Felépítés
Ergonómia
Elődjéhez képest néhány millimétert hízott a gép minden irányban, de kikapcsolt állapotban ez a méret is bőven a zsebben hordható kategóriába esik. A fényképezőgép letisztult, kissé szögletes formáin már első ránézésre látszanak a komolyabb modellekre jellemző jegyek, kézbe véve pedig tömegén is érezhetjük, hogy egy magasabb szériás modellel van dolgunk.
A kis és szögletes vázra még valamiféle markolat is került, mely méretéhez képest egész jó kialakítású és gumiborítást is kapott a biztosabb fogás érdekében. Hátul a hüvelykujjnak is kialakítottak egy apró bemélyedést, melyet már kevésbé kényelmes, bőrhatású, kemény műanyag fed.
A váz egyébként nagyon jól összerakott és cseppet sem műanyagos érzetű, pedig bizonyos részei műanyagból, más területei fémből készültek. Alján fém állványmenetet találunk, közvetlenül az akkumulátor és memóriakártya közös foglalata mellett, így a foglalatok ajtaja állványmeneten nem nyitható.
A Sony jobbára megmaradt a korábbi HX kétszámjegyes modellek világánál, de azért akadnak örömteli újdonságok, például a kezelés terén. Kapunk egy teljesen új expozíció korrekció tárcsát, mely igen jó szolgálatot tehet egy ilyen kis gépen. Szintén a kezelést könnyíti az új CUSTOM gomb, melyhez hozzárendelhetünk egy funkciót (bár nincs belőlük sok). A HX50-et nem zsúfolták tele kezelőszervekkel, így ennek is örülnünk kell.
A gombok és a tárcsák esetén is visszaköszön a váz szögletessége, de kialakítások és használhatóságuk jó, a nagy feliratoknak és ikonoknak köszönhetően pedig rosszabb fényviszonyok mellett is megtaláljuk a megfelelő kezelőszervet. Számomra két dolog volt zavaró. Az egyik az exponáló gomb, melynek nincsenek olyan jól elkülönült állásai mint a még drágább gépekben, a másik pedig az apró navigációs kerék. Egyik sem vészes. Megszokhatóak, csak kissé furcsák.
Objektív
Az ember először azt hiszi rosszul lát, amikor megpillantja a gép oldalán lévő „30x” feliratot. Harmincszoros zoom egy ekkora vázban? És valóban! A DSC-HX50 a világ legkisebb 30x-os optikai zoommal ellátott kompakt gépe.
A gyártó egy 4,3-129mm-es Sony G optikát tervezett a géphez, mely nagy méretével uralja ugyan a készüléket, de annak mérete kikapcsolva nem haladja meg a 38 mm-t. Bekapcsolva az átlagnál valamivel nagyobb 35-60 mm-re kinyúló, három tubusos objektívet kapunk.
Az optika kisfilmes értéken 24-720mm-nek megfelelő látószögtartományt fed le. Mindkét végén jobb elődjénél, de 1:3,5-6,3 fényereje egy kicsit elmarad a korábbitól.
Szóval 30x-os zoom, kényelmesen tágas nagylátószöggel. A zoomállást az expo gombon lévő gyűrű elfordításával szabályozhatjuk két sebességfokozatban. A zoomállás a kijelző bal felső sarkában megjelenő skálán kísérhető figyelemmel. Ugyanitt látszik a digitális zoom állása is, mely egyrészt a hagyományos szoftveres nagyítás lehet 4x-es mértékig, ezen felül pedig az ún. Tiszta kép zoom, mely kisebb képméretet választva további 2x-es nagyítást ad.
Optikai és digitális zoom
4x digitális zoom
Kikapcsolt állapotban a frontlencsét két automatikusan záródó fémlamella védi. Elején nincs szűrőmenet, így fotográfiai szűrők és konverterek felhelyezése ily módon nem lehetséges.
A fényképezőgép optikai stabilizátort is kínál (Optical SteadyShot), mely azonban nem kikapcsolható, így hatásfokát nem tudtuk mérni. A menüben Videó SteadyShot néven kétféle stabilizátor mód közül választhatunk mozgóképfelvételhez. Normál módot lassabb az Aktív módot pedig gyorsabb mozgásokhoz ajánlja a gép.
Képérzékelő
A Sony Cyber-Shot DSC-HX50-be egy 1/2,33″”-os (7,83mm átlójú) Exmor R CMOS képérzékelő került. Méretre elhanyagolhatóan nagyobb szenzort kapunk a korábbi 7,66mm-es átlóval rendelkezőnél, és a képpontok száma is nőtt. Az új modell 21,1 millió pixeles, melyből 20,4 megapixel hasznosul valódi képalkotásra. Ez maximálisan 5184 × 3888 pixelt jelent, melyen kívül további három kisebb, 4:3-os oldalarányú méret áll rendelkezésre, de választhatunk két 16:9 oldalarányút is. Sajnos azonban csak JPEG-ben, a RAW formátum valahogy kimaradt a gépből, pedig egy ilyen árú és tudású fényképezőgépbe nem ártana. A JPEG tömörítési minőséget sem állíthatjuk, mely szintén egy nagy kérdőjel az elmaradt szolgáltatások listáján.
A képfeldolgozást ezúttal is egy Bionz processzorra bízták, mely viszonylag gyorsan dolgozik. Az érzékenységet ISO80 és ISO12800 között állíthatjuk 1 fényértékenként (ISO80 és 100 között 1/3 Fé a különbség). Használhatunk Auto értéket is, melynél a gép választja ki a szükséges beállítást.
