Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200mm f/2,8-4 – teszt

0
1 012

Képminőség

Színhiba

A két ultra alacsony és a két extra alacsony szórású lencsetagnak köszönhetően a laterális (traszverzális) kromatikus aberráció valóban igazán visszafogott. Mivel MILC objektívről van szó, ahol a gép (és a beágyazott profil miatt a modern RAW konverterek is) képesek csökkenteni a színhibát, így megnéztük a tesztképeket a Capture One 11-gyel is, ahol kikapcsolható a beágyazott profilok kezelése. Az így kapott képeken már jelentkezik kisebb színhiba, de ez is elhanyagolható mértékű, még nyitott blendénél is.

Összességében tehát igen szép munkát végeztek e téren a mérnökök.

Ezúttal sem maradt el a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódó axiális (longitudinális) színhiba vizsgálata, amelyet főként a fókusz előtti és mögötti területeken lehetne észlelni. Ilyen azonban még nyitott blendén sem látható, így tehát e téren is jól teljesít az objektív.

Bokeh

Természetfotózásnál és portrézásnál sem mindegy, hogy milyen megjelenése van a fókuszon kívüli fényfoltoknak. Ezt néztük meg ebben a tesztben, amelyet közelre állított objektívvel vizsgáltunk.

Nagy (hosszú) teleobjektíveknél (hasonlóan a nagy fényerejű fixekhez) nyitott blendén lencse szerű fényfoltokat tapasztalhatunk a sarkokban, ahogyan az itt is megjelenik, Ez nem feltétlenül baj, hiszen érdekes képi hatást kölcsönöz.
Fontos még, hogy a fényfoltokon rekeszelés során ne jelentkezzen gyorsan a diffrakcióból adódó sokszögesedés. Itt F5,6-nál még szép körkörös formát kapunk, de F8-tól már érezhető a csúcsosodás, sokszögesedés.

Geometriai torzítás

Tele tartományban dolgozó zoomobjektívről lévén szó, arra számítunk, hogy a zoom elején enyhe hordótorzítást tapasztalunk majd, ami a zoom első felében, vagy harmadában átcsap párnatorzításba.

A fényképezőgép saját JPEG motorjával, illetve a Lightroomban RAW-ból konvertált képeken torzításnak gyakorlatilag nyoma sincs, de mint tudjuk, a MILC-ekhez készült objektívek esetében van lehetőség a RAW fájlokba beágyazott torzítás (és színhiba) profilt menteni, amelyek pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik, így kicsiny torzítás tapasztalható (pedig optikailag nincs erősen korrigálva). Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.

A Capture One ezúttal is a segítségünkre sietett, itt ugyanis van lehetőség kikapcsolni a beágyazott profilokat, mintegy felülírva a gyártó elgondolását és megkapva az objektív valódi optikai teljesítményét. Az így konvertált képeknél már jóval árnyaltabb a helyzet, valójában mind a zoom elején, mind a végállásban közepes mértékű párnatorzítást kaptunk.

Geometriai torzítás



Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 11-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval


Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 11-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval


Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 11-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval


Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 11-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval

Peremsötétedés

A Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200mm f/2,8-4 igazán enyhe peremsötétedéssel rendelkezik, nem csak nyitott blendén 50 mm-nél, de tele végnél is.

Hozzá kell tenni természetesen, hogy a peremsötétedés az az optikai hiba, amit a legkönnyebben lehet szoftveresen korrigálni, ezt pedig már a legtöbb RAW konverter is kínálja, méghozzá az objektívhez kínált külön profil segítségével (de nem beágyazva az objektív firmware-ébe!).

Makró, közelfényképezés

Gyári adatok szerint az objektív közelpontja 75 cm, amely a 200 mm-es végállásnál 1:4 leképezési arányt nyújt. Próbáink során 71 cm-es közelpontra is tudtunk (kézzel) élességet állítani, ilyenkor a munkatávolság (frontlencse-téma távolsága) 51 cm volt, a lefedett terület pedig 64 mm, amely 1:3,5 leképezési arányt jelent.

A nagyítás tehát jó, a gépen belüli, illetve beágyazott profilos RAW konvertálásnak köszönhetően a torzítás is minimális, de kiküszöbölt torzítás korrekciónál sincs jelentős eltérés. Fontos lehet még, hogy a síkban lévő sarkok élessége is megfelelő legyen, itt ezzel sincs probléma.
Jár tehát itt is egy piros pont az objektívnek.

Közelfényképezés – makró



Adobe Lightroom CC-ben konvertálva


Capture One 11-ben konvertálva, direkt kikapcsolt torzítás korrekcióval

Képminőség

Bár nem fix fényerejű objektívről van szó, ahol általában a jobb rajzolatért cserébe a kisebb gyújtótávolságoknál eleve rekeszel az objektív, itt sincs gond a képélességgel nyitott rekesznél. A zoom teljes tartományában remek rajzolattal rendelkezik a Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200mm f/2,8-4.

A homogenitás is jó, igaz, teljes tele állásnál már a képsarkokban látni némi lágyulást (lásd 70-es tesztkép).
A nyitott blendés és a rekeszelt képek között nincs képélesség szempontjából óriási eltérés, úgy fogalmazhatnánk, hogy a szokásos 1 blendés rekeszelés hozza a képélességbeli maximumot és teljesen nyitott blendén minimálisan lágyabb képet kapunk, amely azonban így is kiváló részletgazdagságot nyújt.

Értékelés

A Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200mm f/2,8-4 biztosan sok természetfotós egyik kedvenc objektíve lesz, hiszen tömege nem éri el a 700 grammot, nagyítása és zoomja viszont kellemes, de a fényerejére sem lehet panasz. Nyilvánvalóan többen örülnének, ha fix f/2,8 fényerőt kapnának, de ez azonban minden bizonnyal jelentősen megnövelné az árat és a méreteket/tömeget is (lásd pl. a NégyHarmados DSLR-ekhez készült Olympus Zuiko Digital ED 90-250mm f/2,8-at, amely több, mint 3 kilót nyomott, árából pedig egy használt középkategóriás autó is kijött volna).
De talán majd ilyen is lesz a Panasonicnál. Érdekes egyébként, hogy jelenleg az Olympus is csak egyetlen fix f/2,8-as telezoomot kínál mikro NégyHarmadhoz, az Olympus M.Zuiko Digital ED 40-150mm f/2,8 Pro-t (470 ezer Ft), ami kicsit kisebb tele végállást kínál, mint tesztünk alanya.
Ennek ellenére gyakorlatilag ez az egyetlen szóba jöhető alternatíva, vagy ha nem igénylünk nagy fényerőt, akkor még a hobbi kategóriás Panasonic Lumix G Vario 45-200mm f/4-5,6 MEGA O.I.S. is képbe kerülhet (125 ezer Ft).

A Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200mm f/2,8-4 képminőségben az Olympus Pro modelljéhez lehet közel, de annál nagyobb gyújtótávolságot, igaz, végállásban egy fényértékkel kisebb fényerőt kínál. Ára ettől függetlenül nem visszafogottabb, hiszen drágább, mint az Olympus 40-150-ese. A Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200mm f/2,8-4-ért 565 ezer Ft-ot kell fizetnünk. Kérdés, hogy az a plusz száz milliméter ér-e száz ezer Ft-ot. Ezt azonban már a vásárlónak kell eldöntenie.