A Panasonicnál tudták, mit csinálnak, amikor belefogtak az SV-AS10 kifejlesztésébe. Az SV-AV10, 20 és 30 sikere után úgy gondolták, ideje kicsit átalakítani és új ruhába bújtatni a már bevált rendszert. Az SV-AV-k púderesdoboz formáját elhajították, és egy, a (férfi)farmerek zsebéhez jobban illeszkedő külsőt terveztek a japán mérnökök. A farmerzseb-kompatibilitás első tétele pedig köztudottan a minimális vastagság. Az SV-AS10 ennek megfelelően olyan karcsú, hogy én 10 percenként kaptam a zsebemhez, hogy megvan-e még a kicsike.
 |
 |
A klasszikus fényképezőgépekkel ellentétben az SV-AS10 magassága meghaladja szélességét, így sokkal jobban hasonlít mobiltelefonra, mint fényképezőgépre. A masina másik különleges megoldása a navigáló tárcsát kiváltó Jog Ball, amelyhez hasonlóval a régebbi notebook-okon találkozhattunk. Sajnos az együtt töltött hét során végzett közvéleménykutatásom alapján azt kell mondjam, a Jog Ball 10-ből 9 ember számára elsőre közel használhatatlan. Nekem sikerült néhány nap után úgy-ahogy megszoknom, bár még a hét vége felé is elő-előfordult, hogy a menüben nem arra mozdult a kijelölés, amerre én szerettem volna. A golyóbis legfőbb hibája, hogy borzasztó kicsi és puha, így nehéz kontrollálni a mozgását. Mindehhez jön még, hogy a Jog Ball az utasítások elfogadására is szolgál. Ilyenkor jó mélyre kell nyomni a golyót, persze anélkül, hogy közben elforogna. Nem egyszerű manőver! Pedig a masina ergonómiája egyébként nem rossz, a két exponálógombnak (egy a gép oldalán, egy a hátlapon) köszönhetően álló és fekvő kép készítésekor sem kell kitörnie a hüvelykujját senkinek, a gép tetejére helyezett objektív és vaku pedig jókora helyet hagy az ujjaknak az előlapon, így a parányi masina fogása meglepően kényelmes és biztos.
A Panasonic SV-AS10 fiatalos készülék, erre utal az is, hogy többféle színben kapható: a metálnarancs színben pompázó SV-AS10D járt a szerkesztőségben, ezen kívül babakékben (SV-AS10A) és az előbbiek után már szinte konzervatívnak tűnő ezüstszürke (SV-AS10S) színben kapható a készülék. További „fiatalos elem”, hogy a parányi obejktív 270°-ban elforgatható. Ebből azonban csak kb. 200° használható, mivel a lencsét védő lamella szerepét az objektív „befordítása”, azaz a gép teste felé forgatása hivatott ellátni. Ez a megoldás nem rossz, csak sajnos olyan parányi a forgatható rész, hogy szinte minden bekapcsoláskor megtapogattam a frontlencsét. Furcsa volt, hogy az LCD-n a befordított optika által látott kép is megjelent.
 |
 |
A parányi objektív fókusztávolsága 4,5 mm, fényereje f4 ami kisfilmes rendszerbe átszámolva 35 mm-nek felel meg. A fix gyújtótávolságú objektív frontlencséje mögött található egy kikapcsoláskor beugró lamella, mely megvédi a CCD-t akkor is, ha például az asztalon felejtett masina hosszú órákon keresztül erős fénynek lenne kitéve. Apropó, CCD! Az SV-AS10 és az SV-AV20/30 közötti legfontosabb különbség a CCD felbontása: az SV-AV20/30 1 milliójával szemben az SV-AS10 1/3.2″-es CCD-je 2,11 millió effektív pixelt tartalmaz, így ezzel a géppel már akár 1600×1200 képpontból álló felvételek is készíthetők. Ezen kívül 1200×900-as és 640×480-as képek készíthetők. Minden méret esetén választható Fine és Normal minőség, előbbi 95%, utóbbi 87%-os tömörítésű JPEG-et jelent. A záridő 2 és 1/2000 mp között változhat, kézi beállítására nincs lehetőség.
