Külső
Bevezető
A Fujifilm neve az elmúlt években szorosan összeforrt a SuperCCD technológiával, mely ki tudja már hányadik generációját éli. A gyártó már nem is igen jelöli a szériákat. Tesztalanyunkban, az F200 EXR-ben is az egyelőre nem túl beszédes nevű SuperCCD EXR dolgozik. A szenzor alapelvét most nem részletezném, hisz megtettük már párszor. A technológia közel 10 éve alatt több irányvonal is felütötte fejét. Emlékezzünk csak a HR és SR jelölésű generációra, melyek vagy nagy felbontást, vagy jobb dinamikaátfogást kínáltak, különböző modellekben. A vásárló választhatott, hogy melyik számára a szimpatikusabb, és aszerint választotta ki fényképezőgépét. Idővel persze nyilvánvalóvá vált, hogy a két technológia együtt, egy gépben lenne igazán ütőképes. Ennek az elgondolásnak szülötte a Super CCD EXR érzékelő, és a köré épült FinePix F200 EXR kompakt fényképezőgép.
A FinePix F-széria kisebbfajta legendává nőtte ki magát pár éve, hiszen az F10, F20 és F31fd modellek szépen elverték a kompakt mezőnyt alacsony zajszintű fotókkal. A megapixel verseny azért kicsit betett a sorozatnak, hiszen a felbontás emelkedésével az újabb modellek – bár szintén jól teljesítenek – de egyre kevésbé tudják hozni az akkori színvonalat. A nagy múltú széria trónján csücsül most az idén februárban bejelentett F200 EXR, amely egy 5x optikai zoomos (ekvivalens 28mm nagylátószöget adó) objektívet, 3” méretű LCD kijelzőt, manuális állíthatóságot, a Fujifilmtől megszokott színeffekteket, akár ISO12800-ig emelhető érzékenységet és optikai stabilizátort is kínál. Ezen funkciók jó részét a közvetlen elődjének tekinthető Fujifilm FinePix F100fd-től örökölte, kivéve a legnagyobb újdonságának számító EXR szenzort.
Képérzékelő
És ha már szenzornál tartunk! A mérete és a felbontása mit sem változott. Ezúttal is 1/1,6”-os az érzékelő, 12 megapixelnyi tényleges képinformációval. Ez legfeljebb 4000 x 3000 pixeles képméretet jelent, amennyiben a 4:3-os oldalarányt választjuk. Egyéb esetben 3:2 és 16:9-es arányok is elérhetők. Mindháromból 3-3 darab, ami így összesen 9-féle képméretet jelent. A fotók minden esetben JPEG formátumban kerülnek a kártyára, mégpedig két választható tömörítési fokozatban (Finom, Normál). Így már 18 menthető képméret/minőségi fokozatunk van.
Az érzékenység, az automatikus beállításon kívül, manuálisan is szabályozható. Az alapérték ISO100, melyet teljes felbontásban legfeljebb ISO3200-ig emelhetünk. Efölött még két értéket találunk, de ezeket csak alacsonyabb felbontásban választhatjuk. Jobban mondva, kiválasztásukkal a gép automatikusan alacsonyabb felbontásra áll. ISO6400-nál legfeljebb 6 megapixel, ISO12800-nál pedig maximum 3 megapixel a képméret.
Néhány szó az újdonságnak számító EXR technológiáról. Ahogy már említettem nem új a dolog, csupán a meglévő SuperCCD előnyök egybegyúrása. A gép kapott egy külön EXR üzemmódot, ahol 4-féle beállítás közül választhatunk:
- HR: felbontás előválasztás. Nagy felbontású üzemmód, melynél maximális, 12 megapixeles képeket készíthetünk. Az érzékenység ebben az üzemmódban legfeljebb ISO800 lehet.
- SN: nagy érzékenységű zajcsökkentés. Rosszabb megvilágítási körülmények között alkalmazható üzemmód, melynél a gép kisebb felbontást (6 megapixel) és nagyobb érzékenységet (alapból ISO AUTO800) választ. A maximális érték ISO1600.
