„Ne azt fotózzam le én is, mint amit az MTI” – interjú Tuba Zoltán fotóriporterrel

0

Mióta dolgozol az Origonál, és hogy kerültél oda?

Négy éve vagyok itt, és teljesen véletlenül kerültem ide. Elvégeztem a MUOSZ fotóriporter sulit, aztán fotóztam csak úgy néha, ami beesett, közben egyetemre jártam. Egy ismerősöm küldte az álláshirdetést, hogy az Origoba keresnek fotóst. Küldtem egy önéletrajzot, csináltam egy felvételi anyagot, és úgy tűnik, engem találtak a legmegfelelőbbnek a jelentkezők közül. Annak is nagyon örülök, hogy azon ritka fotóriporterek közé tartozom, akik álláshirdetés útján kerültek laphoz.

Mióta fotózol és milyen díjaid vannak?

A MUOSZ-t 6-7 éve végeztem el, előtte meg olyan 4 évvel kezdtem el fotózni, úgy 21-22 évesen.

Semmilyen díjam nincsen. Nagyon nem is bánom, nem hiszem, hogy a szakmán belül sokat számítana. Persze az önéletrajzban jól mutatna, de szerencsére nem keresek állást.

Miért pont te mentél az Olimpiára?

Hárman vagyunk fotósok az Origonál, négy éve Hajdú D. Andris volt. Nem tudom, hogy Pályi Zsófi és köztem hogyan választottak az újságnál, de úgy érzem, hogy nekem testhez áll ez a pörgés.

Hogyan készültél rá fel? Olvastál valamilyen szakmai anyagot, figyeltél különösebben ilyesmire?

Nem úgy sikerült a felkészülésem, ahogy gondoltam. Azt terveztem, hogy nagyon sok sportos anyagot fogok készíteni előtte, még itthon. Néhányat sikerült is az elmúlt pár hónapban, meg voltam néhány sporteseményen gyakorolni, de végül különösebben nem készültem rá. Nincs rutinom a sportfotózásban, és nem is hiszem, hogy meg tudtam volna szerezni ennyi idő alatt.

Szakmai anyagokat nem igazán olvastam, azt hiszem, hogy nagyjából képben vagyok, amivel kell, és az átlagnál talán jobban képben vagyok a sporttal kapcsolatban is.

Olyan nagy leülés nem volt, de Hajdú D. Andris mesélt egy-két dolgot a négy évvel ezelőtti tapasztalatairól, annak a tanulsága az volt, hogy Pekingben irdatlan szívás volt gyakorlatilag az egész.

Én is nagyjából erre számítottam, de így utólag ez már nem annyira egyértelmű. Melós volt, és sokszor átláthatatlan is, de végülis működött. A magyar sportolókat követtem a két újságíróval, akikkel mentem. Valamennyire hozzájuk is kellett alkalmazkodnom, viszont az esemény második felében eljutottunk oda, hogy megkérdezték tőlem, hogy mégis mivel foglalkoztam az elmúlt pár napban. Szóval tőlük függetlenül is bőven volt azért lehetőségem dolgozni.

Sejtettem, hogy méreteit tekintve sokáig életem legnagyobb eseménye lesz, ez biztos. Nagy élmény volt és komoly tapasztalatszerzés. A következőre már rutinosabban megyek majd.

Mi volt a fő feladatod?

Hogy ne azt fotózzam le én is, mint amit az MTI is. A végére egész jól össze is jöttek a saját anyagok. Megtehettem volna, hogy még kevesebb helyszínen vagyok együtt az MTI-vel, sőt, akár azt is, hogy egyáltalán nem megyek oda, ahol ők ott vannak, de hát azért a kíváncsiság is hajtott. Mármint a magyar versenyzőkre kíváncsi voltam. Ahol együtt voltam az MTI-vel, ott kétségtelen, hogy nagyobb részben ugyanazt fotóztuk, de azt hiszem, sikerült olyan kockákat is megmutatnunk, amik mások.

Milyen egyedi képet, anyagot tudtál csinálni, mennyire vagy vele elégedett?

Van 1-2 [jól sikerült] egyedi képem is, de szóló képeken nem annyira pörgök. Inkább eseményekről szeretek jó anyagokat készíteni. Egy kép nálunk kevés, inkább galériában gondolkozom. Nyilván kellenek a hírképek is, de inkább több képben lehet szerintem egy kerek történetet elmondani.
Két hét anyaga kb. 120GB lett – szerintem egész takarékos voltam. Az már indulás előtt is világos cél volt, hogy ne azt fotózzam én is, amit az MTI is megcsinál, és amikor végignéztem a kint fotózott anyagot, akkor újra rájöttem, hogy ami mindenkinek megvan, azzal sok mindent nem érdemes kezdeni.

