1998 júliusa óta vagyok boldog tulajdonosa a 900-as Coolpixemnek, így ezt a gépet igazán jól ismerem. Az elmúlt majdnem egy év alatt több száz képet készítettem már vele és eddig mindig teljesítette az elvárásaimat. Az 1,3 megapixeles CCD ma már nem számít ugyan kiemelkedően jónak, és már tavaly nyáron is a piacon volt a Kodak DC260-asa, amely jelentősen nagyobb felbontást kínált megközelítőleg azonos áron, de mások tapasztalatai illetve a látott tesztképek alapján én mégis e meglehetősen szokatlan formájú fényképezőgép mellett döntöttem. A ma már nagynak számító téglatest alakú kamera két fő részből áll, melyek egymáshoz viszonyítva egy tengely körül 270 fokban elforgathatók. A jobb kézben lévő markolati részen van a 2″-es LCD, a kezelőfelületek és az exponálógomb körül elforgatható főkapcsoló. A másik oldalon az elforgatható ‘fejben’ van az objektív és a CCD, az optikai kereső és a vaku. Ez a felépítés olyan
fényképek elkészítésére ad lehetőséget, amelyek megkomponálása amúgy igencsak nehézkes lenne: készíthetünk képet saját magunkról, miközben az LCD-n ellenőrizzük a képet (ilyenkor a gép intelligensen megfordítja a képet, így az nem fejjel lefele látható), vagy elfényképezhetünk a tömeg felett, miközben az képernyőn pontosan látjuk, hogy mi kerül majd a képre. Sokan elítélik ezt a formát, de az előnyeivel igazán szembeszállni képes indokokat nem tudnak felhozni ellene. Tény, hogy formája nem szokványos, mint például az Olympus tükörreflexes gépeké vagy mint a többi apró amatőr fényképezőgépé, de igazán jól érzékelteti és adja a vásárló kezébe azokat az előnyöket, amelyek a digitális technika megjelenésével törtek be a fényképezés világába.
Az alumínium lemez burkolattal ellátott műanyag vázú fényképezőgép nem mondható sem kicsinek sem könnyűnek, de ‘cipelése’ eddig még egyetlen kiránduláson sem tűnt megterhelő feladatnak. Még mielőtt továbbmennék szeretném megemlíteni azt a tényt, hogy a Coolpix900 objektívjét semmi sem védi az újlenyomatoktól, a portól és a sérüléstől, mivel a Nikon nem mellékelt objektívsapkát a géphez. Szerencsére kreatív Coolpix tulajdonosokból nincs hiány, így néhány hét siránkozás után sorban jelentek meg a jobbnál jobb ötletek. Ezek közül néhányat a specifikáció után be is mutatok. Szerencsére ezt a néhány dolláros hiányosságot a Coolpix900s-nél már pótolták.
Mivel a forgatható fej és a napfényben is meglepően jól látható LCD monitor lehetővé teszi, hogy a nekünk legkényelmesebb pozícióban tartsuk a gépet az optikai kereső használatáról teljesen le is szokik az ember. A Nikon Coolpix900 egy teljes mértékig 2 kezes fényképezőgép: a témabeállítás egy része a bal kézzel az optika le illetve felfelé forgatásával 
valósul meg, illetve a beállításokat is könnyebb bal kézzel megcsinálni. A kezelőfelület a jobb kézben lévő rész hátlapján és tetején kapott helyet. Az exponálógomb körül elforduló négyállású főkapcsolót könnyű ugyan túlforgatni, de ennek ellenére használata egyszerű és logikus. A bütyköt egy pozícióval balra tolva jutunk a lejátszás pozícióba, míg a másik irányban az első kattanás után az automatikus, a második után pedig a manuális felvétel módban találjuk magunkat. A főkapcsoló mellett a gép tetején van még az információs LCD és három gomb, míg a zoom-ot vezérlő gombok és további két billentyű a gép hátlapján a színes LCD felett illetve alatt kapott helyet.
