A Canon PowerShot A sorozat hagyományosan tudásával és megbízhatóságával emelkedett ki a kategóriából. Hazánkban is jól cseng a Canon név, ami az eladási statisztikákon is megmutatkozik. De ez nem véletlen. Már a legolcsobb Canonok is beállítási lehetőségek széles skáláját kínálják igen jó képminőség mellett. Az A70 a PowerShot A sorozat csúcsa volt, továbbfejlesztett változata, az A80 tudása már a hajdani G2-éhez közelít.
 |
 |
Külsőre a legnagyobb változás az A70-hez képest a kihajtható LCD. A szerkezet gyakorlatilag megegyezik a G sorozatban megismerttel, azaz a kihajtott kijelző 270o-ban elforgatható. A teljesen előrefordított LCD-n a kép átfordul, így az visszacsukható és így hagyományos LCD-ként használható. Az imponáló kialakításba mindössze egyetlen hiba csúszott, ez a képátmérő, amely mindössze 1,5 inch, és még ekkorának se látszik. Igaz, ez már az elődmodelleknél is így volt, ez nem csak az A80 problémája. Ezenkívül ha valahol az A80 LCD-jét bőszen forgató fotóst látnak, higgyék el, nem „villantani” akar gépével, egyszerűen csak azon mesterkedik, hogy lásson is valamit a kijelzőn. Az LCD-t ugyanis szinte csak merőlegesen ránézve látjuk jól. A 67 ezer pixelből álló kép részletességére nem csúcskategóriás, de problémát nem okoz; fényereje nem rossz, de nem is állítható.
 |
 |
A külső megalkotása biztosan nem tartott hosszú évekig a Canon dizájn-centerének. Az A80 formája gyakorlatilag megegyezik az ős A10-ével mely gép még 2001-ben jelent meg. A Canon vezető dizájnerének nagyon tetszhet a forma, ha ennyi idő után sem talált benne kivetnivalót. Szó se róla, nincs mibe belekötni, annyira egyszerű a kialakítás; akinek pedig a külcsín is fontos, annak ott vannak az IXUS-ok. Az A80-nál sokkal fontosabb szempont az ergonómia. Az pedig példás: a vaskos markolatnak és a nagy méretnek köszönhetően jó fogás esik a gépen. Mindössze a nagy súly okozhat kényelmetlenségeket: üresen is negyed kilós a masina, a négy ceruzaelemmel együtt viszont már fél kilónál is nehezebb. Egy ballagást végigállni égbe tartott A80-nal – nem kívánom senkinek.
 |
 |
A gép kezelőszervei sokat finomodtak az A70 óta. A négy önálló iránygombot egy egybefüggő, nagyobb billentyű váltotta fel. Az üzemmód-választó kapcsoló is jobban használható, mint tárcsaszerű elődje. Az anyagválasztás viszont még mindig nem az igazi, a gomboknál használt műanyag rideg, kemény, nekem személy szerint a rossz emlékű Mercury SmartCam-et juttatta eszembe. Sajnos öröklött hibái is akadnak a kialakításnak, mint például a CF bemenetet takaró ajtó mely nem rossz, csak annyira nem is jó, hogy az ember állandóan azt markolássza – az A80 viszont rákényszeríti erre. Az A/V kimenetet és a hálózati tápegység bemenetét rejtő gumilap szintén örökölt darab, sőt szinte minden Canon gépen ehhez hasonlót találunk, és szinte mindenhol meg is említjük, hogy még mindig gyenge, kényelmetlen, gagyi megoldás. Persze ez legyen a legnagyobb baja a Canon gépeknek!
 |
 |
Az A80 objektíve nem sokban tér el az A70-étől. A kezdőfényerő normál állásban maradt az átlagos f/2,8, tele állásban viszont a korábbi f/4,8 helyett immár f/4,9. A változás oka: a kihajtható LCD miatt az optikát át kellett tervezni, hogy kisebb méretű legyen. A zoomátfogás maradt 3x-os, a legkisebb fókusztávolság, a nagyobb CCD és az optika áttervezése miatt kényszerűen 7,8 mm-re nőtt. Az objektív gyújtótávolsága így kisfilmes rendszerbe átszámítva 38-114 mm lett.
