Fényképezés. A görögből eredeztethető fotográfia szó magyar tükörfordítása igen találó és frappáns. A fény leképezése bizony két komponensű folyamat. Jópáran, akik fotót szeretnének készíteni sokszor megfeledkeznek a folyamat alapjáról, a fényről és inkább a „képezéssel” törődnek. Pedig fény nélkül nincs kép. Jó fény nélkül pedig nincs jó kép. A jó fotós egyik ismertetője, hogy kihasználja a fény adta lehetőségeket és ha ezek nem adottak akkor megteremti őket. Bacsó Péter hőse, Virág elvtárs erre azt mondaná – „Nincs fény? Akkor csinálunk!”. Mi sem kézenfekvőbb eszköz a fény „csinálásához”, mint egy jó vaku, vagy adott esetben több vaku. A Nikon i-TTL rendszerének egyik újítása a vezetéknélküli vakukommunikáció a gépváz és akár végtelen számú villanó között. De mi is az az i-TTL?
TTL, D-TTL, i-TTL
A TTL a filmes fényképezőgép vázak jól bejáratott rendszere volt. A rövidítés a „Through The Lens”, azaz objektíven keresztül történő fénymérésből adódik. A TTL lényege, hogy az expozícióval egyidőben a filmsíkról visszaverődő, lencsén bejutó vakufényt méri a rendszer. Ez alapján határozza meg – a pillanat tört része alatt – a villanás szükséges erősségét.
A digitális tükörreflexes vázak esetében a legnagyobb különbség a film helyett bevezetett képérzékelő. A hagyományos TTL rendszer a filmről visszavert vakufényt mérte, amely a képérzékelők esetében nehézségekbe ütközött. Legalábbis több nagy gyártó – köztük például a Nikon és a Canon – véleménye szerint, akik mind megváltoztatták addig használt fénymérési rendszerüket. Kivétel volt közülük a Fujifilm, amely viszonylag sikeresen illesztette digitális vázaihoz a jól bevált TTL-t. A Nikon a D-TTL rendszerben látta a jövőt. Korábbi DSLR vázai, illetve az újabbak közül a profi széria, kompatibilis ezzel a rendszerrel.
A D-TTL legfőbb újítása, hogy nem az expozíció pillanatában méri a vakufényt, hanem a tükör felcsapása után, de még az expozíció előtt. A vaku többször elővillan, amit a tüköraknába épített, 5 szegmenses fénymérő mér. Ez alapján a gép megállapítja az expozíció alatt szükséges fővillanás erősségét. A D-TTL rendszer ugyanúgy a film-, illetve érzékelősíkról visszavert vakufényt méri, mint a TTL. Az egyik hátrányát az APS-C méretű képérzékelő jelentette, amely 1,5x kisebb volt a teljes (kisfilmes) képkockához képest. A másik hátránya a D-TTL-nek, hogy csak egy vakuval kommunikál, nem támogatja a többvakus rendszereket.
A fenti problémákra az i-TTL adta a megoldást. Ez a rendszer is az expozíció előtti többszörös elővillanást méri, de nem csak a tüköraknában az érzékelősíkon, hanem a keresőben lévő 1005-szegmenses, mátrix fénymérővel is. Így kisebb érzékelőméretnél is pontosabb mérést ad. Ez ráadásul valamivel korábban, még a tükör felcsapása előtt megkezdődik (hiszen a kereső ekkor kap TTL képet), így a rendszernek több ideje marad az elővillanás után a pontosabb számításokhoz. Az i-TTL rendszer további újítása, hogy több vakut is támogat, melyeket egy külső fővakuval (pl. SB-800), vakuvezérlővel (pl. SU-800), vagy akár gépünkkel is vezeték nélküli kommunikációra bírhatunk.
