Legutoljára 2005-ben írtunk egy részletes összefoglalót a memóriakártyákról, amelyben az akkor forgalomban lévő kártyákról írtunk. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, gyakorlatilag az SD kártyákon kívül az ott felsoroltak kvázi mind kihaltak (CF kártyát elvétve még lehet kapni, de új gép már nincs, ami azt használná).
Viszont tovább fejlődtek az SD kártyák, illetve megjelentek új formátumok is, ezek között pedig nem árt látni, hogy mi a különbség.
Secure Digital
Az 1999-ben a SanDisk, Panasonic és Toshiba által közösen (SD Card Association) kifejlesztett kártyaformátum töretlen sikere az igen kedvező árának és folyamatos fejlesztésének köszönhető, amelynek következtében ma már a nagy felbontású és nagy sebességű fényképezőgépekben is jól használhatók.
Az SD kártyákon lévő jelölésekkel EBBEN a cikkünkben foglalkoztunk, most inkább a tárhely és az elérhető sebesség szempontjából nézzük át a lehetőségeket.
Az SDXC memóriakártyák a specifikáció szerint 2 TB kapacitásig kínálnak tárhelyet, igaz, jelenleg 1 TB a legnagyobb elérhető kapacitás, de idén várhatóan érkeznek a 1,5 TB-os, év végén, vagy jövőre pedig a 2 TB-os modellek.
Hogy mi lesz utána? A már most létező SDUC szabvány, amely ugyanúgy az exFat fájlrendszert használja, mint az SDXC, így az SDUC-t támogató gépek gond nélkül kezelik majd az SDXC memóriakártyákat is (fordítva persze ez nem igaz, így az első SDUC kártyákat csak az azzal kompatibilis fényképezőgépekben vagy kamerákban használhatjuk csak, amelyek egyelőre még nem jelentek meg, de egy firmware frissítés is adott esetben képessé tehet egy fényképezőgépet az SDUC támogatásra).
A sebesség tekintetében is folyamatos a fejlődés. Az első szériák maximum 25 MB/s (MegaByte/s, a jelen cikkünkben a továbbiakban is mindig Byte/s-ot jelent majd a B/s) átviteli sebességre voltak képesek, de jöttek a gyorsabb UHS-I, majd az új csatolófelülettel az UHS-II-es kártyák is, előbbiek max. 104 MB/s, utóbbiak 2011 óta max. 312 MB/s sávszélességgel. Az UHS-II-es kártyákat használhatjuk UHS-I-es, vagy standard SD kártyafoglalatokban is, igaz, ekkor a sebességük sem használható ki, csak az adott vezérlő maximumáig (lásd UHS-I: 104 MB/s, standard: 25 MB/s).
Noha a közel 300 MB/s írási sebesség már tekintélyes és 30 Mpixeles fényképezőgépek esetében folyamatos 4-5 kép/mp-es sebességre is elég lehet a fényképezőgép pufferének telítődése után, még itt sincs vége a lehetőségeknek.
Jön ugyanis az UHS-III, amely szintén lefelé kompatibilis, azaz egy UHS-III-as kártyát használhatunk UHS-I, vagy UHS-II-es fényképezőgépben is (szokásos módon a vezérlő által kínált max. sebességgel), de a legtöbbet UHS-III-as vezérlővel ellátott fényképezőgépben hozhatjuk ki belőlük, amelyek 624 MB/s elvi sávszélességet kínálnak.
Azonban még ez sem a lehetőségek vége, hiszen már létezik az SD Express specifikációja, amelyet még 2018 júniusában adtak ki. Ez már PCI Express sínt használ, amelynek köszönhetően igen magas, akár 985 MB/s sávszélesség is elérhető. Igaz, ennek ára van, hiszen lefelé csak korlátozottan lesz kompatibilis. Egy SD Express kártyát ugyan használhatunk UHS-I és UHS-II, valamint UHS-III foglalatban is, de az elérhető maximális sebesség csak az UHS-I 104 MB/s-ja lesz, valamint fordítva is igaz, egy SD Express hostban használhatók az UHS-II és UHS-III-as kártyák is, de a maximális sebesség ez esetben is 104 MB/s. Persze gyaníthatóan nem is az lesz a fő cél, hogy ezek be a fejlett eszközökbe UHS-II-es kártyákat paszírozzunk a nagy sebesség reményében.
XQD
Az XQD formátumot 2010-ben jelentette be a SanDisk, a Sony és a Nikon azzal a céllal, hogy egy, a Compact Flashnél és az SD kártyáknál gyorsabb alternatívát kínáljanak. Vegyük észre, hogy 2010-ben még nem létezett az UHS-II, azaz elég volt az UHS-I-nél jobb sebességet és a jövőben előre lépési lehetőséget kínálni.
Az első XQD kártyák 125 MB/s írási sebességet kínáltak, de a 2012 júniusában megjelent 2.0-ás XQD specifikáció már PCI Express 2.0 felületet használ, így 1 GB/s elvi sávszélességet kínál. A ma kapható XQD memóriakártyák azonban 400-450 MB/s-nál egyelőre nem tudnak többet, no nem mintha az nem lenne elég, de e téren még jöhet fejlődés az 1 GB/s-os határig.
A tárhely tekintetében az elérhető maximum elméletben itt 2 TB, de persze itt még nem tartunk.
Sajnos az XQD kártyák meglehetősen drágák, s míg SD kártyából sebességtől függően egy 64 GB-os változat 10-40 ezer Ft, az XQD kártyák 50-70 ezer Ft-ba kerülnek (persze gyorsabbak az SD-knél).
