Bevezető
Bevezető
Ha nagyon gonoszak akarnánk lenni, akkor azt mondhatnánk az egész digitális fényképezőgép iparra, hogy három őrült mániája van:
- egyre nagyobbra tornászni a felbontást, miközben a kisebb felbontású modelleket sorra kivonják
- elképesztően magas érzékenységeket kínálnak
- drasztikusan növelik a zoomátfogás mértékét.
A valóság nincs is ettől messze, de nem kell annyira borúlátónak lenni. Az egyre nagyobb felbontás áldásos hatásáról már megbizonyosodhattunk (persze nem 1:1 nézetben, hanem papírképen). A magasabbnál magasabb érzékenységek elérhetősége sem hátrányos, ha nem tetszik, maximum nem használjuk. Végül az egyre nagyobb zoom: ez már más kérdés. Itt ugyanis ha nem használjuk ki, feleslegesen dobunk ki pénzt az ablakon, ráadásul a képminőség tekintetében egy 18×-es vagy nagyobb zoomátfogású optikára már komolyabb feladat hárul, mint egyszerűbb társaira. Az ilyen nagy zoomos gépeknél többnyire a sarkok peremsötétedése, a kromatikus aberráció, illetve a papírképen is érzékelhető szférikus hiba rontja a kép élvezhetőségét.
Aki tehát óriási zoomos gép vásárlását tervezi, jól határolja körül a maximum gyújtótávolságot, s körültekintően ellenőrizze a gép tesztjeit, tesztfotóit. Számoljon azzal is, hogy papírképen a zaj kevésbé látszik, mint a sarkok elhomályosodása.
Mostani cikkünk tárgyának zoomátfogás tekintetében egyik legfontosabb vetélytársa a Fujifilm FinePix HS10, bár a részleteket megnézve kiderül, hogy nem pontosan azonos elgondolás mentén fejlesztették őket. Míg az Olympus 28-840 mm-t kínál, addig a Fujifilm nagyobb látószöggel kedveskedik: 24-720 mm-nek megfelelő gyújtótávolsággal. Ez azonban még csak egy apró eltérés. A komolyabb különbségek a kezelésben és szolgáltatásokban rejlenek. Míg az Olympus nem kínál kézi rekesz, zársebesség és fehéregyensúly állítást, a Fujifilm mindezek mellett RAW formátumot és vakupapucsot is tartogat a fotósoknak. Persze ennek hatása az árcédulán is jelentkezik, az Olympus SP-800UZ-t 100e Ft alatt megkapjuk.