ISO6400 és 12800 értékeken a gép egy villámgyors sorozatot készít, de nem a képek egyesítésével szűr zajt, hanem valószínűleg a legjobban sikerült képen végzi el a szűrést, mert akárhogy mozgatjuk a képet, nincs elmosódás. Legalábbis bemozdítás miatt. A szűrés itt már nagyon erős.
Kijelző
A DSC-HX50 apró gépvázára nem fért sem átnézeti, sem elektronikus kereső, de a tetején lévő univerzális vakupapucs külső, gyári elektronikus keresőt is képes fogadni. Ugyanaz a külső EVF való rá, amit a DSC-RX1-hez kínál a gyártó. Ennek híján viszont be kell érnünk az alapból kapott hátsó LCD-vel. Olyan nagyon persze emiatt sem kell duzzognunk, hiszen a 3″-os képátlójú, 4:3 oldalarányú, Xtra Fine TruBlack kijelző 921 600 képpontot kapott, ami szép részletgazdag képet biztosít. Emellett kontrasztja és színei is jók, és lapos szögből is kiválóan látható. Sajnos sötétben nagyon zajos és lassú, erős napsütésben pedig alig látható.
A hátsó kijelző világosságát 5 fokozatban állíthatjuk. Érdekességként a megjelenítő felbontását is befolyásolhatjuk két állásban. Maximális beállításnál a legjobbat hozza ki magából ‘Normál’ értéken viszont energiatakarékosan működik. Energiatakarékos módot további két fokozatban állíthatunk, vagy ki is kapcsolhatjuk.
Az LCD háttérszíne három beállítást kaphat: fekete, fehér és rózsaszín értékben. Az élőképen harmadoló rács, élő hisztogram, sőt egytengelyes elektronikus vízszintjelző is megjeleníthető. A hátsó tárcsa DISP irányával lehetséges ezek váltása. Ugyanezen módszerrel az összes felvételi információ is megjeleníthető vagy eltüntethető. Ilyen például a felvételi mód kijelzése, az akku töltöttsége a képméret és oldalarány, a felvételi mappa a hátralévő képek száma, a vaku módja és az AF segédfény működése. Az élőkép alsó részén figyelemmel kísérhetjük az érzékenységet, rekeszértéket, valamint záridőt.
A mentett képeket a zoomgyűrűvel nagyíthatjuk, legfeljebb 4x-es méretig. A gyűrűt balra fordítva 16 és 25 nézőképes oldalak, illetve naptárnézet jeleníthető meg. A képinformációs oldalak között lejátszás módban is a DISP gombbal lépegethetünk. Ennek során hisztogramos megjelenítést kapunk ugyan, de a kiégett területek villogtatására nem képes a gép.
Vaku
Az előző modell épp a váz fölé pattanó beépített vakuja jó volt, a mostani nyitómechanizmus viszont még jobb, hiszen egy kicsivel magasabbra – az optikai középtengelyhez képest 5,5 cm-re – nyílik. Sajnos két hátrányt is hoz az újdonság, a kisebb baj, hogy a vaku nem hajtható hátra, így nem villanthatunk vele a plafonra, mint hasonló társaival. A nagyobb viszont az, hogy kisebb villanófejet kellett készítenie a Sonynak, ami egy fokkal gyengébb fényt jelent. Nagylátószögnél 0,25 – 5,6 méter között, tele állásban 2-3 méter között kapunk jó megvilágítást. A vaku a mögötte lévő mechanikus nyitású gombbal pattintható fel.
A vaku teljesítményét automatikusan szabályozza a gép, beleszólásunk nincs. A vakumódokat a navigációs tárcsa jobb irányával válthatjuk. Akad itt Automata, derítő, kikapcsolt és lassú szinkron mód is. A menüben vörösszem csökkentés is beállítható.
A DSC-HX50 külső vakut is fogad, mely természetesen a tetején lévő univerzális vakupapucsra csatlakoztatható. Ide egyébként más kiegészítők is illeszthetők. A Sony a kis HVL-F20M vakut ajánlja a géphez, melynek felső része 75 fokban felfelé fordítható, így indirekt villantást is végezhetünk. A 20-as kulcsszámú külső vaku 2 db AA ceruzaelemmel működtethető.
Csatlakozók, memóriakártya, akkumulátor
Csatlakozók terén amit lehet összesűrítettek, hogy minél kisebb helyet foglaljon. a markolat oldalán nyíló műanyaglap mögött így csak egyetlen egy kombinált aljzat fogad, mely az USB 2.0, és töltő funkciót is ellát. A készülék csak HDMI video és audio kimenettel rendelkezik, mely az alján kapott helyet. Kimeneti felbontása automatikus, vagy 1080i és 1080p lehet. HDMI kábelt nem kapunk (szokás szerint), de USB „kanócot” mellékelnek hozzá.
Az USB kábel segítségével oldható meg a gép kivehető lítium-ion akkumulátorának (NP-BX1) töltése is. Ehhez egy kis hálózati átalakítót is kapunk, melynek segítségével kicsit kevesebb mint 4 óra alatt tölthető fel az 1240 mAh-es akkumulátor. Egy töltéssel a gyári adatok szerint ~400 kép, vagy 1-1,5 óra videó rögzíthető.
A készülék hozzávetőleg 48 MB belső memóriával rendelkezik, ami a 20 megapixeles képméret és a FullHD videók mellé igen kevés. Belső tárhelyünket SD/SDHC/SDXC kártyákkal vagy a Sony gépekben általános Memory Stickkel bővíthetjük. A kártyák egy közös foglalatba helyezhetők a markolat alján lévő kártyahelyen. Mellette található az akkumulátor foglalata is. Az áramforrás kicsúszását egy rugós műanyagpöcök gátolja, a kombinált foglalatot pedig egy fémzsanéros ajtó zárja le.
