Bemutatás
A legutóbbi kölni Photokina Sigma standjának sztárja volt a frissen debütált C-A-S széria. Mi az a C-A-S? A japán optikai cég ezután ezzel a három betűvel jelöli új objektívjeit. C, azaz „contemporary”, a kompakt többcélú optikáit jelzi. A, vagyis „art” a minőségi, szép képet rajzoló, művészkedésre is alkalmas lencsék gyűjtőjele, míg az S vagy „sport” a gyors sport és akció fotózásra alkalmas optikák jele lesz.
Tesztalanyunk a Sigma 35mm F1,4 DG HSM igen „gyors”, hiszen 1:1,4 fényerővel áldotta meg a Sigma, mégsem annyira sport, inkább művészi fotózásra szánják, 35mm-es gyújtótávolsága miatt. Oldalára emiatt az ART kategóriára utaló nagy A betű került.
A 35mm természetesen fullframe viszonylatban értendő, hiszen teljes kisfilmes képkocka méretű szenzorral szerelt gépeken is használhatjuk. A DG jelölés a digitális vázakra optimalizált lencséket jelenti, melyekből 13-at találunk 11 csoportba rendezve. Ebből két aszférikus, egy fluorit, és négy speciális alacsony szórású (SLD – Special Low Dispersion) tag, a minél jobb képminőség elérése érdekében. A szép háttérelmosást többek között a 9 lekerekített rekeszlamellának köszönhetjük.
A 35mm-es fix gyújtótávolsághoz egyébként 63,4 fokos látószög társul fullframe vázon, de felhelyezhetjük APS-C szenzoros Canon gépekre is, ahol kb. 56 mm-es kistelének minősül majd. Az optika nem csak Canon, hanem a használati szerint Nikon, Sigma, Sony és Pentax bajonettes változatokban is piacra kerül.
Az objektívet beépített HSM (Hyper-sonic motor) autofókusz meghajtással látták el, mely nem csak gyors de csendes élességállítást is kínál.
A rekesz – elektronikus beállítással a gépvázon – F16 értékig szűkíthető.
Használati tapasztalatok
35mm-es objektívnek ez egy igen tekintélyes méretű és tömegű darab. Amolyan igazi „mamutölő”, hiszen egy strapabíró fanyél végére kötözve kőbalta helyett simán agyonüthetnénk vele egy hasonló méretű ormányost. Persze a mamutok és kőbalták ideje lejárt, de ez a Sigma viszont olyan masszívnak tűnik, hogy ezekhez hasonlóan akár évezredekig fennmaradhat belőle valami. Csupa fém és üveg konstrukció, egy 665 grammos tömény tömbbe öntve. És nem csak a felhasznált anyagok, de építési minősége is első osztályú.
Egyetlen hatalmas, fém élességállító gyűrűt találunk elülső részén, mely 3,5 cm széles. Ebből 2,5 cm a rajta lévő recézett gumigyűrű. Az élességállító gyűrű teljesen körbeforgatható, de kb. 90 fokot fordítva érhető el az élesség két végpontja, ezek után egy picit akad.
Alatta egy műanyag ablak mögött távolságskálát találunk, láb és méter felosztással. Egy kisebb mélységélesség skála is helyet kapott rajta, de nem sokra megyünk vele, lévén csak az F16 értéknek megfelelő tartományt jelölték be rajta.
Élességállítás közben az objektív nem változtatja hosszát, és a frontlencse is mozdulatlan marad. Az első lencse előtti menetre 67mm-es szűrők tekerhetők. Maga az objektív 77 mm átmérőjű és 94 mm hosszú, mint egy kisebb tele zoom.
A puritán, díszítés nélküli fémtubust csak a felhelyezést könnyítő bemart rovátkák színesítik az alsó részen. Fent egyetlen dísze egy krómozott A betű, mely a Sigma új ART sorozatára utal. Balra egy nagy kapcsolót találunk az automata és kézi élesség állítás közti váltáshoz.
A bajonett persze fém, a felette levő fekete gyűrűt pedig fényesre fújták ellentétben az objektív többi részének matt fekete festésével. Egyszerűségében elegáns kivitel.
Alaptartozékként egy gyöngyvászon, bélelt cipzáras tok, valamint egy műanyag, szirom alakú napellenző jár hozzá.
Színhiba
A Sigma 35mm-es optikája mérsékelt kromatikus aberrációt mutat szinte minden rekesznyíláson. Teljesen nyitva – főleg egy ilyen fényerős objektívnél – ez szinte nyilvánvaló, de F1,4 rekeszértéknél szerencsére így sem kapunk sokat belőle. A blendét szűkítve valamelyest javítható a helyzet, de kismértékben mindvégig látható marad a színhiba a széleken és a sarkokban.
Műtermi tesztképeinknél jobb eredményt kaptunk, mint az „életképek” esetében. Nyitva, illetve ahhoz közeli rekeszértékeken némi lilás elszíneződés volt tapasztalható a sarkokban, de a rekeszértéket növelve ez hamar nullára csökkent.
Geometriai torzítás
Nagylátószögű objektíveknél nem nem ritka probléma, bár egy 35mm-es esetében még viszonylag torzításmentes képet várunk el. Ezt meg is kapjuk a Sigma új optikájától, hiszen mindössze 0,3%-os hordótorzítást kapunk, ami elfogadható érték egy ilyen objektívtől.
Peremsötétedés
Ez egy olyan terület, ahol bizony nem túl erősen kezd az objektív. A nagy fényerő miatt persze nem is csoda, de azért készüljünk fel, hogy F1,4 közelében fullframe vázakon 44%-os peremsötétedést kapunk.
A sarkok sötétedése F4,0 környékén már elhanyagolható, F5,6-nál pedig eltűnik.
Makró, közelfényképezés
185 mm széles lefedés
Az élességállítás legkisebb munkatávolsága 30 cm, tehát a frontlencsétől számított kb. 17-18 cm-re lévő tárgyra már képesek leszünk fókuszálni. Mindez 1:5,2 nagyítási arányt, vagyis 0,19x-es leképezést jelent.
Nagyjából 18,5 cm széles területet képes lefedni az optika (APS érzékelővel ~12 cm széleset), ami nem rossz, de nem is kiemelkedő makró teljesítmény. Kisebb-közepes tárgyak fotózásához már jól jöhet.
Képminőség
A Sigma 35mm F1,4 képminősége az elvárásoknak megfelelően kiváló. Kicsit zavaró lehet a nyitott rekesznél tapasztalt peremsötétedés, de ezt leszámítva minden téren jól, vagy kitűnően teljesít. A képek részletessége kiváló, elszínezést nem tapasztaltunk és a kontraszt is egy ilyen kategóriájú objektívtől elvárható mértékű, vagyis szép, részletgazdag, élénk képeket lőhetünk vele.
Értékelés
220 ezer forint körüli árával a Sigma 35mm F1,4 nem a legolcsóbb optikák közül való. APS-C vázakon szépen eltüntethető néhány optikai hibája, és csak egy éles, nagyjából normálobjektívnek (50-55mm ekv.) megfelelő látószögű „lencsét” kapunk. Fullframe vázra a nagylátószög miatt ajánlott, hisz a 35mm-rel nagyon szép félalakos portrékat készíthetünk, tolerálható hibákkal és gyönyörű képminőséggel körítve.
