Olympus M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO

0
320

Bemutatás

Az 1936 óta gyártott Zuiko (Olympus) optikák többnyire minőségi darabnak számítanak, de talán nem meglepő, hogy a drágább típusoktól itt is többet várhatunk. A mára 17 darabosra hízott M.Zuiko kínálat a Micro 4/3″-os MILC gépekre készült, és a gyártó itt is igyekszik különbséget tenni a különböző kategóriák között. A cég jelenleg három minőségi osztályba sorolja termékeit. A szimpla M.Zuiko jelzésűek felelnek meg a mindennapi használatra szánt átlagminőségnek. Belőlük van a legtöbb, szám szerint tizenegy. Jelenleg öt darab, fix gyújtótávolságú, kiváló fényerejű objektív alkotja az M.Zuiko Premium családot, a kínálat csúcsát jelentő M.Zuiko Pro szériát pedig tavaly ősszel jelentették be és eddig mindössze egy objektív képviseli: jelenlegi tesztalanyunk, az M.Zuiko Digital ED 12-40mm F2,8 PRO.

Az Olympus méltó alap zoomot szeretett volna készíteni az olyan csúcskategóriás rendszerkompaktjai mellé, mint amilyen a szintén tavalyi OM-D E-M1. Ezt a szerepet tölti be tesztalanyunk is, mely használójának a sajtófotózásban legelterjedtebb gyújtótávolság tartományt, fényerőt és minőséget kínálja, így akár egy rendszerkompakt is alkalmas lehet komolyabb fotós feladatokra, vagy akár munkára.

Az optikai nagy előnye, hogy jóval kisebb hasonló kaliberű, tükörreflexes gépekre való társainál, bár ez csak velük összevetve igaz, MILC téren meglehetősen nagynak számít a maga 6,9 x 8,4 cm-es méretével, és 382 grammos tömegével.

Az alábbiakban összevetettük néhány profi DSLR optikával:

Olympus M.Zuiko ED 12-40mm F2,8 PRO Canon EF 24-70mm L II USM Nikkor AF-S 24-70mm F2,8G ED Sony Carl Zeiss Vario-Sonnar 24-70mm F2,8 ZA SSM
Méret 70 x 84 mm 88,5 x 113 mm 83 x 133 mm 83 x 111 mm
Tömeg 382 g 805 g 900 g 955 g
Szûrõmenet 62 mm 82 mm 77 mm

77 mm

A minőséghez és a jó fényerőhöz azonban kell a saját átlagánál nagyobb méret. Az építési minőségbe pedig nem sok ponton lehet belekötni. Szinte minden porcikája fém és üveg konstrukció masszív elegye, szépen összeszerelve, precíz mechanikával. Ahogy egy ilyen szériás objektívtől elvárható ez egyben időjárásálló kivitelt is jelent.

Az optika 14 lencsetagot kapott 9 csoportba rendezve, melyek között a kifogástalan képminőség biztosítása érdekében 2 aszférikus, 2 ED, 1 EDA, 2 DSA, 2 HR és 1 HD lencsét találunk, a front oldalra pedig a gyártó ZERO (Zuiko Extra-low Reflection Optical) becsillanás elleni többrétegű bevonata került.

Az elején 62 mm-es szűrőmenet található, mely a MILC objektívek között elég nagynak, a hasonló DSLR optikákhoz mérten azonban kicsinek számít.

a fém bajonett körül időjárásálló gumiszigetelés látható.

jobbra: M.Zuiko 12-50mm ED F3,5-6,3 EZ

Dobozában az elülső és hátsó védősapka mellett egy szövet tokot, valamint egy műanyag, virágszirom alakú napellenzőt találunk. Utóbbi elég érdekes kialakítású, hiszen nem csak egyszerűen felcsavarhatjuk a külső bajonettjére, de egy zárómechanizmusnak köszönhetően rá is szorul arra, és csak a két oldalán lévő gombok benyomásával oldható le.

