Röviden: X’s Drive Pro teszt

0

Az X Drive II-höz képest mind a külcsín, mind pedig a tudás sokat változott. Míg az előbbin az egyszerűség és a minimális funkcionalitás volt a fő szempont, addig a fehér-szürke kombinációjú borítással ellátott X’s Drive Pro már mutatósabb darab. A csinosításra az új, MP3 lejátszás funkció miatt volt nyilván szükség.



A külső a kitűzött célnak megfelelően pofásra sikerült. a fehér műanyag egy picit kemény, rideg hatású, de összességében nem rossz. A gombok kimondottan jól érezhetők mikor megnyomja az ember, úgyhogy azt dicséret illeti. Sajnos nem minden sikerült tökéletesen. Ha az eszköz a sajátom lenne, akkor a doboz tetején lévő, az USB csatlakozót és a fülhallgató kimenetet borító gumidarabot azonnal levágnám. Tökéletes példája az ügyetlenül megoldott borításnak (arról nem is beszélve, hogy a két csatlakozó mellett fedetlenül maradt a hálózati adapter csatlakozója.

Az előlapon hét kisebb-nagyobb gomb található. A le-fel nyilakkal a meghajtók, könyvtárak és tartalmuk között lehet válogatni. A köztük lévő Copy gomb értelemszerűen a kiválasztott adatblokk (fájl vagy könyvtár) másolását indítja. A picit lentebb lévő plusz-mínusz gombok a hangerőszabályozás szolgálják. Az legalsó kettő gomb fájlmozgatásnál OK illetve Mégse funkciókat látnak el, zenehallgatásnál pedig a play és a stop funkció elérését biztosítják. Ezekkel az eszköz viszonylag egyértelműen irányítható.



A kártyanyílások a doboz oldalán 3 csoportba rendezve kaptak helyet. A legnagyobb a CF Type II-es nyílás, amibe CompactFlash Type I-es, Type II-es memóriakártyákat és IBM Microdrive-ot lehet tenni. A keskeny, de vastagabb nyílásba négyféle kártya tehető: SecureDigital, MultiMedia, Memory Stick és Memory Stick Pro. Így az X’s Drive Pro azon kevés eszközök egyike, amelyik már képes kezelni a Sony 128 MB-nál nagyobb memóriakártyáit is. A vékonyabb alsó nyílás a SmartMedia és az xD kártya olvasását biztosítja. Ez utóbbi képesség szintén kuriózum, hiszen ezt a formátumot átalakító nélkül eddig nem sok eszköz támogatja.

A tesztkészülékben egy 18,6 GB-os merevlemezt találtunk, ami még vegyesen képarchiválásra és MP3 lejátszásra használva is elegendőnek tűnik. A merevlemez természetesen cserélhető, így később, ha nagyobb kapacitású tárolóeszközre van szükség, akkor nem kell a teljes készüléket cserélni, elég egy új merevlemezt venni bele. (Az X’s Drive 2,5″-es, notebookokban elterjedt egységet használ.)



Az X’s Drive Pro beépített akkumulátorról üzemel. Ennek kapacitását nem tudtuk igazán letesztelni, mert nagyon rövid ideig járt nálunk a készülék, de a sebesség teszteket a félig lemerült akkuval is el tudtuk végezni.

A sebesség közel azonos volt az előző készüléknél mérttel. Az eszközt USB 2-es portra kötöttük, mivel az eszköz kompatibilis a nagy sebességű USB szabvánnyal. Átlagos 4-6 megapixeles képeket másolva az X’s Drive Pro-ról a számítógépre 3,4 MB/mp-es sebességgel töltöttünk le, de érdekes módon a másik irányba a sebesség picit magasabb, 4,1 MB/mp volt. Mivel az IBM Microdrive-ot kellően gyors kártyának tartjuk, a kártyáról X’s Drive-ra másoláshoz egy ilyen kártyát használtunk. A sebesség az X Drive II-nél mérthez hasonlóan elég furcsa, mindössze 0,8 MB/mp. Ha a Microdrive-ról a számítógépre mentjük az adatokat (az X’s Drive Pro-t kártyaolvasóként használva), akkor a másodpercenként 3,2 MB adatot tudunk átvinni. Számítógépről a Microdriv-ra a másolás sebessége 1,9 MB. Összességében ezek az értékek nem rosszak.

A készülék bekapcsolásakor az első feladat annak eldöntése, hogy fájlmozgatásra vagy MP3 lejátszásra szeretnénk-e használni az eszközt. Bármelyiket is választjuk, a következő feladat a mozgatandó/lejátszandó fájlok/mappák kiválasztása. Ez, a jól kitalált, egyszerű kezelőfelületnek köszönhetően nem túl bonyolult feladat. Hiányosságként róható fel, hogy az LCD monitornak nincs háttérvilágítása, így kevés fénynél már nehéz eligazodni a képernyőn. A másoláshoz teljes kártyát nem lehet egy lépésben kijelölni, csak mappákat. Mivel az összes általunk próbált fényképezőgép a kártyán egy nagy gyűjtő mappába nyitja az új alkönyvtárakat (amikbe végül a képeket teszi), így ez nem is probléma. A legkülső mappa kijelölésével a kártya teljes tartalma átmásolható. A másolási folyamat közben látható az éppen másolt fájl neve és hogy a másolás hány százaléknál jár. A kártyáról a másolás után a képek a készülékkel is törölhetők, de talán szerencsésebb ezt a feladatot (pláne SmartMedia kártya esetén) a fényképezőgépre bízni. A kártyáról a háttértárolóra másolt képek meglétét lehet ellenőrizni, így meggyőződhetünk róla, hogy a képek jó helyen vannak. A fájlok listázásakor az egyes fájlok méretét kiírja, de a teljes könyvtár méretét már nem.

Az MP3 lejátszást csak érintőlegesen próbáltuk. A feladatot ellátja bár, de túl sok extra funkcióra senki se számítson. Az egyértelmű előny az óriási tárkapacitás, aminek az ára a nagy tömeg és a merevlemez, memóriamodulokhoz mérten nagy áramfelvétele.



A dobozban a gép mellett a következő tartozékokat találtuk:

  • sztereo fülhallgató
  • hordtáska
  • 18,6 GB-os merevlemez (beépítve)
  • hálózati adapter
  • telepítő cd
  • használati útmutató

Az X’s Drive Pro egyértelműen a korábban bemutatott X Drive II “luxus” változata, némi frissítéssel kiegészítve. A Fuji, Olympus és Sony gépek tulajdonosainak mindenképpen a Pro verzió ajánlott (a kártyahelyek miatt), míg minden más kártyánál a külső és az extra funkciók befolyásolhatják a döntést. Az X’s Drive Pro 20 (18,6) GB-os merevlemezzel január végétől lesz kapható várhatóan 75-80 ezer forintos áron.

A készüléket a Kelly-Tech biztosította. Köszönjük.