Nikon hagyományosan a CompactFlash memóriakártyák híve, így ebben a gépben is ilyen tárolóeszközt találunk. A géphez járó 4MB-os kártyát az előlap alján nyíló ajtó felnyitása után tehetjük, ha a leginkább PCMCI kártyahelyhez hasonlító (bár annál jóval kisebb) résbe. A kártya kivétele már picit nehezebb, mivel a tárat kiugrasztó gomb nagyon apró és nagyon közel van magához a kártyához, így megnyomása némi ügyességet igényel. A szerencsés kártyaválasztásnak köszönhetően a fényképezőgépben használhatók a legnagyobb CF kártyák (jelenleg 96MB), és átalakítás, frissítése nélkül is képes lesz kezelni a jövőben megjelenő nagyobb memórialapkákat is. Az memóriakártya elhelyezése csak a fényképezőgép állványra helyezésekor szerencsétlen, mivel ilyenkor sem a CF tárolók, sem az akkumulátorok cseréje nem lehetséges.
A fényképezőgép áramellátásáról a markolatba rejtett 4 db ceruzaelem vagy akkumulátor gondoskodik. Elemek használatát senkinek sem javaslom, a géphez járó négy elem kb 3 kép elkészítésére volt elegendő. Én 1200 mAh-s NiMH akkumulátorokat használok, amelyek jól bírják a strapát. Egy egy hetes téli sítúra alkalmával több mint száz képet csináltam úgy, hogy közben csak egyszer kellett töltőbe tennem az akkumulátorokat. Lehetőség van a CP900 hálózati meghajtására is, bár a speciális méretű csatlakozó miatt a más digitális gépekkel működő nagyteljesítményű akkumulátorunkat csak nehezen tudtuk csatlakoztatni hozzá.
Az előlap tetején lenyíló ablak mögé rejtették az adapter bemenetet és a videó kimenetet. A video kimeneten keresztül a gép kivetítőre vagy tv-re köthető, ahol bemutathatjuk elkészített képeinket. A gyors képfrissítésnek köszönhetően egy néhány ezer forintért kapható digitalizáló kártyával web-kameraként vagy röghöz kötött videokameraként is kiválóan használható.
A képeket kártyaolvasó híján a markolaton elhelyezett soros csatlakozón keresztül tölthetjük át PC-re vagy Mac-re. Ezt a csatlakozót is borító védi, ezért érthetetlen, hogy a kép minősége szempontjából oly fontos optika miért nem kapott valamiféle védelmet.
A CoolPix900-at 3x optikai (38-115 mm-es optikának felelne meg 35 mm-es gépen) és 2x digitális zoom-mal látták el. Az kiváló Nikkor lencse normál módban 50 cm-től, makró módban pedig 20 cm-től képes éles képet készíteni. Az autófókusz egyébként folyamatos, így az exponálógomb lenyomásakor nem kell várni az élességállításra. (Persze a kép a CP900-asnál sem készül el a gombnyomás pillanatában, hanem csak néhány tized másodperccel később.)
Automatikus felvételi mód
Automatikus felvétel módban lehetőségeink nagyon szűkek, a gép minden paramétert teljesen automatikusan választ meg. A fotós csak a kép tömörítésének mértékét (Fine, Normal, Basic), a téma jellegét (kültéri(?), makró illetve időzített felvétel) és a vaku üzemmódot állíthatja be az információs kijelző alatt lehelyezett gombokkal. A fekete fehér LCD-n tájékozódhatnuk a vaku állapotáról, a tömörítés mértékéről az előre beállított üzemmódokról (makró, időzített, stb.), a kártya bentlétéről, az akkumulátor telítettségéről és a memórián még elférő képek számáról. Mind automatikus, mind pedig manuális módban használható a színes LCD alatti Monitor gomb, amivel ki- elletve bekapcsolhatjuk a kijelzőt, valamint bekapcsolhatjuk a beállítások állapotát jelző feliratokat. Ez utóbbi kényelmessé teszi a munkát, mivel az egyes beállításokhoz nem kell forgatni a fényképezőgépet, hogy azokat az információs panelen ellenőrizzük. Automatikus módban a Monitor gomb melletti Menu gomb nem használható.