Már indulás előtt voltak elképzelések, már egy fél éve gyűltek a témák, aztán úgy voltunk vele, hogy úgyis ott derül ki, hogy mit sikerül megvalósítani belőle. A saját anyagok közül szerintem a BMX-es egy jó ötlet volt, örülök, hogy megcsináltam. Szeretem még a súlyemelőset is, bár technikailag nem lett a legjobb, sajnos csak túl messze lehetett leülni a sportolóktól, a középső helyek pedig természetesen a pool fotósoknak voltak fenntartva. A csikós ruhás szurkolókat is szeretem, tök jó volt készíteni, hajnali hattól éjfélig tartott az effektív, non-stop fotózás, ez elég ritka, még nálam is, pedig én eléggé szeretem végigkövetni az eseményeket.

Városnézésre, pihenésre jutott időd az Olimpia alatt?

Pihenés csak az átlag hat óra alvás, városnézés, ilyesmi pedig semmi.

Milyenek voltak a munkakörülmények?

Nem volt vele semmi gond. Hely mindig volt (kivéve a BMX-pályát, ami egyébként olimpiai helyszín létére nagyon közvetlen volt, ebben is kilóg szeirntem a sportok közül), fény is volt, nagyjából állandó is volt. Leülni mindig le lehetett, internet sebességére sem lehetett panasz. Nagyjából erre is számítottam. A magyar érdekeltségű programok sűrűsége főleg az első napokban viszont kicsit nagyobb volt, mint gondoltam.

Az részben a munkakörülményekhez tartozik, hogy nagyon sokat kellett feleslegesen gyalogolni a helyszíneken belül is, és a helyszínek között is. Még akkor is, ha a belső sajtóbusszal mentél. Ami szabályt útvonal tekintetében meghoztak egyszer, azt tartották, még akkor is, ha menet közben kiderült, hogy teljesen értelmetlen.

A szállodából gyalog, majd tömegközlekedéssel a sajtóbuszhoz, azzal vittek az Olimpiai Központba, ott szinte minden nap objektívkölcsönzés, majd buszozás a versenyhelyszínre, ahol a busztól begyalogolni oda, ahol a verseny zajlik. Fotózás után vagy indulás újabb versenyhelyszínre, ahol ugyanez ismétlődik, vagy vissza a fő sajtóközpontba leadni az objektívet (ezt a jó esetben egy órás kitérőt akkor is meg kellett tenni, ha különben este tízkor fél óra alatt haza tudtál volna érni), aztán utazás a hotelbe.

Nem könnyítette a dolgot, hogy mindig mindenhova teljes felszereléssel kellett menni, és hogy minden helyszínen újabb biztonsági ellenőrzés volt. Felszerelés kipakolni, átvizsgálás, összepakolni, és mehetsz tovább. Van aki szerint a repülésnél nyűg a biztonsági ellenőrzés. Ebből nekünk napi 2-3 minimum, de akár 4-5 is kijutott, ami fizikailag is elég fárasztó, de a munkát is lassítja.

Mivel fényképezel?

Nikon D3s-t használok. Elvittem a szokásos napi szettet, 24-70-est, meg a 70-200-ast. Vittem egy 300-ast, meg egy 1.4x extendert. Ennyi az Origós felszerelésem, meg persze vaku és egyéb apróságok.

Londonban a Nikontól szinte mindig sikerült kölcsönözni egy hatszázast, és egyszer egy D4-et, de azt csak a kíváncsiság miatt kértem el. A D4 teljesen jó volt, a 16 megapixel érezhetően több, mint a D3s tizenkettője, egyébként nagy különbséget egy nap alatt nem fedeztem fel a két gép között. A hatszázas az nagyon jó hogy volt, gyakorlatilag agyba-főbe azt használtam. Egyszer volt olyan, hogy elfogyott a központban, akkor egy négyszázast vittem ki helyette. Azért volt, amihez a szerkesztőség háromszázasa volt ideális, így azt sem bántam meg, hogy magammal vittem.

Kint lényegében mindent folyamatosan cipeltem magammal, mert a bonyolult helyváltoztatási rendszer miatt még az olimpiai parkon belül is kb. háromnegyed óra lett volna, ha egy verseny közben kiderül, hogy vissza kéne ugrani egy másik obiért.

Fényképezőgépről közvetlen képküldő megoldást használtatok?

Az Origo használ ilyet egy ideje, úgyhogy elvittem magammal, hátha jól jön. Az előzetes információk szerint nem lett volna szabad használnom. Azt a tájékoztatást adták a szervezők, hogy csak azoknak szabad használni, akik előre regisztrálták ezeket – amiről mi lemaradtunk, mert akkor még meg sem volt a szerkesztőségnek, így nem tudtuk regisztrálni sem. Végül szerintem gond nélkül használhattam volna mindenhol, de csak néhányszor vettem elő, felesleges konfliktust nem akartam, ha esetleg észrevették volna. Bár legelső nap jeleztem a szervezőknek, hogy van ez a cucc, amit előzetesen nem sikerült regisztrálnunk. Megkérdeztem, hogy adnak-e rá matricát ami jelzi, hogy engedélyezték. Azt mondták, nem kell. Tehát ebben nem volt egyértelmű a szabályozás.