Az objektív a hátoldalán található csúszókapcsolóval állítható makró módba. Ebben az állásban 10 és 50 cm közötti tárgytávolság esetén biztosít éles képet az optika. A vaku helyzete fix, ami például az éjszakai önarckép készítést igencsak megnehezíti, mivel így vagy az LCD-t látjuk, vagy a vakuval nézünk farkasszemet. A kettő együtt nem megy, már csak azért sem, mert a vaku csak teljesen előrefordított objektív esetén kapcsol be. Ugyanakkor kis mérete ellenére jól dolgozik a vaku, automata állásban határozottan kellemes képeket készített, még közeli téma esetén is. Hatótávolsága átlagos, ISO 400 esetén 3 méter körüli, és a vakuprogramok is a megszokottak: automata, derítés, és elővillantásos vörösszem-effektus csökkentés választható. Ez utóbbi ellenére igen gyakran előfordul fotóalanyaink szemfenekének vörösödése az objektív és a vaku minimális távolsága miatt.
 |
 |
Az éjszakai fényképezést igen megnehezíti az LCD képe, egészen pontosan annak teljes hiánya. Már – szakszóval élve – kocsmai félhomály esetén is erősen lelassul a képfrissétés, bár ez gyakorlatilag teljesen lényegtelen, mivel az LCD-n ekkorra már egyébként sem látszik semmi, így – átnézeti kereső híján – kénytelen a fotós érzésből kattintani. Ugyanakkor nappal jól szolgál a kijelző, színei élénkek, a képfrissítéssel sincs baj és a részletgazdagság a 1,5 hüvelykes átmérő ellenére kifejezetten kellemes. A jó minőségű LCD nyújtotta lehetőségeket tökéletesen kihasználja a menürendszer. A kör alakú, színes ikonok nemcsak formájukban emlékeztetnek a Jog Ball-ra, de körkörös elrendezésük folytán tökéletesen ki is használják azt: az adott menüszint minden opciója egy mozdulattal elérhető – miután kiismertük a Jog Ball-t. Aki nem akar a Jog Ball-al, nomeg az itt-ott furcsa menürendszerrel kísérletezni, annak ajánlom a gyorsmenüt, mely a Menu gomb lenyomva tartásával érhető el. Itt egy hagyományos – leginkább a Canonéra hasonlító – rendszerből választható ki a kívánt opció. A gyorsaság a pillanatképek készítésére tervezett gépek esetében igen fontos tényező, és ezen a téren az SV-AS10 nem vallott szégyent: a bekapcsolási idő 1,5 mp, így egy kép elkészítéséhez elég mindössze 2-2,5 mp. Összehasonlításképp: az SV-AS10 közvetlen riválisának tekinthető Sony U50-nek is 2 mp-re van szüksége egy kép elkészítéséhez. A fotók visszajátszása már közel sem megy olyan villámgyorsan, mint a bekapcsolás, de ennek a sebessége sem rossz. A képekbe 0.5x lépésekben lehet belenagyítani, maximum 10x értékig. A nagyítás után már nem lehet scrollozni, ezért még azt megelőzően kell egy célkereszt segítségével kiválasztani a felnagyítani kívánt területet.
 |
 |
A Panasonic SV-AS10-zel nappal érdemes fotózni. Részben az előzőekben már taglalt hiányosságai miatt, de főleg a nappali fotózási képességei miatt. Amint az a tesztképeken is látszik, az SV-AS10 képei lágyak, viszont alacsony a zajosságuk és a kromatikus aberráció mértéke is legfeljebb közepesnek mondható. A színek élénkek, ISO 400-al fényképezve még felhős időben is korrekt képek készíthetők a géppel, bár ilyenkor már jelentősebb zajosodással kell számolni, mint ahogy gyenge fénynél is. Az ISO érték kézileg a 400-on kívül még 200-ra és 100-ra állítható. Ezen kívül az SV-AS10 természetesen expozíció korrekcióra is lehetőséget ad (+/-2 Fé, 1/3 Fé lépésekben), sőt, a megszokott napos, felhős, izzó és auto értékeken kívül a fehéregyensúly kézi beszabályzása is lehetséges. A „témaautomatikát” a főmenűből közvetlenül választható éjszakai program jelenti, képeffektből pedig fekete-fehér és szépia választható. Van sorozatfelvételi mód is, ez 3 kép elkészítésére ad lehetőséget, 3 kép/mp sebességgel, míg az önkioldó 10 mp-es késleltetéssel működik. A géphez mellékelt fülhallgató-távvezérlő távkioldóként is funkcionál, ami jó ötlet még egy ilyen apró gép esetében is.
