luminancia zajcsökkentés is kelleni fog…
ISO3200 méginkább mos, ami A3-as nyomatnál még elfogadható minőséget ad, de kiválót inkább kisebb méretben kapunk. RAW-ból konvertálva zajszűrés nélkül már durván színzajos kép lesz az eredmény, míg Lightroom alapbeállításai képesek ugyan eltüntetni a színzajt, de a luminancia zaj már igen erős. Zajszűrés itt szinte kötelező!
ISO6400 JPEG-nél drasztikus zajszűrés növekedés vehető észre, amely miatt A4-es méretre már csak kompromisszunmokkal alkalmas. RAW-ból konvertált képeknél pedig folytatódik az előző tendencia, zaj, zaj hátán. Talán ez az a határ, ami még használható eredményt ad, kis, vagy közepes (max. A5) méretben.
ISO12800-at csak a legvégső esetben alkalmazzuk, ez ugyanis igen erősen zajszűrt, részlettelen de mégis foltos JPEG képeket eredményez, illetve a RAW formátumból is nehéz lesz úgy dolgozni, hogy elfogadható képminőséget kapjunk. Kkis méretű nyomatoknál még emlékképhez ez is használható lesz.
Tesztképeinket szokás szerint a lehető legkisebb zajszűrés mellett végeztük, ez esetünkben azt jelenti, hogy a gépben enyhe zajszűrést választottunk (a másik opció az automatikus lett volna).
A RAW konvertálás során a Sony Image Data Converter v3.2 programját és az Adobe Lightroom v3.3RC-t (LR) használtuk. Az Image Data Converterben alapbeállításokat, de zéró zajszűrést alkalmaztunk, míg Lightroomban alap beállításokkal (0 luminancia és 25-ös színzaj szűréssel) konvertáltunk. Ez igaz a többi tesztfotó konvertálására is, a különbség az, hogy a többi tesztfotónál a gép JPEG képei automatikus értékű zajszűrést kaptak.
Érzékenység – képzaj
Az előzőekben megvizsgáltuk, hogy nagy nyomatok esetén milyen minőséget várhatunk. A szokásos ISO tesztképeink mellett azonban azok 300 dpi-s 10×15 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép.
A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×15 cm-es papírkép nagyító alatt hogyan nézne ki.
A valós képminőség teszteléséhez érdemes megnyitni a teljes képet, s egy 10×15 cm-es papírképpel a kezünkben addig távolodni a monitortól, hogy nagyjából hasonló méretet lássunk, mint a kezünkben lévő fotó.
Ekkora méretben még ISO800-ig is kiváló papírképeket kapunk, amikről nehéz lesz megmondani, hogy milyen érzékenységgel készültek, hiszen ISO800-nál nagyítóval is csak nehezen veszünk észre képzajt. De ISO1600 is remekül használható, a zajszűrés valahol itt kezdi kicsit megenni a részleteket. Normál nézési távolságból még az ISO3200 is remek eredményt fog adni, bár tény, hogy itt már a részletek egy részét elvesztjük. Legalábbis a gép JPEG képein. Kikapcsolt zajszűréssel konvertált RAW képeken egy hajszállal jobban látszik majd a világosságbeli és színbeli zajosodás, de hála a nagy felbontásnak, még a zajszűretlen ISO1600 is kiváló képet eredményez majd. ISO6400 JPEG képekből már kissé foltos lesz, ISO12800-nál pedig már ekkora papírméretnél is jól látató zajosodás és lágy, mosott hatású kép köszön majd vissza. Ilyenkor mindenképpen jobban járunk a RAW formátummal, s valamiféle zajszűréssel, ami ügyesebb, mint a gép sajátja.
Érzékenység – képzaj; 10×15 cm-es papírképen (szimuláció)
A Sony Alpha SLT-A55 érzékenysége nem ér véget ISO12800-nál. Egy különleges, ún. MultiFrame NR zajszűrést használva ISO25600-ig is merészkedhetünk. Erről azonban a különlegességek oldalon írunk.
Zajszűrés
A Sony Alpha SLT-A55 mindössze két fokozatban képes a zajszűrésre, az egyik választási lehetőség az enyhe, a másik az automata. A lenti dobozban a két paraméterrel készült képeket láthatjuk. Ezek alapján ember legyen a talpán, aki megmondja, melyik az erősebb, melyik a gyengébben zajszűrt kép, hiszen az érzékenység párosok olyanok, mint két tojás. Néhol valami okból a gép világosabb/sötétebb képet készített, s tette ezt annak ellenére, hogy azonos záridő/rekesz párost választott. Érdekes mindenesetre, s nem csak az, hanem az is, hogy a zajszűrés fokai között gyakorlatilag alig van különbség (talán ISO6400-tól látni valami eltérést, ahogy auto módban a színzaj kevesebb).
Zajszűrés
Hosszú expozíció
A fényképezőgépen beállítható maximális záridő 30 másodperc, de használhatunk B módot is.
A 10 percig tartó, ISO200 érzékenységen készült felvételen jópár hotpixel látható. A hosszúexpozíciós „zajszűrést”, vagyis a hotpixel kivonást bekapcsolva minden felvétel után az expozícióval közel azonos hosszúságú felvétel készül, de ez már csukott zárszerkezettel. A hotpixelek kivonása után tökéletes eredményt kapunk.
Összefoglalva tehát az SLT-A55 hosszú expozíciós felvételkészítésre is alkalmas, de igazán hosszú expozícióknál szükség lesz a hotpixel kivonásra, amely megnehezíti pl. a szép csillagjárás felvételek készítését.