Az esetek döntő többségében az automatika beállításai kiválóak, eddig a nálam járt hasonló kategóriájú fényképezőgépek közül ez igényelte a legkevesebb korrekciót. Én majdnem mindig ebben az állásban használom a CP900-at.
Manuális felvételi mód
A fényképezőgép tudása az M-rec módban látható csak igazán. A Menu gomb megnyomásakor megjelenő képernyőn a zoom billentyűvel mozoghatunk le és föl. (Mozgassa az egeret a baloldalon lévő képen a menüpontok fölé és némelyiknek megjelenik az elmenüje. A menü második oldalára a lefele onnan vissza a felfelé mutató nyíl fölé állva juthat.) Az egyes pontok kiválasztása az exponálógomb megnyomásával történik, így a menü használata rendkívül kényelmes. A beállítások sokasága csak két képernyőre fért el, ezen felül az egyes pontok kiválasztásakor egy új oldal jelenik meg az opciókat felsorolva. Itt talán lehetett volna egyszerűsíteni a dolgon, de kétségtelen, hogy a különböző színek és a megfelelő feliratok használatával sikerült megoldani, hogy a felhasználó mindig tudja, hogy éppen hol jár. Az első lapon a expozíciós korrekciót (+2EV és -2EV közt 1EV lépésekben), a fénymérés módját (mátrix, spot, középpontosan súlyozott), a sorozatfelvétel módját (egy, folyamatos, vga sorozat), a dátumot és a használni kívánt nyelvet állíthatjuk be. A második képernyőn a megvilágítás színhőmérsékletéhez állíthatjuk a fehéregyensúlyt (auto, napos, ízzó, fénycső, felhős, vaku), beállíthatjuk a kép elkészülte után aktiválódó fényerő és kontraszt szűrőket, az LCD képernyő fényerejét. Az Extra funkciók menüpontban átkapcsolhatjuk a gépet vga (640 x 480 pixeles felbontás), fekete-fehér vagy digitális zoom üzemmódba, de itt találhatók a feltét lencsék használatánál bekapcsolandó pontok is. Az utolsó pontban az automatikus expozíciót kapcsolhatjuk be.
A kép az expozíció után néhány másodpercre mind az automatikus, mind pedig a manuális mód használatánál megjelenik a színes LCD-n, de a nem megfelelően sikerült képek azonnali törlésére sajnos nincs lehetőség. Ehhez a Lejátszás menübe kell átlépnünk.
Lejátszás üzemmód
A főkapcsoló Play állásba kapcsolásával nézhetjük vissza az elkészült képeket és törölhetjük a kevésbé jól sikerülteket. A Menu gomb megnyomásával egy új listát kapunk, de más jelentést kapnak a gép tetején lévő nyomógombok is. A bal oldalival a törlést, a középsővel az index-képes megjelenítést, a jobb oldalival pedig a nagyítást aktiválhatjuk. 
Az index-kép módban az összes kép végiglapozása nélkül tudunk a keresett képre lépni, majd azt az expozíciós gomb megnyomásával nézhetjük meg teljes képernyőn. Ha ez a nagyítás kevés akkor a jobb oldali gombbal tovább nagyíthatjuk a képet, bár ilyenkor csak a kép közepén lévő kb 25%-os területet látjuk, mivel nincs lehetőség a kép mozgatására.
A lejátszás menü első oldalán az index-kép, a törlés, a diavetítés, a dátum és a nyelvválasztás menüpontok vannak. A törölni lehet egyenként, index-képen kiválasztott képeket, vagy mind. Diavetítésnél a képek közti idő 2, 3, 5 vagy 10 mp lehet. A menü második oldalán (mozgassa az egeret a kép fölé, hogy megjelenjen a második oldal) véletlen törléstől védhetjük a képet, vagy az elrejtés funkcióval kievehetjük a diavetítésben lejátszandó képek sorából. Az utolsó menüpontban beállíthatjuk, hogy mennyi idő után kapcsoljon ki automatikusan az LCD visszajátszás módban, ha nem nyúlunk a géphez. Ez az idő felvétel módban sajnos nem állítható, így ott 30 másodperces pihenő után automatikusan lekapcsol a gép. Ilyenkor az újraélesztés időigényes és szerintem energiapazarló is.