Speedlite SB-600
A Nikon i-TTL vakucsalád kisebbik általános célú vakuja az SB-600. Kulcsszáma ISO 100-as érzékenységnél 30, ISO 200-nál 42. Ez azt jelenti, hogy érzékenységtől függően, F2,8-as rekesznél 10,7 és 15 méterig kapunk jó megvilágítást a segítségével. A vaku automata, motoros zoomja 24-85mm-es gyújtótávolságokhoz biztosít kellő lefedettséget, de a kihúzható adapterlappal 14mm lefedettség is elérhető. A zoom beállítása manuálisan is lehetséges. Az SB-600-at nem csak i-TTL rendszerekhez, de D-TTL-t támogató gépekhez – például Nikon D100 -is használhatjuk, de felhelyezhető TTL rendszerű filmes vázakra is, és manuális fényerő szabályozásra is lehetőség van. Fényerejét 1/1-1/64 értékekben tudjuk leosztani. Teljes kisülés után 4 másodpercre van szüksége az újratöltéshez. Ilyen fényerővel egyébként kb. 180 villanásra képes. A 4 db AA méretű akkumulátortól Kisebb teljesítményleadásnál természetesen több villanásra is számíthatunk. A vaku vörösszem csökkentő módban is használható.
A megfelelő beállítások egy viszonylag kis méretű, háttérvilágítású kijelzőn láthatók. Az SB-600-at beépített AF segédfénnyel is ellátták, mely maximum 10 méterig ad kiegészítő fényt a gép autofókuszának. Működése teljesen automatikus, de akár ki is kapcsolható. A vakuval nem csak direkt villantásra, de közvetett fényadásra is lehetőség van, hiszen feje balra 180, jobbra 90 fokban fordítható, felfelé pedig 90 fokban dönthető.
A 68×123,5x90mm-es villanó 300 grammot nyom elemek nélkül, végfelhasználói ára pedig bruttó 80 000 forint körüli. Ezért az összegért egy AS-19 típusú vakutalp és egy gyöngyvászon tok is jár hozzá.
Vezeték nélküli vakurendszerben az SB-600 nem lehet vezérlő, csak mint vezérelt vaku vehet részt
Speedlite SB-800
Az i-TTL zászlóshajója az SB-800, amit felvérteztek minden széppel és jóval, mit egy kreatív vakurendszer megkíván. Az ISO 100 érzékenységen 38-as, ISO 200-on 53 kulcsszám nagyobb helyiségekben is kellő fényerőt sejtet. Az automata, motoros zoom 24-105mm gyújtótávolságokhoz biztosít jó lefedettséget, 5mm-es lépésekben, a beépített adapterrel pedig 17 és 14mm-nél is jó hatásfokkal használható. A vaku alaptartozéka ezen kívül egy diffúzor lap is, amivel a vakufény indirekt módon is lágyítható. Kisebb testvéréhez hasonlóan D-TTL módban, valamint filmes vázakon TTL-ben is használható az SB-800, a kísérletező kedvűek pedig manuálisan is állíthatják a teljesítményét 1/1-1/128 értékek között. A vakufej az SB-600-hoz hasonlóan 180 fokban balra, 90 fokban jobbra fordítható. A 90 fokos felfelé döntés mellett itt -7 fokos előre döntésre is módunk van.
Az AF segédfény 50mm F1,8 fényerejű objektívnél 10 méterig ad hatásos megvilágítást az élességállítás számára. Az SB-800 mindezeken felül alkalmas úgynevezett távolság prioritásos manuális vakuzásra is, digitális vázaknál is -kivétel a D1 széria. Ilyenkor a beállított távolságérték lesz az alapja a vakuexpozíciónak, amit rekeszérték változtatása nem befolyásol.
Szintén bármilyen filmes, vagy digitális vázon használható a stroboszkópikus villantás. Ilyenkor a leosztott vakuteljesítménynek megfelelően több, egymás utáni villanással adja ki a vaku a teljes teljesítményt. Hatása a képen elég látványos, főleg mozgás fotózásánál, hiszen egy felvételen látjuk viszont egy hosszabb mozdulatsor pillanatait.
Balanced Fill-flash módban a gép úgy határozza meg a vakuteljesítményt, hogy az előtér és a háttér is jól kiexponált legyen. Ez különösen olyan esetekben hatásos, ha a háttérben visszaverő felület, fehér fal, vagy tükör található.
