Képminőség
A készített képek alapján a színek jobbára helyesek, komoly színhibára nem kell számítani. A fotók részletgazdagsága a zoom szélső pozícióiban közepes, köztes állásban általánosságban jó. Legalábbis képközépen és környékén. A sarkokban főként nagylátószögnél látható a szférikus aberráció jelensége, vagyis az elhomályosodás.
Az élesítés nem túl szép, mintha túl nagy rádiuszt használna a gép. Kár, hogy ennek mértékét nem tudjuk módosítani.
A képzaj már ISO100 alapérzékenységnél is látható a homogén felületeken, de a zajszűrés nyoma is észrevehető. A részletek a durva élesítés miatt nem olyan szépek, mint amire számítanánk egy ekkora felbontású géptől. Valójában itt az átlag feletti felbontás a képzaj papírképen történő legkisebb méretűre zsugorításában segít, plusz részlet nem igen jön be.
ISO200-nál a zajszűrés azonos szintű, ennek következménye a picit magasabb megmaradó képzaj, de a részletek ugyanolyan szépek, mint ISO100-nál.
ISO400-ra emelve az érzékenységet a zajszűrés kicsit erősebbé válik, így a képzaj mértéke ISO200-hoz képest alig nő. Cserébe a részletekből kevesebb marad a képen, ami jól szemügyre vehető 2. kivágásunkon. 10×13 cm-es papírképen azonban még ez is jó képet fog adni, bár erre egy dobozzal lentebb még visszatérünk.
Az ISO800 érzékenységnél még tovább nő a zajszűrés erőssége, itt már a részletek komoly része megy veszendőbe, s az 500 Ft-os apró felirata már igen nehezen olvasható. Tegyük hozzá, az itt látható kép sokkal jobb, mint a 12 Mpixeles olcsó ultrazoom, a Coolpix L110 hasonló érzékenységű fotója.
Az ISO1600 érzékenység lesz az a határ, amit nagy nyomatnál (hangsúlyozom: NAGY nyomatnál!) már nem nagyon érdemes használni, ez ugyanis már jól láthatóan mosott. Az erőteljes zajszűrés ellenére a remanens képzaj is érezhető, s jól kivehető a kék csatorna foltosodása is. Közepes méretű nyomatoknál minimális kompromisszummal még minden további nélkül bevállalható.
A választható legmagasabb érzékenységen, ISO3200-on alig kapunk részleteket, az apró feliratok teljesen olvashatatlanok, a cérnaszálak egybefolynak, s a zaj nagy foltokban jelentkezik. Nagy nyomatoknál nem célszerű alkalmazni!
Érzékenység – képzaj
A szokásos ISO tesztképeink mellett azok 300 dpi-s 10×13 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép.
A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×13 cm-es papírkép nagyító alatt hogyan nézne ki.
A valós képminőség teszteléséhez érdemes megnyitni a teljes képet, s egy 10×13 cm-es papírképpel a kezünkben addig távolodni a monitortól, hogy nagyjából hasonló méretet lássunk, mint a kezünkben normál nézési távolságban elhelyezett fotó.
A képek alapján elmondható, hogy aki 10×13 cm-es papírképnél nem akar nagyobb méretben nagyíttatni, az egész nyugodtan váaszthatja az ISO400 érzékenységet is, mivel nagyítóval lehet csak észrevenni a különbséget az ISO100-ashoz képest. A részletek ISO400/ISO800-tól kezdenek eltünedezni, de inkább ISO800 az az érzékenység, amire azt mondhatjuk, hogy jóval kevesebbet mutat, mint az ISO100-as. A szóbanforgó 10×13 cm-es papírképen azonban önmagában még ez is remekül fog festeni, csak akkor éreznénk a kevesebb részletet, ha mellé tennénk egy ISO100-ast. Az ISO1600 már 10×13 cm-es képen is enyhén zajosnak látszik majd, de inkább csak a sötétebb tónusoknál érjük majd tetten. A részletek azonban itt is remekül kivehetők. Tulajdonképpen azt kell mondjuk, hogy ez egy igen szép eredmény, s itt a nagy felbontásban valóban komoly előnye van. Hasonlítsuk csak össze a Nikon Coolpix P100 ISO1600-as képével! ISO3200-at emlékképeknél még használhatunk, de enyhén lágy, s zajos kép lesz a végeredmény. Hogy a vitrinben, vagy a fotóalbumban elfér-e? Kis kompromisszummal igen.
Érzékenység – képzaj
Makró
A fényképezőgéppel normál esetben 50 cm-es közelponttal dolgozhatunk, makró módot bekapcsolva ez az érték akár 1 cm-re is lecsökkenthető. Az 1 cm-es közelpontot nagylátószögnél érhetjük el, ilyenkor a nagyítás is a legnagyobb: mindössze 22 mm széles témával kitölthetjük a teljes képmezőt. Persze a kis tárgytávolság miatt a sarkok erősen homályba borulhatnak sík felület fotózásánál, s a torzítás sem csekély.
lefedett terület: 27 mm
Makrózáskor egyébként használhatjuk a zoomot is, de az egyre nagyobb gyújtótávolságokhoz egyre nagyobb közelpontok tartoznak, amelyek végeredményben csökkentik a leképezési arányt, de ugyanúgy csökken a torzítás is.
Makró módban egészen jó a Coolpix S8000, kár, hogy a legjobb nagyítást csak a nagylátószögnél használhatjuk. Enyhe torzítású képnél kb. 3,5-4 cm széles témával tudjuk a teljes képet kitölteni.