Az optika nem tartozik a Canon legjobban sikerült darabjai közé. Elsősorban a kromatikus aberráció elég nagy, gyakran nagyítás nélkül is szembetűnő. Makróképességét tekintve átlagos, a közelpont 5 cm, a legkisebb befogható terület 65 mm. Közepes, azaz már jól látható, de nem zavaróan nagy hordótorzítással dolgozik az optika, a vignettálás mértéke szintén elfogadható. Ezeket a hibákat nagyrészt ellensúlyozzák a képek részletessége, a gyönyörű színek és az alacsony képzaj.
A zoom lépésszáma 6, én ezt kicsit keveslem, bár a Canon kompaktoknál a 3x-os zoomohoz mindig is ennyi tartozott. A digitális zoom 5 állású, legfeljebb 3,5x-es és a setup-ban kikapcsolható. Kikapcsolt állapotban az optika frontlencséjét két lamella védi, ezek mozgatása automatikus. Narancs színű fény segíti az intelligens (AiAF), 9 pontos autofókusz rendszert. Az AF segédfény hatótávolsága hozzávetőlegesen 3 méter. A fókuszsebesség nem a legjobb, 1,3-1,5 mp, ezt az értéket viszont magabiztosan hozza még kevés fénynél is. Makrónál viszont gyakran megbolondul, ilyenkor könnyedén eljátszik 2,5 mp-et, vagy még többet is az élességállítással.
Kézi fókuszálásra is lehetőséget ad a gép, ehhez a makró jelzésű gombot kell kétszer egymás után lenyomni. A kézi élességállítás során 2x-esére nagyított, ámde igen pixeles, rossz minőségű és igen aprócska kép hivatott segíteni a beállítást. Azaz a pontos manuális fókuszálás szinte lehetetlen. Talán majd a következő modellben már ez a funkció is jó lesz.
A gép belsejében a legnagyobb változás a CCD-t érintette. Egyrészt 1/1,8 hüvelykre nőtt az átmérője (az eddigi 1/2,7″-ről) másrészt 4,1 millió pixelt zsúfoltak bele, melyek között 4 millió hasznos képpont található. Ez legfeljebb 2272×1704, avagy kisebb felbontás esetén 1600×1200, 1024×768 vagy éppenséggel 640×480 pixeles felbontású felvételek készítését teszi lehetővé. A képminőség külön állítható: Superfine, Fine és Normal választható. Az első esetén 94%-os tömörítésű JPEG-et kap a fotós. Veszteségmentes (TIFF, RAW) formátum nem választható. A képek tárolására kizárólag CompactFlash Type I kártya szolgálhat, ebből azonban akár a 2 GB-nál nagyobb kapacitásúval ismegbírkózik a gép, hiszen az A60-ban bevezetett DiGiC processzornak köszönhetően az A80 is támogatja a FAT32 fájlrendszert.
 |
 |
Az érzékenység, a rekeszérték és a zársebesség manuálisan is beállítható. Az első ISO 50, 100, 200 és 400 értékekre. ISO 400 használata esetén viszont már erőteljes zajosodással kell számolni. A rekeszérték F2,8 (F4,9 telénél) és F8 között változhat 1/3 blendénként. A legrövidebb záridő 1/2000 mp, a leghosszabb 15 mp. Ezek az értékek mind Av illetve TV, mind manuális módban szabadon állíthatók. A legjobban eltalált, vagy gyakran használt beállítások tárolhatók a gép memóriájában, és a vezérlőtárcsát C1 illetve C2 állásba tekerve előhívhatók. Sajnos a kézi beállítást jócskán megnehezíti, hogy sem élő hisztogram, sem expozíció-visszajelzés sincs. így a beállított értékek helyességéről csak a fókuszálás után tájékozódhat a fotós, ami főleg makrózás (hosszó fókuszidő) estén kellemetlen.
A fehéregyensúly – az automatikus beállításon kívül – napfény, felhős, izzó, fénycső vagy nagy színhőmérsékletű értékekre állítható, illetve kézi beszabályozásra is van lehetőség. Az expozíció korrekció +/-2 Fé lehet, 1/3 Fé lépésekben beállítva.