Nagy sebességű szinkron módban (Auto FP High-speed Sync) a váz által megengedett legrövidebb vakuszinkron időnél gyorsabb záridővel is használhatjuk a vakut. Persze ilyenkor jelentős teljesítménycsökkenéssel kell számolnunk. Így például jó fénynél, extra rövid záridővel és nagy rekesznyílással fotózhatunk gyors témákat. A rövid záridő és a vaku hatására a jól megvilágított téma „megfagy” a képen a nyitott rekesz pedig megfelelő háttérelmosást tesz lehetővé.
Az FV Lock (azaz vakuérték zár) segítségével nem központi témánál is helyes expozíciót kapunk, ha ezen mérünk vakufényt, majd az értéket zároljuk és a képet átkomponáljuk.
Az SB-800 nem sokkal nagyobb és nehezebb a kistesónál. Tömege 350 gramm, méretei pedig 70,5×129,5×93. Ára bruttó 120 000 forint körüli.
A vaku alaptartozéka a Nikon SD-800 akkucsomagja, amellyel a vaku töltési ideje (teljes kisütés után) 2,9 másodperc, az említett diffúzoron kívül egy fényhőmérséklet módosító szűrőszettet is kapunk. Ezek segítségével a vaku színhőmérséklete egyéb fényforrások (pl. izzólámpa, vagy fénycső) színével hozható össze, de színes megvilágításként is használhatjuk őket. Az SB-800 mellé ugyanúgy jár az AS-19 vakutalp, amivel nem csak „saját lábán”, de állványrögzítő menete segítségével bármilyen állványon is megáll a vaku. Mindezekhez egy gyöngyvászon puhatok jár, amiben az összes tartozék kényelmesen elfér. A vakufejre csatlakoztatható SW-10H diffúzor dome használatával szórt fény előállítására is lehetőség nyílik.
Vezeték nélküli vakuzás
Kissé feljebb már szó volt az i-TTL rendszer másik nagy előnyéről a vezetéknélküli vakuzásról. Ehhez többségében elég lesz a gépváz is, de fussunk végig az alap lehetőségeken!
A Nikon korai DSLR vázai, mint amilyen a D1 sorozat, vagy a D100 középkategóriás modell nem támogatják az i-TTL vezetéknélküli vakuzást, és a többvakus rendszereket. Az első i-TTL-t támogató váz a professzionális D2H volt, amely az említett gépekhez hasonlóan D-TTL vakuzásra is alkalmas.
Az olcsóbb szériában először a D70-ben jelent meg az i-TTL. Segítségével egy vakucsoportban (Master csoport) korlátlan számú külső vakut kezelhetünk. Ezek lehetnek SB-600, vagy akár SB-800 vakuk is. A gép menüjében manuális módban lehetőség van a csoportban lévő vakuk fényerejének korrekciójára. Ez a csoport összes vakujára érvényes lesz. A D70-et Commander módba állítva a fényképezőgép külső villanója lesz a fővaku. Ugyanez a lehetőségünk az utód D70s esetén is, hiszen itt a vakukezelésben nem történt változás. Ha összetettebb rendszerre van szükség, például több vakucsoportra, akkor a gépre helyezett SB-800 a megoldás. Ilyenkor a külső vakut kell Commanderként beállítanunk és lehetőségünk van a D70(s)-hez hasonlóan egy Master csoport és három további különálló vakucsoport vezérlésére. Egy csoportba korlátlan vaku kerülhet. A csoportok fényereje külön-külön a master vakuról szabályozható. Minden egy csoportba került vaku ugyanakkorát fog villanni.
Vezérelt vakuknak már nem szükséges SB-800-nak lenniük, használhatunk SB-600-as modelleket is. Commander vakuként azonban csak SB-800, vagy a Nikon SU-800 vakuvezérlő használható. Ez utóbbi szintén 4 csoportot kezel, maximum 20 méteres távolságon belül (SB-600/800 esetén).
A Nikon D50 ugyanúgy rendelkezik i-TTL lehetőséggel, de itt némileg egyszerűsítettek a rendszeren. 1005 pixeles fénymérő helyett, itt csak 420 pixeles dolgozik és a váz által vezérelt wireless vakuzásról is le kell mondanunk. Persze nem végleg. A vázzal ez ugyan nem oldható meg, de többcsatornás rendszert kapunk, ha az említett módon egy SB-800-at, vagy SU-800 vakuvezérlőt használunk.
