Be kell valljam, számomra a Joe McNally név annak ellenére nem mondott semmit, hogy az elmúlt 20-25 évben képei az összes nagy nevű amerikai képes magazinban felbukkantak. Persze ez lehet, hogy az én műveletlenségem eredménye, de gyanítom hogy itthon nem én vagyok az egyelten műveletlen. Amerikában azonban ismert és elismert, így rendszeres oktatója az amatőr és hobbifotósok között népszerű szemináriumoknak.
A Scott Kelby által írt előszó szerint a könyv alapötlete is egy ilyen előadás során született, amikor McNally a kivetített fotókhoz fűzött történeteit egy-egy felettese vagy fotószerkesztője sommás tanácsai köré építette fel. Ezek úgy foglalták össze a fotóriporteri, illetve úgy általában a fotós élet igazságait, hogy azt az előadásokkal elérhető néhány száz érdeklődőn túl mások számára is elérhetővé kellett tenni. Így született meg ennek a könyvnek az alapgondolata.
A könyv nagyon egyszerű, de annál hatásosabb felépítésű. Egy téma egy oldalpárt kap, ahol az egyik oldalon a fotó, a másik oldalon a képhez kapcsolódó történet jelenik meg, kiemelve azt a lényegi mondatot vagy mondattöredéket, ami lényegében összefoglalja azt a két oldalt. Ezt egészíti az oldalpár címeként is használt tanács, illetve a lábjegyzetként megjelenő – magyarul néha elég furcsán hangzó – szakmai magyarázat.
A szerkesztőségbe érkező oktató könyvek többségét az ember nem olvassa A-tól Z-ig az ajánló megírása előtt, hiszen legtöbbször olyan információkkal, tanácsokkal vannak tele, amikkel a fotós újságíró már tisztában van. Ez a könyv azonban nem egy oktatóanyag, hanem egy sokat látott és nagyon tapasztalt fotós remek képekkel illusztrált rövid történeteinek gyűjteménye. Bármikor kézbevehető, bármikor letehető (hiszen egy-egy történet alig néhány bekezdés), és mindig érdekes.
A képek mellett megjelenő leírás általában két részre bontható: az első rész a kép készítésének történetéről ír, míg a második blokk a kép elkészítésének technikai részét mutatja be. Nem megy bele a részletekbe, nem untat a számokkal, de ahol szükséges, ott bemutatja ezeket is.
McNally a Csillagvárostól a Vatikánon keresztül Las Vegasig mindenhova eljutott, és mindenhova bejutott. Történeteiből kiderül, hogy néha találékonyság, néha pofátlanság, és van amikor pusztán a pénz az, ami a megfelelő fotó elkészítéséhez megteremti a lehetőséget. Egy kép sikere ettől függetlenül sokszor csak a szerencsén, egy jól elkapott pillanaton múlik, még akkor is, ha a fotós számára minden felszerelés bármikor elérhető.
A történeteken keresztül betekintést nyerünk egy olyan világba, ami nem csak számunkra, de valószínűleg az amerikai magazinvilágon kívül mindenki számára felfoghatatlan. Amikor egy képsorozat egyetlen képének csak egy kellékére 3400 dollárt költenek, vagy amikor egy helyszínre való bejutáshoz 7500 dollár kenőpénzt kell fizetni a megfelelő embernek, illetve mikor egy elefánt napidíja 8000 dollár akkor el lehet képzelni a sorozat elkészítésének teljes költségét. Nem kell közgazdásznak lenni, hogy lássuk, ezek a magazinok dollár tízezreket fizetnek egy-egy projektért. Itthon néha a forint tízezrek kifizetése és kitermelése is lehetetlen, miközben a fotós kénytelen ugyanúgy százezreket, milliókat költeni a felszerelésére. Hátha egyszer eléri a hazai fotós szakma is, hogy helyén kezeljék a megrendelők a fényképezést.
A „Kapd el a pillanatot” nem egy tankönyv. Nem lehet belőle megtanulni fotózni és valószínűleg a tippek egy részét itthon alkalmazni sem lehetne. De kiváló fotóalbum szórakoztató leírásokkal, miközben egy kevés gyakorlattal és a fotózás alapismereteivel rendelkező, fejlődni vágyó fotós rengeteg ötletet meríthet és sok-sok apró trükköt leshet el belőle. Nekem kimondottan tetszik, hogy a fény fontossága a könyv szinte minden képénél előkerül, emlékeztetve bennünket arra, hogy nem véletlen nevezzük az ilyen felvételeket fényképnek.
Abszolút értéket nézve a könyv 5400 forintos vételára horribilisnek tűnhet, de a közel 250 oldalon színes könyv bőven megéri ezt az összeget.