Internet problémák hogy alakultak végül? Mobilnetet sikerült használni, vagy volt gond a nettel és az azonnali küldéssel?

A megvásárolt vonalas net nagyon jól működött, hibátlan volt, gyors is. A legtöbb helyen a mobilnet is használható volt, de előfordult, hogy kritikán alulira lassult. Mivel ez nem helyszínfüggő volt, ezért azt gondolom, hogy nem központilag korlátozták, vagy zavarták, hanem így jött össze a sok ember miatt. Ilyen itthon is szokott lenni. Szerintem alapvetően lehetett építeni a mobilnetre.

A munkamegosztás milyen volt?

Én a helyszínen letöltöttem, kiválogattam és megszerkesztettem (kivéve, amikor gyorsküldővel ment), és jó esetben kulcsszavaztam is a képeket, aztán elküldtem a képszerkesztőknek, akik publikálták őket. Az Olimpia idejére felvettünk a meglévő négy képszerkesztő mellé egy ötödiket is.

A saját anyagokat is így küldtem, csak ezekhez természetesen mellékeltem az instrukciókat és az információkat is, amik kellettek a szövegezéshez.

Inkább a te képeid, vagy a hírügynökségi fotók domináltak az Origon?

Őszintén szólva fogalmam sincs. Az Olimpia alatt nem volt időm Internetezni. Nap közben csak azt követtem telefonról, hogy amit épp aktuálisan küldtem, az bekerült-e, és hogyan jelent meg. Este pedig szintén csak ezeket néztem végig, meg egy-két magyar vonatkozású dolgot. Alig neteztem az alatt a három hét alatt.

Mivel volt egy Olimpiai aloldalunk, nyilván rengeteg tartalomra volt szükségünk. Gondolom, amiről van saját képünk, azt előnyben részesítették, minden másra meg ott voltak az ügynökségek. A feature anyagok pedig nyilván színesítették az oldalt. Mindent ugye nem volt alkalmam végignézni, de egy-két, a képszerkesztőinket dicsérő válogatáson kívül nem emlékszem, hogy nálunk jelent volna meg pl. ügynökségi feature anyag.

Mennyire vagy elégedett az Olimpia eredményével?

A sportolókkal teljesen elégedett vagyok, mondjuk jól esett volna egy meglepetés-aranyérem kézilabdából is.

A magam teljesítményével is elégedett vagyok, mert sikerült pár olyan anyagot megcsinálnom, amit terveztünk. Nem az összeset, de ennyi fért bele. Kívülről nem tudom, mennyi látszott abból, hogy az első néhány nap után szerencsére sikerült elengednem magamtól a szoros értelemben vett sportfotózást, és akkoriban kezdtem el nyugodtabb dolgokkal foglalkozni. Azért minden napra igyekeztem becsempészni valami közvetlen meccstudósítást, vagy ilyesmit is, hisz azért mégiscsak főleg erről szól az Olimpia…

Szerinted mitől jó egy sportfotó?

Ugyanattól, mint bármilyen más fotó. Attól, hogy érdekes, ez rejtőzhet a képi érdekességében, vagy a témájában is.

Van kedvenc sportfotósod?

Nincs. Kedvenc fotósom sincs. Jó fotósok vannak, akiknek kedvelem a munkáit. Szerintem aki jó fotós, az sportban is jó lesz. Legfeljebb rutinja nincs annyi.

Milyen különleges élményed volt az Olimpián?

A megnyitó ünnepség volt nagy élmény, amit a stadion hosszetengelyéből, gyakorlatilag a stadion legmagasabb pontjáról láthattam. Nekem még Wimbledon volt az, ami kiemelendő élményszámba ment, durva hangulata van az egésznek.

Voltak-e váratlan nehézségeid akár szervezéssel, akár felszereléssel?

A szervezés elég profinak tűnt már előre, és az is volt. Végülis elég jól kitalálták a rendszert. Néha kicsit túlságosan mereven ragaszkodtak hozzá. A mobilinternet és a telefon előfizetés megvásárlása kicsit bonyolult volt az első napokban, de aztán ilyesmivel már semmi gond nem volt.

Mi volt a legnehezebb?

Indulás előtt meg voltam győződve róla, hogy az lesz a legnehezebb, hogy elkerüljem, hogy ülök az 500 fotós között és ugyanolyan objektívvel ugyanoda nézek, mint ők. Utólag visszatekintve ez könnyebbnek tűnik, mint mikor előtte készültem rá… Tulajdonképpen ha nehézséget kell keresnem, mindig a felszerelés súlya és az óriási távolságok, valamint a viszonylagos kialvatlanság jutnak eszembe. Volt néhány lány is fotózni, őszintén szólva nem tudom, hogy ők hogyan bírták. Szóval fizikailag fárasztó volt, de ezt is megszokta az ember a végére.