Érdekes ugyanakkor, hogy az XQD-k penetrációja igen gyér, s noha a Sony vastagon benne volt az XQD-k fejlesztésébe, sőt, elsőként ők kínáltak XQD kártyát, a Sony full-frame MILC-ei nem támogatják ezt a kártyaformátumot, még a legutóbb bejelentett Sony Alpha 7R IV és Alpha 9 II sem. A fényképezőgépek közül egyedül a Nikon D500, D850, D4, D5 (majd a D6), a Z 6 és Z 7 használják ezeket a kártyákat, illetve ott van még a Phase One IQ4 digitális hátfala is.
S mivel a formátumot tovább fejlesztve kaptuk a CFExpress-t, így nem is kérdés, hogy mi a sorsa az XQD-nek.
CFast
A CFast formátumot a Compact Flash Association fejlesztette ki az UDMA/7-es kártyák sebességét növelendő. SATA csatolófelületének köszönhetően 600 MB/s sávszélességet kínál, amely megjelenésének évében (2009) még igen szép lehetőségnek tűnt.
Sajnos lefelé nem kompatibilis, így a Compact Flash kártyákat nem használhatjuk CFast foglalatban, illetve fordítva sem. Talán ez is okozta azt, hogy sosem terjedt el igazán.
Egyes kamera gyártók, mint a BlackMagic, az Arri, illetve a Canon dobtak piacra olyan modelleket, amelyek CFast kártyát használtak, de komolyabb elterjedtséget nem szerzett magának a kártya – és már nem is fog, hiszen már megjelent a CFExpress.
CFExpress
2016-ban a Compact Flash Association egy új formátumot jelentett be CFExpress néven, amely az XQD tovább fejlesztett változata (az egyik típusa méretben és csatlakozókban is megegyezik vele), de már PCI Express 3.0 csatolófelületet használ. Tavaly megjelent a formátum v2.0-ás változata, ahol négy PCE Express pályát is igénybe vehetnek egyes kártyák, amelynek révén 4 GB/s is elérhető (de csak a Type C kártyáknál).
A CFExpress háromféle fizikai méretben készül: Type A, Type B és Type C. A Type A a legkisebb, a Type B nagyjából az SD kártyákkal egyező méretű, míg a Type C a korábbi CompactFlash kártyáknál is nagyobb.
Az egyre nagyobb méretű kártyák egyre több adatpályát használnak, így a legkisebb Type A csupán egyet, de ez is elegendő 1000 MB/s elméleti sávszélességre, amely megegyezik az XQD 2.0 specifikációban foglalt maximummal. A Type B kettőt, a Type C pedig négyet kap majd, azaz így 2000, illetve 4000 MB/s elméleti sávszélesség áll majd rendelkezésre.
Fényképezőgépben eddig a Canon EOS-1D X Mark III használ CFExpress kártyát, ebből a Type B formátumút, amely maximum 2 GB/s sebességet kínál. A Nikon a Z 6 és Z 7 fényképezőgépéhez kiadott firmware frissítésével tette lehetővé, hogy ezekben a gépekben XQD helyett CFExpress kártyát is használhassunk.
A meglepő az, hogy noha már most jóval nagyobb sebességet kínálnak, mint a leggyorsabb XQD kártyák (és a specifikációban még több is van), áruk nem magasabb azokénál. Pl. egy 800 MB/s írási sebességű 64 GB-os CFExpress kártya jelenleg 70 ezer Ft. De ahogy az SSD-knél is, a nagyobb kapacitás egyben a max. írási sebesség növekedését is jelenti, így jelenleg egy 128 GB-os kártya 1200 MB/s-ot tud, az 512 MB-os pedig már 1400 MB/s-ot.
Mit hoz a jövő?
S hogy melyik formátum marad meg, melyik lesz a befutó? Könnyű a válasz, hiszen nincs befutó, párhuzamosan marad meg két-három formátum.
Az biztosnak látszik, hogy az SD kártyák nem halnak ki, hiszen nincs alternatívájuk, sebesség és tárhely tekintetében is van még hova lépni.
Az XQD formátumnál ennyire nem lehetünk derűlátók, hiszen kvázi csak a Nikon támogatja. Ráadásul mivel a CF Express ennek az utóda, így tovább fejlődési lehetőségre sem számíthatunk. Minden bizonnyal pár évig még kitart a Nikon az XQD formátum mellett, de szép lassan ők is áttérnek a CF Expressre.
A CFExpress komolyabb elterjedéséhez nyilván szükséges lesz, hogy más gyártók is elkezdjék alkalmazni ezt a formátumot. A Panasonicnál elvileg az SD tűnik reális lehetőségnek, hiszen ők benne vannak az SD Association-ben is, miért is támogatnának mást? Az Olympus a mikro NégyHarmad révén szoros kapcsolatban áll a Panasonic-kal, így nyilván ők egy nyomon járnak. A Fujifilmnél lehet még választási lehetőség, ha nem is az APS-C szenzoros MILC-ek terén, hiszen ott az SD is bőven megállja a helyét, mintsem inkább a GFX rendszernél, ahol az extrém nagy fájlméretek miatt szükséges lehet egy nagy sávszélességű formátum bevezetésére. Logikus lépésnek nyilván az tűnik, ha a már most komolyabb lehetőségeket kínáló CFExpress mellett teszik majd le a voksukat.
