Felépítés
Bemutatás
Az Olympus MILC-ekhez készült saját optikákat három csoportba sorolja gyártójuk. A hobbistáknak szánt M.Zuiko objektívek egyszerűbb anyag- és képminőséget képviselnek alacsony áron, az M.Zuiko Premium kategória csupa fix, nagy fényerejű optikát sorakoztat fel, igényesebb munkákhoz, a profiknak készült M.Zuiko Pro széria pedig felvonultatja mindazt, amit a japán cég eddig megtanult az objektív gyártásról. És az nem kevés. Utóbbi csoportba tartozik mai bemutatónk sztárja, az M.Zuiko Digital ED 40-150mm F2,8 Pro is.
A teleobjektív Mikro4/3-os (MFT) fényképezőgépekhez, vagy videokamerákhoz csatlakoztatható. Az Olympuson kívül a legnagyobb ilyen fényképezőgép gyártó a Panasonic. Különösen az Olympus MILC-ek csúcsát jelentő OM-D szériához ajánlják ezt a professzionális képességeket felmutató optikát. Alkalmas lehet rendezvények (pl. esküvő), vadállatok, vagy sportesemények megörökítésére.
Az e rendszernél elterjedt szenzorméret miatt a 40-150mm-es gyújtótávolság kisfilmes vonatkozásban 80-300mm-nek számít (30-8,2 fokos látószög), tehát a tükörreflexes gépeknél is népszerű 70-300mm körüli objektívek profi alternatívája. Fényereje révén azonban több náluk, hisz a tükrös világban kevés ilyen gyújtótávolságú, a teljes tartományban 1:2,8-as fényerővel rendelkező telezoom létezik. A cég kínálatában találhatunk egy másik ugyanilyen gyújtótávolságú, gyengébb kivitelű, gyengébb fényerejű objektív M.Zuiko Digital ED 40-150mm F4,0-5,6 R néven, mely persze jóval olcsóbb és kisebb is.
A rekesz érték bármely állásban F2,8 és F22 között állítható az Olympus MILC-ektől megszokott módon, a gépváz vezérlőtárcsájával.
Az objektívben 16 lencsetag található 10 csoportba rendezve. Professzionális optikához méltóan ezek között számos különleges, képminőség javító lencsét találunk, így 1 magasan áteresztő, 2 aszférikus, 1 aszférikus ED, valamint 3 ED (köztük 1 Super ED) tagot. A becsillanás és szellemkép kiküszöbölésére hivatott az itt is alkalmazott ZERO (Zuiko Extra‑low
Reflection Optical) lencsebevonat. A lágy háttérelmosás érdekében 9 rekeszlamella dolgozik.
A gyors automata élességállításról a világ első dupla VCM (voice coil motor) fókuszmeghajtása gondoskodik, melyről a következő fejezetben írunk.
A 40-150mm-es M.Zuiko állványtalppal 880, nélküle 760 grammot nyom. Hossza 16 cm, legnagyobb szélessége pedig 7,9 cm, de felhelyezett napellenzőjével közel 9,5 cm széles helyet követel magának a fotóstáskában.
Az objektív tökéletes párost alkot a gyártó M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 Pro optikájával, mely ugyanilyen kiváló fényerő mellett lefedi az ez alatti 24-80mm-es (ekv.) tartományt.
Használati tapasztalatok
Az igazi, „békebeli” optikák juthatnak eszünkbe erről az objektívről. Amikor még alapvetés volt, hogy a legolcsóbb darabok is fémből készültek és nem kellett folyton azon izgulnunk, mikor marad kezünkben a ropogós műanyag fókuszgyűrű. Ez az objektív ugyan nem az olcsók közül való, de mechanikailag kiváló minőségű, minden egyes porcikáján érződik az odafigyelés, és a békebeli hangulaton túl azért egy kis XXI. századot is hoz a kezeink közé. A modern szolgáltatások közé tartozik az időjárásálló kivitel, ami manapság már szinte elmaradhatatlan egy profi objektívből. Minderre kívülről csak a fém bajonett körüli vékony fekete gumiszigetelés és az alján lévő ‘splash proof’ felirat utal, belül pedig 11 helyen szigetelték, vagyis az objektívünk kisebb vízfröccsenéstől, esőtől nem ijed meg.
Az objektív jórészt dísztelen, leszámítva egy halványabb, vastagabb és egy leheletvékony fényes ezüstcsíkot a két végén. A fémtest, egyenletes fekete festést kapott, a lehető legkevesebb kapcsolóval, és két kényelmes állítógyűrűvel, melyek rovátkolt felülete is ugyanúgy fekete fém, mint az optika többi része.