Az SV-AS10-et az előbb említetthez hasonló ötletek teszik igazán szeretnivalóvá. De míg például a Jog Ball-t szokni kell, a beépített mp3-lejátszó és diktafon minden zenekedvelő tetszését azonnal elnyeri. Igaz, a géphez mellékelt 8 MB-os SD memóriakártyára képből sem fér fel sok, nemhogy zenéi fájlból, de például egy 256 MB-os kártyára – a géphez mellékelt SD Jukebox program segítségével – néhány óra muzsika vígan felmásolható, és még a sétálómagnózás során „előugró” témát sem lesz kénytelen elszalasztani a fotós. Legalábbis memóriahiány miatt biztosan nem.
 |
 |
A diktafon a felvett hangot PCM formátumban tárolja, az egyes hangfájlok maximum 10 másodperc hosszúak lehetnek. A fotók is kiegészíthetők hangjegyzettel, aminek hasznosságát más fényképezőgépeknél már többször is megemlítettem, ezért itt most ettől eltekintenék. Az SV-AS10 meglepően kellemes hangerejű és -minőségű beépített hangszórójának köszönhetően a hangjegyzetek és az mp3 fájlok még akkor is meghallgathatóak, ha épp otthon maradt a fülhallgató.
Mindezeken felül a gép mozgókép rögzítésére is alkalmas. A videofájlok kizárólag 320×240 pixel felbontásúak és mov (QuickTime) formátúmúak lehetnek. A mozgókép felvétel hossza maximálisan 1 perc lehet. A videófelvételre is igaz az, ami a fényképezésre: elsősorban nappal érdemes vele próbálkozni, mert kevés fénynél igen erősen zajos lesz a felvétel. Érdekes egyébként, hogy a több, mint fél éve bemutatott SV-AV20 ill. az azzal 98%-ban megegyező Sv-AV30 MPEG4 formátumban rögzít videót, ugyanakkor az is igaz, hogy az a mütyür csak 640×480 pixeles fotók készítésére alkalmas.
 |
Sokaknak valószínűleg furcsának tűnhet, de az SV-AS10-es által készített fotókból szép papírképek készíthetők. A 10×15-ös papírképeken a részletgazdagságra nem lehetett panasz. Inkább csak a furcsa téli napsütés csapta be a fehéregyensúly automatikát. A képeket ezúttal is a szerkesztőség Canon i965-ös fotónyomtatóján készítettük el. A próba igazolta, hogy egy 10×15-ös papírkép készítéséhez nincs szükség 2 megapixelnél több információra.
A gép dobozában a fényképezőgépen kívűl számos kiegészítő található: 8 MB Panasonic SD, dokkoló hálózati töltő- és USB csatlakozóval, fülhallgató távirányítóval, puha szövettok, csuklószíj, tisztítókendő (!), vaskos használati utasítás, és természetesen CD-ROM, mely a driveren kívül az SD-Viewer és SD-Jukebox programokat tartalmazza – az előbbi a képek letöltésére és szerkesztésére, az utóbbi az mp3/wma/aac file-ok SD-re töltésére alkalmas, az SV-AV10 ugyanis csak az SD-Jukebox-szal felmásolt fájlokat ismeri fel. A masina energiaellátásáról a Panasonic saját, 3,7 Voltos, 530 mAh-s Li-ion akkumulátora gondoskodik. Egy feltöltéssel több mint ötven (kb. felerészt vakuval készült) kép és 3 óra zenehallgatásra volt elegendő az akksi kapacitása.
A Panasonic SV-AS10, bár nem egy gyenge pontja van, céljának mégis tökéletesen megfelel. Feltűnő, érdekes, egyedi. Sokmindent tud, és mivel hihetetlenül vékony, gazdája bárhova magával viheti. Sőt, ez a lényege ennek a narancssárga csöppségnek: éjjel-nappal használni kell, zenehallgatásra, de akár a bevásárlólista hangos rögzítésére, no és nem utolsó sorban minden érdekes pillanat megörökítésére. Egy komoly fényképezőgép mellé, úgymond második gépnek bátran ajánlhatom mindenkinek; de mindenekelőtt azoknak, akiket lázba hoznak a technikai újdonságok.
A terméket a Panasonic Magyarországtól kaptuk a kipróbálás idejére. Köszönjük!
Ha cikkeink segítettek a gép kiválasztásában, akkor erről tegyen említést a kereskedőnél is. Ezzel segítheti a munkánkat. Köszönjük!
