A Sanyo nyomtatója érdekes darab. Egy jól mutató kocka (közelítőleg) elől egy kezelőpanellel, felül pedig egy lapkiadó tálcával. Inkább hasonlít egy mini hifire, mint egy nyomtatóra. A hátlapon mindössze egy hálózati adapter csatlakozót találni. Az adatbemeneti csatlakozókat a nyomtató elejére tették, ami teljesen érthető, hiszen a Sanyo DVP-P1EX nyomtatóval csak fényképezőgépről vagy memóriakártyáról lehet papírképet készíteni. A készülék számítógéphez nem csatlakoztatható, így arról nem vezérelhető (mindaddig, amíg valaki nem ír egy PictBridge meghajtó programot, ami biztosítja, hogy a számítógép úgy viselkedjen, mint egy fényképezőgép és a PictBridge szabvány szerint vezérelje a nyomtatót). Ez elsőre furcsa, meg második nekifutásra sem érti az ember, hogy miért kell egy ilyen csatlakozót lehagyni a gépről, de el kell fogadnunk. Ez egy olyan jellemzője a gépnek, ami pontosan megmutatja, hogy a Sanyo milyen célcsoportnak szánta ezt a terméket.
 |
 |
A potenciális vásárlói kör ugyanis nem a minden technikai eszközzel, így számítógéppel is felszerelt high-tech háztartás, hanem a számítástechnika iránt nem érdeklődő, főleg idősebb korosztály. Ők úgy tudják élvezni a digitális technológia előnyeit, hogy nem kell Windows gurunak lenniük, elég ha azt tudják, hogy melyik kábelt hova kell csatlakoztatni. És lássuk be, ha valaki nem ért a számítógépekhez és csak egy-két feladatra használná, akkor jobb egy megfelelő céleszközt keresni a probléma megoldására, mint olyan dolgokkal kínlódni, aminek vajmi kevés köze van az eredeti feladathoz (pl. Windows és egyéb szoftver beállítások). Ugyan nem lehet szerkeszteni rajta a fotókat nyomtatás előtt, nem tud A4-es képeket nyomtatni, de az albumba való 10×15-ös képeket 40 másodperc alatt elkészíti úgy, hogy mindent a fényképezőgépről vezéreltünk.
 |
 |
Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon Magyarországon mekkora lehet az a réteg, aki elég idős ahhoz, hogy ne érdekelje a számítástechnika, de van elég pénze, hogy a filmes gépről digitálisra váltson. Valószínűleg nem túl sok emberről beszélünk. Nyilván nem érné meg egy ilyen nyomtatót piacra dobni, ha csak egy ilyen szűk közösség érdeklődését lehetne vele felkelteni. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan hely van még, ahol nincs szükség bonyolult számítógépre és nagy papírméretre, csak egyszerűen elkészíthető képekre.
Ezen a gondolatmeneten elindulva jutottam el minden évben megismétlődő nyaralós problémámhoz, a képeslapküldéshez (na jó, a képeslap előnyomás a mellékelt minta papír hátlapján sokat segített). A kilencvenes évek közepén rászoktam ugyanis arra, hogy bárhol járok a világon, az ott készült képeket helyben elkészíttetem és azokból küldök haza képeslapként néhányat. A digitális technika használata miatt az utóbbi időben komoly problémák merültek fel, mivel még a nagyvárosokban sem volt könnyű olyan labort találni, ahol papírképet tudtak volna készíteni a kártyán lévő képekből. A helyzet a digitális minilaborok terjedésével ugyan folyamatosan javul, de még mindig nincs olyan bolt, ahol azonnal elkészítik a képeket. Erre a problémára biztosíthat megoldást egy ilyen kis helyen elférő fotónyomtató. Ez ugyanis minden fotósbolt pultján elfér, a vevő (turista) a PictBridge kompatibilis fényképezőgépét egy USB kábellel (10 ezer forintos beruházással a fontosabb márkákhoz be lehet szerezni megfelelő kábelt, így azt a bolt tudja biztosítani) ráköti a nyomtatóra és néhány perc múlva már fizethet is az elkészült képekért. Ha a delikvens fényképezőgépe régebbi, vagy valami miatt nem támogatja a PictBridge szabványt, akkor a memóriakártyáról is ki lehet nyomtatni az egyedi képeslapokat. És ha már ilyen egyszerű, akkor nem csak fotósboltban, de bármilyen trafikban vagy büfében fel lehet állítani a turisták remélhetőleg nagy örömére. Már várom az időt, mikor a Tourist Information táblák mellett a PictBridge felirat és logó is megjelenik az utcákon.
