A Perfact Pro kiadó legutolsó általam olvasott könyvében azt kifogásoltam, hogy miért nem színesek az oldalak, mikor az rengeteget dobna az használhatóságon. Bár az a könyv drágább, mint ez a Scott Kelby írás, most a kiadó mégis a teljesen színes megoldás mellett döntött. És milyen jól tette. A könyvet öröm kézbe venni, mert minden oldalán egy érdekes, szép kép illusztrálja a leírtakat. Mégsem ez az, ami miatt megtetszett.
Két közepesen hosszú bekezdés után persze nem ártana megírnom, hogy miről is szól maga a könyv. Természetesen a fotózásról, de nem olyan stílusban és szerkesztésben, mint más, amatőr fotósoknak szánt könyvek. A fejezetek egy-egy fotós feladattípus köré épülnek (az első kivételével), ezeken belül pedig minden oldal egy-egy apró, de annál fontosabb trükköt mutat be a gyakorlott, profi fotósok eszköztárából. Persze mint minden könyvben, itt is felbukkannak olyan dolgok, amiket már rég tudunk, de célszerűbb inkább az új ötletek felől megközelíteni a dolgot.
A második fejezet a virágok fotózásával indít. Furcsa, hogy Kelby a virágoknak egy külön fejezetet szentel, de ez egy könnyű gyakorló terep lehet a fotózással még csak ismerkedők számára is, hiszen a virágok szépek, színesek, részletgazdagok, ráadsásul bárki számára szinte bárhol elérhetők.
A negyedik fejezet ismét a természetről szól: a profi tájképek titkait igyekszik számba venni. Több ötletet is ad olyan napokra, amikor a rossz idő miatt sokan inkább elő sem veszik a fényképezőgépüket. Ezt a fejezetet a téli tesztidőszakban szerintem mi is fel fogjuk lapozni, hogy színesítsük a tesztjeinket.
A fejezetek váltott témaválasztása folytatódik, így a hatodik fejezet ismét az emberekről szól. Elsősorban a porték kapnak figyelmet, de nem kerülhető ki az élesség és megvilágítás kérdései sem. Emellett természetesen kitér a háttérválasztás, a modell elhelyezésének és a képkivágás problémáira is.
A hetedik és a nyolcadik fejezet kilóg egy kicsit a sorból, hiszen a fotózás gyakran előforduló kihívásaival, illetve a digitális technológia előnyeivel és hátrányaival foglalkozik. Gyanítom, hogy ezeknek a tippeknek a többsége nem lesz újdonság, de azért akad néhány megszívlelendő jó tanács is ezen a 30 oldalon.
A kilencedik fejezettel a könyv visszatér a megszokott kerékvágásba, hiszen újra egy feladat, a városi élet fotózása a téma. Persze ez egy viszonylag tágan értelmezhető terület, így Kelby is több olyan ötletet sorol ide, amit máshonnan nyilván kicsit kilógott volna. Ettől függetlenül itt is akad néhány olyan tipp, amivel jobbá tehetők a fotóink.
A tizedik, utolsó előtti fejezet a fotók nyomtatásával foglalkozik. Itt sem a lépésről lépésre leírt műveletek töltik meg az oldalakat, hanem a problémák lehetséges megoldásai. Bár a könyv minden fejezetére rá lehetne mondani, hogy egy külön könyvet is bőven meg lehetne a témáról írva tölteni, de ezt ennél a fejezetnél éreztem leginkább igaznak. Keveset mond, azt is inkább némi fenntartással kezelném. Nem baj, hogy benne van, de csak a nyomtatás miatt nem éri meg megvenni ezt a könyvet.
Az utolsó fejezet az elsővel karöltve szépen keretbe foglalja könyv tartalmát. Ez a rész egy kedvcsináló, ahol minden kép alatt megtalálható a felvétel elkészítéséhez szükséges trükkök listája. Többnyire olyan képekről van szó, amelyeket bármelyikünk elkészíthetett volna, mégis inkább csak olyanok kártyáján bukkannak fel, akik már elsajátították a fotózás legfontosabb alapfogásait.
Arra a kérdésre nem adtam még választ, hogy miért is tetszik nekem ez a könyv jobban a többinél. Az ok az egyszerű felépítésben van. Nem kell oldalakon keresztül olvasnom egy témáról sokszor olyan mélységben, ami nem is érdekel, mert minden tömören, lényegre törően le van írva egy oldalon. Kelby célja ugyanis nem az, hogy elvegye az újdonsült fotósok kedvét a próbálkozástól, inkább olyan ötleteket ad a kezükbe, amelyeket néhány perc alatt sokszor otthon is ki tudnak próbálni. Emiatt lesz szerintem ez a könyv az idei karácsony egyik sikeres kezdő fotós ajándéka.