A tavaly megjelent D200 még tovább lép a vezetéknélküli rendszer terén. Itt a vázról is vezérelhető 2 különálló vakucsoport, felhelyezett külső vaku, vagy vakuvezérlő nélkül, bár ezek is használhatók. A D200 menüjében külön állítható a csoportok fényerőssége. A Nikon legújabb középkategóriás DSLR modellje, a korábbi profi vázaktól eltérően D-TTL módban nem használható.
A vezetéknélküli vakurendszer előnyeit talán nem is kell ecsetelnünk. Néhány vaku megvásárlásával egy bárhol pillanatok alatt telepíthető, mobil fotóstúdiót hozhatunk létre. A műtermi stúdióvakukkal ellentétben, itt nincs szükség elektromos hálózatra, vagy nehezen mozgatható áramforrásokra, így a civilizációtól távoli helyeken is alkalmunk nyílik komolyabb, többvakus világítást használni. Az egész rendszer összsúlya ráadásul töredéke egy műtermi felszerelésének, a kisebb villanók miatt pedig könnyebb és kisebb állványokat is elég használnunk, vagy megfelelő feltételek esetén a vakutalpak is jó szolgálatot tehetnek. Végül pedig egy ilyen rendszer ára sokkal kisebb, mint egy közepes minőségű stúdiófelszerelés összköltsége. Mindkét útnak megvannak persze előnyei mellett a hátrányai is. Egy állandó stúdióba még mindig a stúdióvakuk jelentenek előnyt. A fényformálási lehetőségeik – előtétek, szoftboxok, stb – jobbak a alapcélú vakuknál, de amint stúdiónk mobilitására van szükség, már a vezetéknélküli kisvakuk felé billen a mérleg nyelve.
Bárhol bevethető mobil tárgyfotó stúdiót állíthatunk fel, akár két külső, vezeték nélkül vezérelt vaku és egyetlen könnyű fotóállvány, vagy a vakukhoz mellékelt talpak segítségével. A bal oldali képen egy D70 belső vakujával készítettünk direkt megvilágítású fotót a tárgyról. Ezután a belső vakut kiegészítettük bal oldalról egy plafonra villanó, és így szórt fényt adó SB-800-al, és egy jobbról villanó SB-600-al, ami közvetlen a tárgyra illetve részben mögé villant, de ennek fényét is lágyítottuk. Ehhez kitűnő lehet akár több réteg pauszpapír is. Az egyik vakut kisméretű állványon, a másikat kézben tartva használtuk. A jobb oldali képen jól látható, hogy az árnyékok milyen mértékben lágyultak és a háttér „kilövése” is eredményesebb. A főtéma jobban kiexponált és jól elkülönül a fehér háttértől, zavaró, kemény árnyékok nélkül. A teljes mobil stúdió – Nikon D70, Nikkor 24-85mm ED objektív, SB-600 és SB-800 vaku + kisméretű fotóállvány – egy átlagos méretű fotóstáskában, vagy hátizsákban elfér.
A következő példában egy sötétfalú helyiségben kellett megfelelően bevilágítanunk az előtérben és a háttérben lévő fotóalanyt. A fényképezőgépre (D70) egy SB-800 vakut helyeztünk, amely az előteret közvetlenül világította meg és Commander módban vezérelte a háttérben lévő fotóalany mellé, a földre vakutalppal helyezett SB-600-at, amely alulról emelte ki a témát. A végeredmény, sokkal plasztikusabb, kontrasztosabb, és egyben meghittebb hangulatú lett, mintha egyetlen direkt fénnyel világítottunk volna. A teljes szett: Nikon D70, Nikkor 24-85mm ED objektív, SB-800 vaku a gépen, SB-600 vakutalpon.
A lehetőségek szinte végtelenek, hiszen egy többvakus rendszer rengeteg kísérletezésre és egy feladat több módon való megoldását biztosítja.
A fényképezőgépet és a vakukat a Nikon Kft.-től kaptuk kipróbálásra. Köszönjük!