- DR: D-tartomány előválasztás. Nagyobb dinamikatartományú mód, szintén csökkentett, max. 6 megapixeles felbontással. Ennél a beállításnál előhívható a dinamika-tartomány korrekció, 100-800% között. Az érzékenység automatikus, csupán a csúcsértéke állítható ISO400-1600-ig.
- EXR Auto: a gép automatikusan választ az előbbi három üzemmód bármelyikéből, a felvételi szituációnak megfelelően. Gyenge megvilágításnál a nagy érzékenységű, kellő fényben a maximális felbontású, míg erős kontrasztkülönbségű témáknál a kiterjesztett dinamikatartományú módot helyezi előtérbe.
EXR módok
Optika
A gép Fujinon Zoom objektíve a korábbi modellhez hasonlóan 6,4-32mm gyújtótávolságú, bár ez így nem túl sokat mond. Kisfilmes egyenértéke annál inkább, hisz 28-140mm-nek megfelelő látószögtartományt kínál, ami elég kényelmes használatot tesz lehetővé. A 28mm-es nagylátószög belső térben és épületfotóknál is jó szolgálatot tehet. A zoom mozgató motor egy sebességes és összesen 15 lépést kínál. A zoomolás az exponáló gomb körüli fémgyűrűvel lehetséges, de a finom beállításhoz nagyon óvatosan kell kezelnünk, mivel könnyen meglódul és végigszalad a teljes tartományon. Ugyanígy állítható a digitális zoom is, melyet előtte aktiválnunk kell a menüben és plusz 4,4x nagyítást ad, természetesen a felbontás romlásával. Az objektív fényere változatlan maradt, F3,3-5,1.
Kikapcsolt állapotban a teleszkopikus, 3 tubusos optika teljesen visszahúzódik a vázba. A frontlencsét ilyenkor két fémlamella takarja és védi. Bekapcsolva az objektív 23 mm-re nyúlik ki a vázból, tele állásban pedig 4 cm-re nő. Az apró frontlencse elé nem került szűrőmenet, és az objektívház peremén sem találunk ilyesmit, így szűrők és kiegészítő konverterek (hivatalosan) nem használhatók a géppel.
Makró képességek
A FinePix F200 EXR a Fujifilm néhány éve bevezetett Dual Image Stabilization technológiáját használja, melynek köszönhetően gyengébb fényben az érzékenység automatikus emelésével másrészt az érzékelő mechanikus elmozdításával (sensor-shift) veszi elejét a véletlen bemozdításnak. A kétféle stabilizáció külön-külön nem használható, de a menüben teljesen kikapcsolható. A gyakorlatban kb. 1,5 fényértéknyi előnyt biztosít, vagyis ekv. 140mm-es gyújtótávolságnál kb. 1/50 mp-es záridőt még biztonsággal kitarthatunk kézből. Tesztünk során voltak esetek (elvétve), amikor egyáltalán nem éreztette hatását és ennél jóval rövidebb záridőknél is elmosódott lett a kép.
Ergonómia
A FinePix F200 EXR kinézetben az F-sorozat hagyományait követi. A szögletes, két szélén kissé öblösebb fémváz alig több mint 23 mm vastag. A markolat nélküli fémváz persze egyáltalán nem mondható kényelmes fogásúnak, de ez a szempont az ultrakompakt kategóriában fel sem merülhet. Nálunk a matt ezüst változat járt, melynek egyhangúságát imitt-amott fényesebb nikkelezett fémalkatrészek dobják föl. Ilyen az exponáló gomb környéke, vagy a gép jobb és bal oldala, és az objektívház külső pereme. A hátlap gombjai sötétebb szürke műanyagból készültek, olyan csúszós fajtából. Ezt sajna még az is erősíti, hogy többségükben domborúak és alig emelkednek ki a vázból, így alig érezzük, hogy lenyomtuk e a gombot. Többnyire abból venni észre, hogy történik valami a kijelzőn. Az üzemmódválasztó tárcsát is itt találjuk, mely kicsi ugyan, de a szélén végigfutó recézetnek köszönhetően könnyen körbeforgatható. Szerencsére nem olyan könnyen, hogy véletlenül is elállíthassuk. Hátul a szokásos lejátszás, FinePix menü, képernyő információk (DISP) és arcérzékelés gomb mellett a négyirányú navigációs gomb tölt be komolyabb szerepet. Felvételi módban az iránygombok a kompaktokból ismert alapfunkciókat aktiválják: expozíció (korrekció) beállítás, vakumód, önkioldó, makró/normál AF mód.
