Képminőség
Általános képminőség
Nem tudni, hogy a felhasznált CMOS képérzékelő miatt, vagy a képfeldolgozás hibája okán, esetleg csak bizonyos megvilágításokat nem szívlel-e a Nikon Coolpix P100, de elég sok olyan kép készült, ahol a vörösök nem kifejezetten szépek: fakók és kissé több a kék bennük, mint kellene. Jól látszik ez a szárazvirág kompozíción és a vörös szöveten is, no és persze az érzékenység tesztképünkön is:
Van azonban egy furcsaság, ami miatt nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy minden képen baj van a vörösökkel. Ez pedig az, hogy a napfény WB-vel, de félárnyékban készült paradicsomos és paprikás kép egészen rendben van, sőt, az átjátszó toronyról készült fotón sem tűnik nagyon problémásnak a piros festés (lásd tesztfotók).
A legfelső két kép (szárazvirág és szövet) izzólámpás megvilágítással, kézi fehéregyensúly beállítással készült, ugyanúgy, mint az érzékenység tesztkép, ahol a fehér valóban fehérnek látszik, így a WB hibát kizárhatjuk. A másik két képet pedig természtes közegben, de árnyékban fotóztam.
Az okot tehát egyelőre homály fedi, de az biztos, hogy bizonyos körülmények között a vörösöket nem adja szépen vissza a gép.
Képzaj
A magas alapérzékenységű Nikon Coolpix P100-tól képzaj tekintetében nagy elvárásaink vannak. Miért? Mert felbontása elmarad a mai átlagkompaktokétől, s CMOS szenzorának bejelentésekor az átlagnál jobb jel/zaj arányt ígért a Sony. Persze ez még csak a serpenyő egyik oldala, a másik oldalba még bele kell potyogtatni a zajszűrést és annak következményeit. Ha ezek egyensúlyba kerülnek, akkor minimális kompromisszummal kaphatunk elfogadható zajú képeket. Nézzük, hogy teljesít etéren a Coolpix P100.
ISO160 alapérzékenységnél sajnos az új fejlesztésű CMOS szenzor és a zajszűrés ellenére elég jól látható képzajjal találkozunk. A zajszűrés nyoma jól látható, talán még kicsit erősnek is nevezhető, mivel a cérnaspulnik részletei is egészen elmosódottak. Persze hozzátartozik a dologhoz, hogy ez a képzaj csak monitoron 1:1 nézetben, vagy igen nagy méretű nyomaton látszik csak. Nagy valószínűség szerint ezzel a fényképezőgéppel inkább 13×10 cm-es fotók fognak készülni, ahol ez a képzaj nem fog problémát okozni.
ISO200-nál nem változik sokat a helyzet, de nem is csoda, hiszen 1/3 Fé-kel nő csak az érzékenység. A remanens képzaj icipicit magasabb, a zajszűrés az előzővel azonos fokú.
Az érzékenységet ISO400-ra emelve már jeletősen nő a zajszűrés ereje. Jól észrevehető ez a cérnapsulnikon, ahol már sajnos alig marad részlet. Ennél azért léteznek több részletet mutató kompakt masinák. A képzaj egyébként nem problémásabb, mint ISO200-nál, vagyis a Nikon inkább feláldozta a részleteket a zajszűrés oltárán, mintsem zajos képet adjon ISO400-nál. Nem biztos, hogy ez rossz döntés, ha tudjuk, hogy a végfelhasználás során ritkán lesznek A4-es nagyítások.
ISO800-nál még komolyabb zajszűrés falja fel képünk részleteit. A képzaj ennek fejében nem sokkal magasabb, mint ISO400-nál, vagy akár ISO200-nál. Inkább csak a zajszűrés után megmaradt foltok vehetők észre.
ISO1600 és ISO3200-nál is változatlan a helyzet, az egyre erősebb zajszűrés egyre kevesebb részletet hagy.
Összességében egy picit csalódottak vagyunk, az átlag kompaktokhoz képest jobb eredményre számítottunk, valójában azonban az átlag gépeknél kevesebb részlet és kevésbé esztétikus végeredmény fogadott minket.Mindenesetre az ígért jobb jel/zaj arány a végső képekre akár rá is foghatjuk, de azt is figyelmebe kell venni, hogy ez a részletek rovására ment. Talán egy hajszállal csökkentve a zajszűrést, ez a probléma orvosolható lenne.
Érzékenység – képzaj
A szokásos ISO tesztképeink mellett azok 300 dpi-s 10×13 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép.
A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×13 cm-es papírkép nagyító alatt hogyan nézne ki.
A valós képminőség teszteléséhez érdemes megnyitni a teljes képet, s egy 10×13 cm-es papírképpel a kezünkben addig távolodni a monitortól, hogy nagyjából hasonló méretet lássunk, mint a kezünkben lévő fotó.
ISO200-ig kiválóan dolgozik a P100-as, ISO400-nál enyhe lágyulás látható, amely azonban a végleges papírképen normál nézési távolságból nem lesz feltűnő. ISO800 és ISO1600 szintén egy picit lágyabb, mint az előző érzékenységek. Felbontásban minimális tehát a különbség. Képzajban leginkább az ISO1600 és ISO3200 sötét területein jelentkező kék foltosodás lesz látható.
