Képminőség
Színhiba
Nincs túl nagy fényereje a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR objektívnek, de a nagylátószögtől kisteléig nyújtózkodó zoom miatt könnyű feltételezni, hogy a kromatikus aberráció jelen lesz.
Tesztünkből kiderült, hogy a két végállásban nincs jelentős laterális színhiba, 24 illetve 35 mm-nél viszont a relatív kis felbontás ellenére is jól látható a kékes elszíneződés a kontrasztos élek mentén.
16 mm-nél egyébként szintén látható egy kis színhiba, de ennek mértéke nagyon minimális, 50 mm-nél pedig gyakorlatilag egyáltalán nem látni laterális kromatikus aberrációt, még nyitott blendénél sem.
A legrosszabb esetet 24 mm-nél, nyitott blendénél találtuk, ekkor a 20,6 Mpixeles képeken mintegy 7-8 pixel szélességű kék aura tapasztalható, amely nyomtatásban 15 cm széles nyomatnál 0,2 mm-nek, 60 cm széles nyomatnál 0,75 mm-nek adódik.
Most is éltünk a gyanúval, hogy esetleg ez már szoftveresen korrigált végeredmény, ezért megnéztük azt is, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt. Habár a Lightroom azt közölte, hogy torzításhoz és kromatikus aberrációhoz vannak adatok a RAW fájlban és ezeket használja is, a Capture One-ban, a gyári profilt kikerülve, Generic profillal sem láttunk erősebb színhibát a Lightroommal konvertálthoz képest.
A szokásos tesztképeken kívül a tesztfotó galériánkban is található olyan fotó, ahol megvizsgálható a laterális kromatikus aberráció, ezeket a 03., 05-08. sorszámoknál találjuk. Érdemes azokat is megnézni!
Színhiba (laterális)
Nem maradt el az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhiba vizsgálata sem, amelyet a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatója okoz és a színhiba nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezhet, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken lehet tetten érni. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
Ilyennel azonban a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR-nél nem találkoztunk, nyitott blendén sem és Capture One-ban konvertálva, Generic profillal sem.
Bokeh
APS-C szenzorral fejlesztett nagylátószögű zoomnál, amely még fényerőben sem kiemelkedő, viszonylag ritkán, szinte csak a közeli témáknál fordulhat elő jelentősebb játék a mélységélességgel. Ezt jobbára az 50mm-es végállásnál tehetjük meg, ahol a fókuszon kívül eső területek fényfoltjai képközépen szép, hangulatos kör formát, míg képsarkokban enyhén lencse szerű formát mutatnak. A rekeszt F8-ra szűkítve a lencse forma megszűnik, sokszögesedés, valamint gyűrűs hatás viszont inkább csak F11-től jelentkezik.
Ha tehát portrézni szeretnénk ezzel az objektívvel, akkor kis kompromisszummal megtehetjük (ehhez azért a maximális F6,3 nyitott rekeszérték lesz a szűk keresztmetszet, hogy egy ide illő képzavarral éljünk).
Ellenfény, becsillanás
Mivel nagylátószögű állásban is használható a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR, így az is érdekes kérdés, hogy kvázi közvetlen ellenfényben mit tud az objektív, ami egy tájképnél nem mellékes.
Az S szériás Nikkor Z objektívek nagyon szépen teljesítettek ezen a téren, de vajon mit tud egy alacsony árúra belőtt, hobbi kategóriás Nikkor Z?
Nos, a próbák során kiderült, hogy ennél a modellnél is sikerült nagyon jól elkerülni a lencse becsillanást, azaz ügyesen csökkentették a reflexiókat a lencsetagok között. Gyakorlatilag 16 mm-nél egyáltalán nem látni becsillanásra utaló nyomot, s 50 mm-es tele végnél is inkább a kontrasztvesztést okozó szórás észlelhető akkor is, ha a Nap a kép legsarkában van.
Az itt bemutatott tesztképeken kívül a tesztfotó galériánkban is szerepel néhány direkt a Nappal szemben készített fotó, azokat is érdemes megnézni!
Geometriai torzítás
A nagylátószögről a kis teléig érő standard zoomokra jellemző a viszonylag erős geometriai torzítás, nagylátószögű állásban általában hordó, míg telében párnatorzításként.
A MILC gépekhez készült objektívek között azonban akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Itt is élt ezzel a lehetőséggel a Nikon, amely már az első tesztképeknél gyanússá vált, hiszen kvázi egyáltalán nem jelentkezett torzítás, sem nagylátószögnél, sem tele végnél. Az A/2 méretű tesztábránk helyett (ami 16 mm-en elég közelről kellett volna fotózni, amely befolyásolhatta volna a torzítás mértékét) ezúttal is inkább egy távoli témát választottunk, ahol megfigyelhető lehet a torzítás. Ehhez a vízszintes díszcsíkot választottuk.
A szoftveres torzítás korrekciót kikerülendő ismét a Capture One-t vettük elő, amelyben a gyári profilt kikerülve a Generic profilt használtuk, így derült fény arra, hogy optikailag mit tud az objektív.
A tapasztalatok szerint 16 mm-nél a szoftveres korrekció nélkül erős hordótorzítás jelentkezik, míg 24 mm-nél már párnatorzítás figyelhető meg, viszonylag visszafogott mértékben. 35 mm-től pedig a párnatorzítás is erős lesz. A képközépi torzítás miatt a szoftveres korrekció nélküli kép még perspektívában is más hatású.
