Panorámafotózás szűk terekben

0

A felszerelés

A fényképezőgép és az objektív

Panorámafotó bármilyen nagylátószögű objektívvel készíthető. Igaz, a
munkánk során egyáltalán nem mindegy, hogy 4, 12 vagy akár 36 képből kell
a panorámafotót összefűzni. 2008 környékén – amikor ezeket a képeket
készítettem – úgy találtam, hogy a NIKKOR 10,5 f2.8 DX hozza a legjobb
eredményeket. A szép, sarkokban is éles rajzolat, elfogadható mértékű
kromatikus aberráció, kompakt méret és a megfizethető ár miatt
döntöttem mellette. Mivel ez egy DX vázra készült objektív, a gombhoz
vettem kabátot, egy Nikon D80-as fényképezőgépet.

A panorámafej

A szűk terek fotózásához nagy pontosságra van szükség, ezért
elengedhetetlen a felszerelés finomhangolása. Ez a folyamat a nodális
pont minél pontosabb meghatározásával kezdődik. Több olyan oldal is
létezik az interneten, ahol megtaláljuk az ehhez szükséges adatokat. A
lelkes felhasználók majdnem minden fellelhető optikához és gépvázhoz
közzéteszik ezeket az információkat.

Aki nem szeret barkácsolni, annak több, professzionális megoldás is
rendelkezésére áll. A legprecízebb szerkezet amit valaha próbáltam a 360precision cég ABSOLUTE feje. Ez a konstrukció azóta még tovább fejlődött. Igazi remekmű, nehéz, nagy és strapabíró.

Szorosan a nyomában loholnak, egy fokkal megfizethetőbb árkategóriában, a NodalNinja termékei.

Ezek a professzionális felszerelések valóban kiválóak. A 360precision ABSOLUTE feje gépváz és objektív párosra optimalizált, “fix” darab. Csupán fel kell szerelni és egyből bevetésre kész.

fotó: Benkó János

Jómagam a kezdetek óta saját tervezésű és építésű panorámafejekkel
dolgozom. Egyrészt a feldolgozó szoftverek annyira fejlettek, hogy helyeként (például az átfedéseknél) nincs szükség túl nagy pontosságra a tökéletes eredmény eléréséhez. Ha a nodális pontot helyesen beállítottuk, teljesen mindegy, hogy az egyik képen 30 százalék, a másikon 20 az átfedés. Nem kell pontosan 60 fokonként készíteni a fotókat, ezért elvetettem az olyan szerkezeteket, amelyek ilyen mechanikát tartalmaznak. Számomra ez nem jelent pluszt, csupán pluszmunkát, mivel ezek a mechanikák időnként nagyobb területet takarnak ki a képből, így téve nehezebbé az állvány helyének retusálást.

A másik érvem a saját készítésű fejek mellett, hogy a pontos
számításokkal és mérésekkel meghatározott nodális pont és a
próbafotókkal finomhangolt, teszteléssel kapott eredmények között
időnként eltérés mutatkozik. A legutóbbi panorámafejen már ki sem fúrtam a csavar helyét, amíg pontos ellenőrzéseket nem végeztem. Pár egyszerű teszt
után kiderült, hogy valójában kb. 2 mm-el távolabbra kellett fúrni a
lyukat.

Az állvány

Egy normál állványt szinte lehetetlen felállítani egy autó belsejében.
A megfelelő nézőponthoz a nodális pontunknak szemmagasságban kell lennie a két első ülés között. Hová helyezzük el akkor a lábakat?

Láttam képeket, amelyek úgy készültek, hogy az állványt a vezetőülésre állították, és onnan forgatták körbe. Nem túl professzionális
megoldás. Az állvány a puha “talajon” billegni fog. Ugye mondanom sem
kell, hogy a nodális pontot nem azért méregettük és állítgattuk órákon keresztül, századmilliméter pontosságúra, hogy a forgatás során 2-3 centiméteres állványbillegéssel kelljen számolnunk? Ráadásul a
koszos állványlábaktól kellemetlen érzései támadhatnak a Ferrarik és más
autócsodák gazdáinak.

Az interaktív panorámaképet az egér vagy a billentyűzet segítségével
mozgathatja. Kattintson a képre (egy tetszőleges pontra), az egér bal
gombjával! Tartsa lenyomva a gombot, és mozgassa a képet! Zoomolni az
egér görgőjével (ha van) lehet. Ha billentyűzet segítségével szeretné
vezérelni a képet, használja a fel, le, jobbra, balra nyilakat,
illetve zoomoláshoz a SHIFT és CTRL gombokat.

Olyan elképzeléssel is találkoztam, hogy az állvány két lábát a hátsó
ülések mögé a harmadikat pedig a két első ülés közé helyezték. Ez már
valamennyire működőképes, de túl közel kerülnek a fejtámlák, és a
természetellenes nézőpont nem válik majd a kép előnyére. Retusálni sem
lesz könnyű.. Aki kipróbálja, hamar elveti majd ezt az ötletet is.

Rév Gábor, akivel több képet együtt készítettünk, egy szuper erős mágnessel kísérletezett. Egész jónak tűnt, de engem zavart, hogy csupán a fizika törvényei és a szentlélek tartja a levegőben a több százezres felszerelést.

fotó: Benkó János

Aztán jött egy „remek”, mindennél egyszerűbb ötletem, de az
autótulajdonosok nem lelkesedtek azért, hogy lyukat fúrjunk a
tetőbe… szóval ezt is hamar elvetettük.

A minőség iránti vágy kényszerített rá, hogy külső állványokkal
kezdjek el kísérletezni. Az ötlet egyszerű; az autó letekert ablakán
keresztül szerettem volna a felszerelést „belógatni” Már az első állvány
is működött, amit sima zártszelvényekből hegesztettünk össze az egyik
ismerősöm garázsában. Ennek mintájára a következő három egyre
stabilabb és kényelmesebb lett. Persze egyre nehezebb is.