Használati tapasztalatok

A fényerő a teljes tartományban változatlan, fix 1:2,8, megfelelve a profi munkazoom felé támasztott igényeknek. A 12-40mm-es gyújtótávolság m4/3″-os gépeken 24-80mm-nek felel meg, mely a riportfotósok kedvenc tartománya. A gyakorlatban 84-30 fokos látószöget ad.

Rekeszértéke F22-ig állítható a gépvázon, mint más hasonló Zuiko objektíveknél. Gyújtótávolsága és fényereje akár portrézáshoz is megfelelőek. A jó háttérelmosás érdekében 7 lekerekített rekeszlamelláéval szerelték fel. Az elmosás minősége (bokeh) szép, de nem a legszebbek közül való ebben a kategóriában.

Az optika külsején mindössze egy gomb kapott helyet. Az L-Fn jelzésű kezelőszerv programozható gombként működik, nyomva tartva könnyedén elérhetjük vele az előre hozzárendelt funkciót. Minden más kezelőszerv szerepét a két gyűrű tölti be. A gomb fölött egy 2 cm széles, fémborításában rovátkolt zoomgyűrű található, mely igen finoman, de mégsem lötyögősen, lazán jár, kb. 80 fokos balfordulattal. A beállítható fontosabb gyújtótávolság fokozatokat a gyűrű alján láthatjuk 12, 14, 18, 25, 35 és 40 mm-es jelölésekkel. Bár az objektív külseje teljesen fém, zoomolás közben a belső műanyag tubus nyúlik előre az objektív belsejéből, mely 40mm-es állásban 3 cm-rel növeli a hosszát. A mozgó tubus rázkódástól, lógástól nem hajlamos kilazulni, így megtartja a beállított zoomállást.

Az objektív elején található a szintén fém borítású élességállító gyűrű, mely a Manual Focus Clutch mechanizmusnak köszönhetően az automata és kézi élességállítás közti kapcsolóként is funkcionál. Előre tolt állapotban automata fókuszt (AF), magunk felé húzva kézi élességállítást (MF) használhatunk. Ilyenkor láthatóvá válik a gyűrű alatti távolságskála is, 0,2m-től végtelenig kalibrálva, de ritkás jelzései csak hozzávetőleges távolságadattal szolgálnak.

A kézi élességállítás mechanikus, ellentétben az olcsóbb márkatársakkal. A fókuszgyűrű kb. 110 fokot képes elmozdulni, mely viszonylag pontos és finom élesség beállítást tesz lehetővé a fotós számára. Az automatikus élességállítás lineáris meghajtó motorja rendkívül halk, szinte észrevétlen. Nagyon közelről kell fülelnünk, hogy a működés neszeit felfogjuk. Nincsenek mozgató fogaskerekek, helyettük mikron méretnél pontosabb tengely mozgatja a belső fókuszálású rendszert. Az Olympus MSC-nek (Movie and Still Compatible – mozgó és állókép kompatibilis) nevezte el ezt a mechanikát, mely mindössze két mozgó, ragasztott lencsetagot tartalmaz, így ezek mozgatása alig jár zajjal.

Színhiba

Nagyon erős kontrasztkülönbségű területek találkozásánál, és főleg nyitott rekesznél tapasztalhatunk kisebb mértékű kromatikus aberrációt. Valós helyzetekben ez még annyira sem látható, mint az alábbi táblázatunk objektív-izzasztó példáin, de ha keressük észrevehetjük.

Szerencsére nem jellemző az objektívre a színhiba, így a szokásos módszerrel, mondjuk a rekesz szűkítésével meg is szabadulhatunk tőle.

Geometriai torzítás

A torzítás szempontjából is a papírforma érvényesül. Legalábbis abból a szemszögből, hogy nagylátószögnél kapjuk a legnagyobb geometriai torzulást. Ennek mértéke azonban egyáltalán nem számottevő, mindössze 0,3%-os, mely a gyújtótávolság növelésével észrevétlenné válik. 20mm- környékén már szinte semmi nem észlelhető, a zoomot feljebb tekerve pedig el is felejthető a torzítás.