A fényképezőgép jobb oldalán egy kis vájatot találunk, ahová a mellékelt csuklószíj köthető. Elöl a vaku mellett egy kis AF segédfénylámpa kapott helyett, az objektív alatt jobbra pedig egy mono mikrofon a videók hangfelvételéhez. Fent a már említett díszcsíkon sorakozik az exponáló gomb és vele együtt a zoomgyűrű, valamint a készülék ki és bekapcsolására szolgáló gomb. A mellette lévő sötét „berakás” funkcióján sokat gondolkoztam. Elsőre egy rossz helyre került infraérzékelőnek tűnt, de a használati szerencsére megadta a választ, semmi funkciója, csak dísz. A precízen összerakott fémvázból minőségileg kicsit kilóg a műanyag állványmenet, mely kb 1 cm-re jobbra található az optika középtengelyének vonalától. Ennek csak annyi a hátulütője, hogy állványtalpra erősítve a gépet, nem tudjuk nyitni az alul lévő akku és memóriakártya foglalat ajtaját, és így cserélni e kiegészítőket.
LCD
A kijelző viszonylatában sem történt semmi változás. Az F200 EXR is ugyanazt a 3” képátlójú, 230 000 képpontos TFT LCD monitort kapta, mint a korábbi típus. Ez elméletileg 7,62 cm-es képátlót jelent, és méréseink szerint is ennyi az annyi, hisz a látható képmérete is ugyanekkora. A képernyő az egyedüli eszközünk a fotók komponálásához, mivel a gépre már fizikailag sem fért egy plusz optikai kereső. Szerencsére a lefedettsége 100%-os, így pontosan azt a képkivágást látjuk az LCD-n, ami végül a fotóra kerül. Hátránya azonban a viszonylag lassú képfrissítés. Még verőfényes időben is érezni némi szaggatást, ami aztán belső térben, árnyas helyen még intenzívebb. Láthatósága is korlátozott. Laposabb szögekből erős színtorzulás, vagy inverz színhatás léphet föl, hasonlóan az olcsóbb TFT monitorok minőségéhez. A kijelzőn látható kép közepen jó dinamikájú. Az árnyékos részeken már nehezen elkülöníthető részletekkel. Színvilága kicsit hűvösebb, kékesebb a valóságnál.
Az LCD világossága +/- 3 lépésben szabályozható, ami különösen napsütésben jön majd jól, mivel ilyen környezetben az összes kijelző láthatósága romlik. Ennek ellensúlyozására a Fényképezés menü Energia használat pontjánál egy „Élénk LCD” opciót találunk, amely valamelyest keményebb kontrasztot ad ugyan, de ha közvetlen napfény éri a kijelzőt ugyanúgy alig látható, mint normál módban.
Felvételi és lejátszás módban a hátlap alján lévő DISP gombbal kapcsolhatjuk be a képernyőinformációkat. Ugyanezzel a gombbal jeleníthető meg a 16:9 oldalarány határait jelző két vonal, valamint a komponálást segítő harmadoló segédrács. Az éppen elkészült kép esetén 3, vagy 1,5 mp-es, illetve a zoomgyűrű húzásának idejéig tartó azonnali visszajátszást is beállíthatunk. A fontosabb megjelenített infók között megtalálható a rekesz és záridő, az érzékenység, a képméret/minőség, a kiterjesztett dinamika tartomány, a hátrelévő képek száma, a felvételi üzemmód, stabilizátor állapota, vakumód, fénymérés és az akku töltöttségének kijelzése.