A kicsit hosszúra sikerült használhatósági tanulmány után nézzük a száraz adatokat. A nyomtató 310 dpi-vel nyomtat, ami a festékszublimációs technika alkalmazása miatt bőven elegendő. Ennél a megoldásnál a nyomtató ugyanis nem kerek pontokat, hanem négyzet alakú pixeleket nyomtat szorosan egymás mellé, így 3 kiegészítő szín és a fekete egymásra nyomtatásával összesen kb. 16 millió színárnyalat jeleníthető meg. Ez közel azonos az átlagos monitorok színvisszaadási képességével. A nyomtató aljában lévő papírtálcába egyszerre 50 lap tehető, de a legnagyobb kapacitású festékszalag 100 kép nyomtatására elegendő. (Mivel a nyomtató minden kép készítésénél a kép színvilágától függetlenül azonos hosszúságú festékszalagot használ el, így a szalag mindig pontosan 100 kép nyomtatását biztosítja.) A nyomtató a következő nyomtatási módokat ismeri: indexkép, kiválasztott indexkép, egy kép, minden kép, igazolványkép, DPOF (a fényképezőgépen beállított nyomtatási adatokat a kártyán tároljuk) és PictBridge. További opciók között szerepel a dátum és egy fehér szegély képre nyomtatása, illetve a kép élesítésének lehetősége is. A készítők gondoskodtak róla, hogy a készülék még egy darabig lépést tartson a fényképezőgépek felbontás növekedésével, a DVP-P1EX ugyanis JPEG formátumban 12 megapixeles méretig (12.000.000 pixel) képes kezelni a digitális felvételeket. TIFF használata esetén a felső korlát 10 megapixel (10.000.000 pixel). Itt fontos megjegyezni, hogy a kép nyomtatásához kb. 2 megapixelnyi képinformációra van szükség, így a nyomtatóhoz nem feltétlen kell megvenni a legnagyobb felbontású fényképezőgépet.
 |
 |
 |
 |
Egy kis kitérő: Sanyo VPC-C1
A nyomtató kipróbálásához szükség volt egy PictBridge kompatibilis fényképezőgépre is. Mi a multifunkciós Sanyo VPC-C1-et választottuk. Az apró videokamera-fényképezőgép hibrid ugyanis a PictBridge szabvány egyik legjobb implementációja. A funkciók sora nem merül ki a kép egyszerű elküldésében, így lehet
- papírtípust (nyomtató alapértelmezett vagy nyomtatótól függően egyéb, pl. fényes papír),
- papírméretet (nyomtató alapértelmezett, képeslap [Canon i965-nél pl. nyomtató alap, A4, 5×7″, 4×5″]),
- elrendezést (nyomtató alapértelmezett, keretes, keret nélküli),
- minőséget (nyomtató alapértelmezett vagy nyomtatótól függően más),
- dátum nyomtatást (nyomtató alapértelmezett, bekapcsolva, kikapcsolva)
is választani. Alapvetően az egyes menüpontokban elérhető funkciók elsősorban a nyomtatótól függnek, így előfordulhat, hogy más nyomtatóknál más jellegű paraméterek jelennek meg a fényképezőgép menüjében. Az elmúlt fél évben ilyen szintű PictBridge implementációval csak a Canon fényképezőgépekben találkoztunk, ezért dicséret illeti a Sanyo mérnökeit a remek megvalósításért.
Képminőség
Egy képalkotó eszköznél az egyik legfontosabb dolog talán a képminőség. Ennél a készüléknél ez annyira nem volt téma, hogy majdnem ki is maradt a beszámolóból. A kép pont olyan, amilyet vár az ember tőle. Szép. A fizikai védelemről egy speciális bevonat gondoskodik, ami nem csak az UV sugárzástól óvja a papírt, de a freccsenő víztől és az ujjlenyomatoktól is. Ez kétségtelenül olyan ütőkártya, amivel a tintasugaras eszközök nem rendelkeznek. A kép ennek a védőrétegnek és nyilván a papírnak köszönhetően elszakíthatatlan. Érdemes kipróbálni.
A Sanyo nyomtató ugyan nem multifunkciós, és megvannak a maga szigorú tudásbeli korlátai, de amit tud, azt nagyon egyszerűen és gyorsan tudja. A felhasználási terület sokak számára nagyon szűknek tűnhet, de az a szűk terület jelenleg nincs elkényeztetve ilyen jellegű eszközökkel. A fent említett két felhasználási területre bátran ajánlhatjuk, de biztos vagyok benne, hogy számtalan területen lehet még a DVP-P1EX a legideálisabb választás.
A nyomtatót és a fényképezőgépet a Guards Rt-től, a Sanyo fényképezőgépek és nyomtatók hazai képviselőjétől kaptuk.