Geometriai torzítás



0,32% hordótorzítás


0,1% hordótorzítás


0% torzítás


0% torzítás

Peremsötétedés

A képsarkok sötétedésének mértéke nagylátószögnél nyitott rekesszel a legszembetűnőbb, bár ilyen gyújtótávolságnál és fényerőnél ez nem is meglepő. Elhanyagolhatónak semmikép sem nevezhetjük, tolerálható mértékűnek azonban igen. Szerencsére lágy átmenetet mutat a sötétedés, így nem annyira feltűnő a képeken.

A rekeszt egy fokozattal szűkítve már nem lesz feltűnő, mint ahogy magasabb gyújtótávolságoknál is csak nyitott blendével mutatkozik igazán.

Peremsötétedés


21%

11%

8%

8%

15%

10%

5%

5%

15%

13%

6%

3%

20%

11%

9%

6%

Makró, közelfényképezés


20 cm közelpont,
~58×44 mm leképezett terület

A gyártó 20 cm-es közelpontot ad meg, ha az objektív makró képessége kerül szóba, ami azt jelenti, hogy a frontlencsétől mért munkatávolság nagyjából 9 cm, hiszen a fenti adat a szenzortól mérendő. Ez 0,3x-os nagyítást biztosít használója számára, mely kisfilmes értéken 0,6x-ot jelent.

Nem kimondottan makró objektív a 12-40mm, de láttunk már ennél rosszabb leképezést is MACRO jelölésű objektívektől. Nem túl kicsi témák közeli megörökítésére tökéletesen megfelelő az általa nyújtott 58 x 44 mm-es leképezett terület.

Képminőség

Azt hiszem a fenti adatok tükrében nem árulok el nagy titkot, ha kiváló képminőségűnek nevezem az M.Zuiko 12-40mm-t. Nem csak a főbb optikai hibáktól mentes, de kiváló kontrasztra és brillanciára is számíthatunk tőle szinte e teljes tartományban, a képei tehát egy profi objektívhez méltóan életteliek és harsányak.

12 és 25mm tartományban kiváló részletvisszaadást produkált az objektív akár nyitott rekesszel is. A legjobb minőséget többnyire F4,0 rekeszérték körül hozza, de F5,6-ig még kifogástalan a képe, a széleken némi lágyulással. F8 fölött erősebben romlani kezd minden zoomállásban. F16 és F22 rekesz használatakor a diffrakció okozta felbontásvesztés kiskompakt minőségűvé silányítja a képeket. Tele tartományban csak egy kis lépéssel marad el az alsó gyújtótáv regiszter képminőségétől. 40mm-es gyújtótávolságnál, F5,0 rekesz környékén az egyéb tartományokban mutatott képminőséget hozza, a széleken is kitűnő rajzzal.

Értékelés

Hétvégi fotózásra, alkalmi kattintgatásra luxus ez az objektív, de aki megvásárolta az E-M1-et és még mindig keresi a rá való kompromisszummentes optikát, már abba is hagyhatja a kutatást. Nem soroljuk a „mindennapos” objektívek közé, de az M.Zuiko ED 12-40mm F2,8 PRO mégis a szó jó értelmében vett mindenes, hiszen kizárólag azoknak való, akik szinte minden alkalommal, akár hivatásszerűen űzik a fotós mesterséget, esetleg elhivatott amatőrjei a fényképezésnek. Nekik már csak egy szűk évet kell várniuk, és megkaparinthatják a testvérét is. Az M.Zuiko ED 40-150mm F2,8 PRO 2014 végén hozza el számukra a nagy fényerővel megtámogatott 80-300mm-es tartományt.

A kb. 320-330 ezer forintos bevezetéskori ára kétségtelenül sok, de összevetve a cikkben többször említett, hasonló DSLR optikák 500-600 ezres árkategóriájával, szinte barátinak mondható. Ezért az árért pedig egy ezekkel minden téren bátran összevethető objektívet kapunk.