A lejátszás mód aktiválására egy külön gombot kapunk, de kikapcsolni a legegyszerűbb módon, az exponáló gomb félig lenyomásával tudjuk. A DISP gombbal ilyenkor három információs képernyő között lapozgathatunk. Egy normál, csak a képet és a fájlszámot mutató, egy részletes információkat is tartalmazó, valamint egy dátum szerint listázott képernyő jeleníthető meg ilyen módon. A részletes adatok között megtalálható a készítés időpontja és dátuma, a rekesz és záridő, a fájlszám, képméret/minőség, érzékenység, EXR mód, dinamika kiterjesztés mértéke, valamint a felhasznált memória ikonja. A megjelenített képet a fel iránygombbal törölhetjük, a FinePix gombbal pedig a DPOF nyomtatási opciók, valamint a diavetítés beállításai hívhatók elő. A képek közötti lapozásra a jobb és bal iránygomb szolgál. A fotók nézetét a zoomgyűrűvel, az optikai zoomhoz hasonlóan, 15 fokozatban nagyíthatjuk, ~5,4x értékig, ami a finom részletek ellenőrzésére nem, de a durvább élességi és fókuszálási hibák észlelésére már alkalmas lehet. A gyűrűt balra tolva 4, 9 és 100 nézőképes oldalak jeleníthetők meg.
Élességállítás
Az összes kompakt fényképezőgéphez hasonlóan a FinePix F200 EXR is kontrasztérzékelős autofókuszt használ. Kézi fókuszálásra ennél a gépnél nincs lehetőség. A gép alapból egyszeri (single) élességállítási módban működik, melynél az exponáló gomb félig lenyomásával aktiválható a fókuszálás, a beállított távolság pedig a gomb nyomvatartásának idejéig érvényben marad. Ezen felül használhatunk folyamatos AF-t is, ahol a készülék folyamatosan a középpontban lévő tárgy távolságának megfelelően állítja a fókuszt. Az élességállítás területe szerint kétféle üzemmód választható:
Központi: minden esetben a középen lévő fókuszmezőn lévő témára állít élességet a gép.
Multi: ha a készülék kontrasztosabb témát talál a középpont melletti mezőkben, akkor automatikusan ide állít élességet.
Ezen kívül arcfelismerő üzemmód is használható, amely egy külön gombbal kapcsolható be. Segítségével a gép a képmezőben felismert archoz, vagy arcokhoz igazítja az élességet és az expozíciót. A detektált arcokat egy-egy zöld keret jelzi a kijelzőn. Az esetlegesen elmozdult fotóalany sem jelent problémát, mivel a felismert arcot a teljes képen végigköveti a rendszer. Ezt a funkciót kombinálhatjuk automatikus vörösszem eltávolítással is, amelynél a vakuval készült képeken kialakult piros tekintetet, még a kép elmentése előtt, önállóan kiretusálja a beépített szoftver. Szintén kombinálhatjuk önkioldóval is, így az expozíció indulása előtt a rendszer automatikusan a felismert arcra fókuszál.
A bal iránygombbal kapcsolható be a makró fókuszmód, amely a normál beállítástól eltérően, jóval közelebbi távolságokra is lehetővé teszi az élességállítást. Normál módban nagylátószögnél 45 cm és végtelen, tele állásban 80 cm és végtelen között képes élességet állítani a rendszer. Makró módban ez nagylátószögnél 5-80 cm-t, tele állásban 0,5-1 métert jelent. Ebből nyilvánvaló, hogy makró beállításnál is teljes mértékben kihasználható a zoomtartomány, bár a legjobb nagyítást nagylátószögnél, közelről fényképezve érhetjük el.
Az F200 EXR egyik sajátossága a gyors AF üzemmód, amely a menüben állítható. A lényege, hogy az élességállító rendszer szűkebb határok között működik, így nem kell végigellenőriznie a teljes tartományt, és kis szerencsével gyorsabban fókuszt talál. Nagylátószögnél így 1 méter és végtelen közé, tele állásban 2 m és végtelen közé módosul a fókusztartomány. A sebesség mellett ez a beállítás valamelyest a fogyasztáson is segít. Talán épp emiatt került a menü Energiahasználat pontja alá.
A menüben AF segédfény is elérhető, melyet a vaku melletti kis hidegfehér fényű LED biztosít.