A fényképezőgép automatikus és a már említett manuális, tárolt beállítás, blende- és záridőelőválasztás módokon kívül video és témaautomatika módokba állítható. Ez utóbbi gyors mozgás, sport, éjszakai portré (vaku kikapcsolható – éjszakai mód), táj és portré módokat foglal magába. Ezenkívül panoráma – de csak vízsszintes – mód is rendelkezésre áll. Kellemes az A80 sorozatfelvétel-készítési képessége: két sebesség választható, a gyorsabbikkal 640×480-as felbontás esetén akár 124 kép is készíthető 2,4 kép/mp sebességgel. Nagyfelbontás esetén a sebesség alig lesz kisebb (2,3 kép/mp), az elkészíthető képek száma viszont már csak 3. Normál sorozatfelvételnél 4 kép készíthető, a sebesség 0,8 kép/mp 2272×1704 pixeles felbontás mellett, 640×480-nál ellenben 86 képet sikerült készítenem, pontosan 86 mp alatt. És ha már gyorsaságról volt szó: a gép bekapcsolási ideje elég jó, mindössze 2,5 mp telik el a bekapcsológomb lenyomása és az élőkép megjelenése közt.
A automatikus mód esetén vörösszem-effektus csökkentéses automata és vörösszem-effektus csökkentéses illetve anélküli derítés módba állítható. Manuális mód esetén azonbán már csak ki- illetve bekapcsolható a vaku, az elővillantás kérésére nincs lehetőség, annak ellenére sem, hogy a setupban a vörösszem-effektus csökkentés beállítható. Elővillantás nélkül sajnos szinte képtelenség a piros szemek elkerülése, és ezen még az sem segít, hogy a villantáskor kibocsátott fénymennyiség három lépésben állítható. A vaku teljesítménye egyébként imponáló, 30 centimétertől kb. 15 méterig kiválóan használható, automata módban készült felvételeken pedig elvétve találkozhatunk vörös szemű egyénekkel.
 |
Az A80 képeit kinyomtattuk a Canon frissen megjelent i965-ös nyomtatóján is. A pixelszám biztosítja ugyan, hogy A4-es méretben is kellően részletgazdag legyen a kép, de csak a jól sikerültekből érdemes ekkorát nyomtatni. A kromatikus aberráció, vagy az egyéb (kisebb méretnél jelentéktelennek tűnő) hibák ennél a méretnél már zavaróak lehetnek. Az A5-ös méretű képek (a nyomtatóhoz adott Easy-PhotoPrint szoftverrel egy A4-es fotópapírra két képet tettünk) nagyon szépek és részletgazdagok lettek. Így a PowerShot A80-as a képek nyomtatásakor is jól szerepel, arról nem is beszélve, hogy mind a Canon DirectPrint, mind pedig az új PictBridge szabványt támogatja.
Videofelvételi képességét tekintve átlagos darab az A80. Legnagyobb felbontása 320×240 képpont, ezen kívül 160×120 pixeles képméret válsztható. Kár, hogy az A70-nél használható 640×480-as videofelbontás az A80-ban már nem használható. Ennek feltételezhetően az új CCD az oka. A gép hangot is rögzít, a videok a gépen, hanggal együtt visszajátszhatók, sőt vághatók is.
A PowerShot A80 az első A sorozatú Canon fényképezőgép, mely a Canon saját szabványán kívül alapból PictBridge kompatibilis nyomtatókkal is használható.
A Canon PowerShot A80 méltó utódja az A70-nek. Előremutató, mértékadó fejlesztéseket tartalmaz, melyek nagyban segíthatik a fotózást. Az A80 azoknak való, akik megfizethető áron kívánnak nagy felbontású géphez jutni, továbbá ki tudják és ki is szeretik használni a manuális beállítások adta lehetőségeket.
 |
 |
Canon PowerShot A80 ára bruttó 135.000 forint. A tesztgépet a Digitcam biztosította a tesztelés idejére. Köszönjük!
