Aberráció, torzítás
A kromatikus aberráció szokásos kíméletlen tesztképünk ellenére egyáltalán nem jelentős. Teljes nagylátószögnél, nyitottabb rekeszállásoknál még észrevehető, de a rekeszt szűkítve jelentősen csökkenthető mértéke. Teljes rekesznyílásnál, vagyis f/2,8 fényerőnél legrosszabb esetben a kép sarkaiban 5-6 pixel szélességben jelentkezik, a belső területeken azonban jóval kevésbé, emiatt mégis jobb képe van ilyen szempontból, mint a Sigma 18-50mm/F2,8 EX DC-nek . Ráadásul F8-ra szűkítve a blendét szinte teljesen eltűnik a színi hiba.
50 mm-es állásnál még f/2,8 fényerővel dolgozva sem jelentkezik színi hiba. Az alacsony szórású LD tag tehát jól teszi a dolgát.
Kromatikus aberráció és szórás
Az optika teljes nagylátószögnél a két vetélytársánál (Canon EF-S 17-55mm/F2,8 IS USM és Sigma 18-50mm/F2,8 EX DC) jelentősebb torzítást produkál. Bár a különbség nem nagy, mégis ennél az objektívnél vagyunk a legközelebb az 1%-os hordótorzításhoz, amely már szemre is észrevehető a képeken. Mindez annak ellenére, hogy az optikát korrigálták, ahogy a sarkok „visszahajlásából” lehet is érezni. Nagyobb gyújtótávolságoknál nincs ekkora torzítás, 28 mm-nél már átcsap párnatorzításba, de mértéke egészen 50 mm-ig 0,5% alatt marad.
Az optika tehát elsősorban teljes nagylátószögnél eredményez látható geometriai torzulást.
Torzítások a gyújtótávolság függvényében
hordótorzítás
~0,7%
párnatorzítás
~0,3%
párnatorzítás
~0,4%
párnatorzítás
~0,4%