Vaku
A gép apró vakuja mindössze 4,5 cm-re került az optika középtengelyétől, ami a vörösszem effektus kialakulása szempontjából problémás lehet. Szerencsére a fent említett automata, szoftveres eltávolítás mellett a vakus elővillanás is rendelkezésünkre áll, de ezt a szolgáltatás bármely vakumód mellé is rendelhetjük. Az alap vakumódok között megtalálható az automatikus, a derítő (mindig villan), a kikapcsolt (pl. múzeumban), és a lassú szinkron (hosszú záridővel a háttér kiexponálásához). Az üzemmódok a navigációs gomb jobb irányával szabályozhatók. Az automata beállítás nagylátószögnél kb. 0,6-4,3, tele állásban 0,6-2,8 méterig hatásos. Makró módban intelligensen visszafogja magát a villanó és 30-80 cm között biztosít elegendő fényt. A vaku teljesítménye nem szabályozható és külső egységet sem használhatunk a géppel.
A módválasztó tárcsán két beállítást is kapunk a vakuval összefüggésben. Az egyik a Naturál fény (N) mód, mely olyan helyeken jön jól, ahol nincs módunk, vagy nem használhatunk vakut. Egyszerűen letiltja a villanót, így a természetes megvilágítás előnyeit és hátrányait élvezhetjük, valamivel nagyobb érzékenység mellett. A másik beállítás a Naturális és vakufény, melynél két felvételt készít ugyanarról a témáról a gép. Egyet az imént említett letiltott villanóval, természetes fényében, egyet pedig vakuval. Mindkettő a memóriába kerül, és a felhasználó utólag eldöntheti, hogy melyik módszer nyújtotta a szebb eredményt.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A készülék egyetlen csatlakozóhelye voltaképp kettő. Ha jobban megnézzük az akku és memóriakártya foglalat ajtajának jobb oldalán is láthatunk egy kis, szürke gumilapot, amely az akku helyére illeszthető hálózati táp kábelének kivezetésére szolgál. Maga az akkutartó foglalat tehát a tápegység csatlakozója. Ez külön beszerezhető a géphez, nem úgy mint a mellékelt multifunkciós kábel. Egyedi foglalata a gép jobbján kihajtható műanyaglap mögött kapott helyet és USB (High-speed 2.0), audió és videó kimenetként, valamint nagy felbontású videókimenetként is funkcionál. A kapott kábellel az első kettő szolgáltatás érhető el, mivel másik végén egy számítógéphez csatlakoztatható USB, és egy video/audio RCA vég található. Ha nagy felbontású kimenetként szeretnénk használni, a Fujfilm által kínált HDC-1 komponens kábelt kell megvásárolnunk.
A memóriakártya már emlegetett foglalata, a gép markolatának alján kapott helyet. Az ezt fedő műanyagajtó nem túl strapabíró, de a fémzsanér egy kicsit masszívabbá teszi sok konkurensénél. A foglalatba a gyártó által szolgalmazott xD, illetve az elterjedtebb SD, vagy SDHC memóriakártyák helyezhetők. A gép ezen kívül 48 MB belső memóriával rendelkezik.
Egy 2 GB-os SD kártyára, legjobb felbontásban és minőségben kb. 410 fénykép, vagy közel fél óra VGA felbontású videó menthető. A legkisebbnek számító 1920 x 1080 (16:9) pixeles felbontásban nagyjából 2800 képet tárolhatunk egyszerre a kártyán.
A készülékhez egy lítium-ion akkumulátor és a hozzá való hálózati töltő jár. A BC-45W típusú töltőhöz nem kapunk külön kábelt. Közvetlenül csatlakoztathatjuk az elektromos hálózathoz. A mellékelt NP-50-es akkumulátor a kártya melletti foglalatban kapott helyett. Véletlen kicsúszását egy kis rugós műanyagpöcök gátolja. Az 1000 mAh kapacitású áramforrás ~2 és fél óra alatt tölthető fel és a gyári mérések szerint 230 felvétel készíthető vele. Töltöttsége a kijelzőn bal felső sarkában folyamatosan látható négyállapotú ikonnal ellenőrizhető.