Képminőség
A Nikon CoolPix900 által rögzített képek minősége kiváló, bár néhány dolgot azért érdemes szem előtt tartani. Ilyen például a tömörítés (Fine, Normal, Basic). Basic (legerősebb tömörítés) a képek minősége elég gyenge. A veszteség ilyenkor óriási. A Normal módban általában ugyan szépek a képek, de előfordulhat olyan téma, ahol nagyon megmutatkozik a tömörítés veszteséges volta. A Fine módban tömörített képek minősége kifogástalan.
A fényképezőgép kiemelkedik az általam eddig tesztelt gépek közül azzal, hogy nagyon kevés fény mellett is tökéletesen, gyorsan állít élességet és nagyon jól kiexponálja a teret.
A CP900-zal készült képek általában világosabbak a többi digitális módon készült felvételnél. Ez magyarázza azt is, hogy az amúgy halványzöld házfal a külső felvételeknél inkább fehérnek látszik. Egyébként a színhelyessége automata módban még gyenge fény mellett is kiváló.
Szoftver
Ez a fényképezőgép leggyengébb pontja. Ugyan a géphez kapott CD-n találtam kiváló programokat is ezért kiemelendő, hogy a minősítés a NikonView-nak szól, amely közel sem teszi lehetővé a fényképezőgép képességeinek kihasználását. Szerencsére a népes és rendkívül lelkes felhasználói tábor gyorsan előrukkolt a saját programjával (Came – letölthető a szoftver oldalunkról), amely még az automatikus kikapcsolás intervallumának beállítását is lehetővé teszi, nem is beszélve az FTP-s web-kamera szolgáltatásokról. A Nikon persze nem hagyta szó nélkül a dolgot, és közleményt adott ki, hogy ez a program tönkreteheti a fényképezőgépet és a szoftver használata a garancia megszünését vonja maga után. Szerencsére a szoftver ugyan azokat az utasításokat használja a hibe előidézésekor mint a NikonView, így a garancia megszóntetése picit nehézkes. A közlemény maximum fenyegetés értékű.
Mint említettam a CD-n vannak nagyon hasznos programok is, ilyen a QuickStich, amellyel óriási panoráma képeket készíthetünk. A program kiváló, használata náhány próbakép elkészítésével gyorsan megtanulható.
A diszken van még az Adobe PhotoDeluxe és a Sildes&Sound is.
Összefoglalás
Nem mondhatom, hogy ez a legjobb gép, vagy hogy mindenképpen ez készíti a legszebb képeket, vagy hogy ezt a legegyszerűbb kezelni. Ezek részben igaz állítások lennének részben pedig nem. Az elmúlt egy évben nem csalódtam a gépben, az apróbb következetlenülelkövetett tervezési hibákat pedig a lelkes amatőrök pillanatok alatt orvosolták. Kár, hogy sem ezt, sem pedig a 900s-t nem gyártják már, pedig Magyarországon az újabb modellek mellett kiváló indulókamera lehetett volna.
Objektívsapka
Az objektívsapka hiányára több megoldás is született, de ezek közül kettő az, ami igazán jó.
Az egyik nagyon egyszerű: végy egy üres, Agfa leica filmes dobozt (a műanyag tartó), aminek a kupakja pont megfelel objektívsapkának.
A másik megoldás munkásabb, de talán jobban néz ki. Végy egy hasonló kiürült műanyag flakont a Kodak-tól. Vágd ki a szürke kupak belsejében a belső gyűrűt, majd ragaszd rá a kupakot a fekete hengerre. Ezután vágd el a fekete hengert kb 2 mm-re a tetejétől. Az így kapott kupakos rész szintén tökéletesen megfelel porvédőként, ha a Nikon nem álldozott már erre.