Olyan esetekben viszont, amikor nem létfontosságú a tökéletesen korrigált kép, a szoftveres torzítás kikerülésével (vagy mértékének csökkentésével) nagyobb látószöget, illetve képsarkokban is jobb részletességet kaphatunk.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Nem csak a torzítás, de a vignettálás is nagyon könnyen orvosolható szoftveresen, ráadásul míg a torzítás korrekciót a látószög és kicsit a részletek is bánják, a peremsötétedés korrekciónál maximum a képzaj nő meg minimálisan.
Érdekes, hogy ennek ellenére a peremsötétedés korrekciójához nincs profil az objektívben, így ez az optikai jelenség nem kerül automatikusan javításra.
Pedig ráférhetne, hiszen az átlagosnál jóval erősebb vignettálással találkoztunk, amely 16 mm-es állásban még F11 blendénél is 15% felettinek mutatkozik.
A gyújtótávolságot növelve illetve a rekeszt szűkítve a peremsötétedés mértéke enyhül.
Bár a beágyazott profil nem kínál lehetőséget a vignettálás korrekciójára, külső profillal még megoldható lesz, amint kínál a Lightroomhoz ilyet az Adobe.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
Érdekes, hogy a DSLR-hez készült objektívekkel szemben a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR közelpontja nem független a gyújtótávolságtól (vagy más szóval a zoomtól), vagyis nagylátószögnél közelebb mehetünk a témához, mint 50 mm-nél.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg 16 mm-nél a legkisebb munkatávolságunk 12 cm (19,5 cm tárgytávolság), 50 mm-es állásnál a frontlencse-téma minimális távolsága 20 cm (a tárgytávolság itt 27 cm).
A legnagyobb nagyítást ennek ellenére tele végnél érjük el, ahol 97 mm széles témával tölthetjük ki az APS-C szenzor képmezejét (1:4,1 leképezési arány), míg 16 mm-es állásban 205 mm széles témával (1:8,8). Legalábbis a beágyazott torzítás korrekciót engedve.
A torzítás korrekciós profil megkerülésével itt is nagyobb látószögünk, azaz tágabb képlefedettségünk lesz.
A nagyítási arányon és a torzításon kívül a képsarkok leképezése fontos kérdés még, azaz hogy sík témákat tudunk-e szépen reprózni, vagy az élességi felület görbült-e. Nos, 16 mm-nél erős görbültséget mutat, de egyébként a képsarkok pontos leképezését az asztigmatizmus is nehezíti. Sík témánál mindenesetre a képsarkok biztosan eléletlenednek a képközéphez képest (vagy a képsarokba fókuszálva a képközép lesz életlenebb).
50 mm-nél hasonlót vehetünk észre, bár érdekes, hogy ott az extrém külső képsarok élesebbnek mutatkozik, mint a kissé bentebb eső, vagyis kissé gyűrűs hatása van az élességnek.
Közelfényképezés – makró
Képminőség
A Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR objektív képminőségéről vegyes kép alakult ki bennünk.
Képközépen nyitott blendén is jó rajzolatot tapasztaltunk, nagylátószögnél és tele végnél egyaránt.
A képsarkok viszont a két végállásban kicsit problémásak nyitott blendén, itt elég jól érezhető lágyság jelentkezik.
A legjobb rajzolat képközépen a nyitott blendéshez képest 2/3-1 blendével szűkebb helyzetben érhető el, F11-től viszont már jelentősen csökken a részletezettség a diffrakció következtében. A homogenitás (képsarkok és képközép rajzolata egymáshoz viszonyítva) viszont F11-től kezd helyreállni.
A peremsötétedés – mint láttuk – elég jelentős, a színhiba viszont teljes nagylátószöget kivéve kellően visszafogott.
Értékelés
A Nikon Z 50-hez (és a következő APS-C szenzoros Nikon MILC-ekhez) készült első kitobjektív összességében kellemes meglepetést okozott. Összecsukható kivitele, apró mérete és kis tömege, valamint műanyag bajonett csatlakozása miatt könnyen kerülhetünk olyan téves gondolatmenetbe, miszerint nem kell túl sokat várni egy ilyen objektívtől.
Tesztünk azonban bebizonyította, hogy igenis szép munkát végeztek a Nikon mérnökei és ez a Nikkor objektív is méltó részese a kis tömegű MILC rendszernek. A képek részletgazdagsága jó (ahogy írtuk, a nagylátószögnél és telében a sarkok nyitott blendén enyhén lágyak), nyitott blendén is nyugodt szívvel fotózhatunk, amely így portrézásra is részlegesen alkalmassá teszi ezt az alapzoomot.
A 24 mm-nek megfelelő kezdő gyújtótávolság kellően nagy látószöget kínál beltérben is, de tájképek készítésénél is jól jön. Városi képek fotózásánál a 7 lamellás blende F16-ra, vagy kisebbre leszűkítve szép 14 ágú csillag formát varázsol a pontszerű fényforrásokból.
Nem kérdéses számomra, hogy a kitobjektívek körül kialakult régi, rossz tapasztalatot ideje végleg sutba dobni, nem ez a Nikkor objektív az első, amely a vártnál jobb eredménnyel zárja a tesztünket!
Tesztfotóinkat a Nikon Z 50 vázzal készítettük állványról. A képeket az Adobe Lightroommal konvertáltuk, 1,0 rádiuszú alap élesítéssel, 0 luminancia és 25-ös színzaj szűréssel.