A hozzánk közelebb eső zoomgyűrű kb. 4 cm vastag, így könnyen megtaláljuk. Az óra járásával ellentétes irányban növelhető vele a gyújtótávolság, melynek fontosabb értékeit (40, 50, 70, 100, 150 mm) az aljára pingálták. A teljes tartomány kb. 80 fokos elfordulással végigzoomolható. Állítás közben az objektív nem változtatja a hosszát.
Az előtte lévő fókuszgyűrű jóval vékonyabb ugyan, de így is könnyedén megtalálható. Hasonló utat, kb. 90 fokot jár be, és más Zuiko optikákhoz hasonlóan a kézi és automatikus élességállítás kapcsolójaként is működik. Előre tolva teljesen körbeforgathatóvá válik, de nincs funkciója, hiszen a gép maga állítja az élességet. Az automata élességállítás nagyon gyors és hangtalan. A Dual VCM AF rendszer két lencsecsoport mozgatását végzi, mégpedig külön-külön. Ennek köszönhetően nem csak különösen gyors, de nincs szükség fogaskerekes áttétre, ami súrlódásmentes, és hangtalan működést tesz lehetővé.
A fókuszgyűrűt hátrahúzva manuálisan állítható az élesség. Nem mondom, hogy kedvencem ez a megoldás, bár vannak előnyei. Például az, hogy sokkal könnyebb megtalálni akár oda sem pillantva, mint az objektív oldalán lévő kicsi AF/MF kapcsolót. Talán épp emiatt sokkal könnyebb is véletlenül átkattintani, így néha mégis oda kell pillantani, hogy amiatt nem reagál az AF, mert valahogy átkapcsolódott a gyűrű.
Ami egy kissé komolyabb problémát jelentett, az a kézi fókusz állítási útja. Messzebb lévő témánál a gyűrű legapróbb megmoccantásával is életlenné válik a kép, az objektívhez használt telekonverterrel ilyen módon még körülményesebb a pontos kézi fókusz. Mindkét gyűrű finoman, akadásmentesen jár.
Az objektív oldalán egyetlen gombot találunk, mégpedig az újabb Zuiko objektívekben gyakori L-Fn-t, melyre egy lencsefunkció programozható. Állíthatjuk vele mondjuk az érzékenységet, a fehéregyensúlyt, digitális telekonvertert kapcsolhatunk, képformátumot válthatunk, és még vagy tucatnyi funkció érhető el vele.
Érdekes darab a napellenző is, mely alaptartozék. Az Olympus nagyon ötletesen oldotta meg azt a nem túl életbevágó, de igazán bosszantó problémát, hogy a napellenzőket jobbára az optika elején, visszafordítva tároljuk, hiszen így együtt kevesebb helyet foglalnak a táskában. Ha viszont gyorsan van szükségünk az objektívre, elég macerás a napellenzőt lecsatolni, megfordítani, majd visszailleszteni. A 40-150mm-es profi tele végén lévő LH-76 napellenzőben egy csúszó rögzítőbajonett van, amit elég egyszer csatlakoztatnunk normál módon. Amikor használaton kívül rövidíteni szeretnénk az objektíven elég csak a napellenzőn lévő gyűrűt kissé elfordítani és az ellenző könnyedén rásiklik az optikára, anélkül, hogy megfordítottuk volna, bajonettje pedig a helyén marad. A gépet elővéve ugyanez a teendő csak fordítva, így 1 másodperc alatt bevetésre kész a napellenző.
Alaptartozékként kapunk hozzá egy szintén fémből készült, és az objektív színére fényezett állványtalpat is. A bal oldalán lévő kioldócsavarral lazítható meg, és 180 fokkal elforgatva hátrafelé lehúzható az objektívről.
Ugyan nem tartozék, de tesztünkhöz egy MC-14 típusú, 1,4x telekonvertert is kaptunk, mely az objektívhez hasonlóan, kiváló minőségű, fémházas, és időjárásálló. Alig másfél centivel növeli meg az optika hosszát. Oldalán mindössze egy kis kioldógomb található, mellyel lecsatolhatjuk a tele végéről. Segítségével a 40-150 mm-es gyújtótáv 56-210mm-re (kisfilmes értéken: 112-420mm) növelhető, de ezzel együtt a fényerő is romlik, a teljes tartományban fix 1:4,0 lesz.
Jár hozzá egy elülső és egy hátsó lencsevédő kupak is, előbbi fém és műanyag esztétikus keveréke. A frontlencse elé 72 mm-es szűrők csavarhatók. Akár polár is nyugodt szívvel, hisz a frontlencse nem fordul el.
