Kipróbáltuk: Sony Alpha SLT-A55 teszt

Bevezetés, újdonságok

A Sony bizony az utóbbi időben igencsak kísérletezős kedvében volt. Jó pár éve megjelent tükörreflexes gépcsaládja (Alpha) után idén májusban a világ legkisebb, cserélhető objektíves digitális fényképezőgépeivel jelentkezett, egy teljesen új sorozatot indítva NEX néven. Most pedig itt az Alpha család két újabb kakukkfiókája az SLT-A33 és SLT-A55, melyek „tükrösek”, de nem tükörreflexesek a szó valódi értelmében, hiszen az objektív által közvetített és egy félig áteresztő tükörrel szétbontott képet nem optikai, hanem elektronikus keresőn látjuk viszont. De erről majd egy kicsit később, részletesebben.

A gép tartogat még pár újdonságot, mint például egy teljesen megújult szenzort, melyet ezúttal videók készítésére is ösztökélhetünk. Továbbfejlesztett AF-rendszert is kapunk és számos szoftveres apróság is vár ránk, részben a frissebb, fejlettebb Sony modellekből, részben új fejlesztésként. Ilyen például a jobb Sony gépekben már megtalálható Auto HDR funkció, vagy a 2D-3D Sweep (pásztázott) Panorama szolgáltatás. Az Alpha SLT-A55V ezen felül beépített GPS vevőt is tartalmaz a képek automatikus geocímkézéséhez. A két új modell közti különbségeket az alábbi táblázat tartalmazza.

Bár új gépcsaládról van szó, ami miatt talán annyira nem érdemes hasonlítgatni korábbi modellekkel, mi most mégis megtesszük, hiszen ez segít elhelyezni a gépet a piac többi szereplőjéhez képest. Annyit előzetesen is elmondhatunk, hogy az SLT-A55 nagyjából a DSLR-A550/A580 környékére pozícionálható, persze azért vannak komoly különbségek a gépek között. Nézzük most az SLT-A55, a DSLR-A550 és az új DSLR-A580 közötti főbb eltéréseket.

Sony Alpha DSLR-A550 (balra) és SLT-A55 (jobbra)

A gép legérdekesebb része a féligáteresztő tükör, mely digitális gépekben eddig nem volt megtalálható. Legalább egy évtizede akadtak gyártók, akik speciális megoldásokkal, például hasonló fénymegosztó prizmával kísérleteztek, így biztosítva optikai keresőképet és élőképet. Korábban néhány kisfilmes fényképezőgépnél alkalmazták a fix, félig áteresztő tükröt, így érve el csendesebb működést és gyorsabb sorozat sebességet. A Sony ehhez hasonló technológiát alkalmaz új SLT gépeiben, ötvözve a komolyabb kompakt gépek (vagy MILC készülékek) elektronikus keresőjével.

Féligáteresztő helyett „háromnegyedig” áteresztőnek is hívhatnánk a tükröt, hiszen a hírek szerint az aknába érkező fény kb. 70%-át engedi át a szenzor irányába, és maradékot továbbítja a fent lévő AF szenzor felé.

A megoldás nagy előnye, hogy a kereső jónéhány eleme feleslegessé válik, így kisebb lehet a gépváz. Nem kell mattüveg és pentaprizma sem, valamint szükségtelen tükörmozgató mechanizmus is, ami kissé csökkenti a mechanikai hibák esélyét. A két új modell mérete emiatt 23%-kal, tömege pedig 26%-kal kisebb, mint egy középkategóriás Sony DSLR-é.

A gyártó három területet emel ki, ahol hasznát vesszük majd a félig áteresztő tükör nyújtotta előnyöknek:

• Ultragyors sorozat sebesség
• Gyors automata élességállítás videóknál
• Folyamatos élőkép

Ahogy korábbi filmes társainál, az új megoldás a sorozatfényképezés terén is kényelmesebb, halkabb és gyorsabb működést tesz lehetővé. Az SLR-eknél az állandóan le-föl járó tükör egyrészt hangos, másrészt lassú az igazán gyors sorozatsebesség eléréséhez. Folyamatos fénykép készítésnél ráadásul a felcsapódó tükör az expozíció idejére elsötétíti a keresőt. A félig áteresztő tükörnél folyamatos élőképet kapunk sorozatnál is, bármiféle elsötétedés nélkül (bár ehhez azért egy apró trükköt is be kellett vetni, de erről majd később), a gyors kiolvasású szenzornak és feldolgozó processzornak köszönhetően pedig a kategóriájában egyedülálló képfrissítési sebességet biztosít a gép.

Korábbi DSLR gépeiben már megoldotta a Sony, hogy a tükör mozgatása nélkül használható legyen a fáziseltoláson alapuló élességállítás, de ez csak az élőképre volt igaz. Videofelvételnél fel kell csapni a tükröt, hogy folyamatos képet kapjon a szenzor, így a tükrös gépek gyors AF megoldása helyett lassabb, kontraszt érzékelős fókuszt használ a gép. Itt a fix tükörnek köszönhetően a szenzor folyamatosan kapja az objektív képét, a fény egy része pedig a fázis AF szenzorba kerül.

Bár a Sony élőképes megoldása néhány hátrányt kiküszöbölt az új technológia még kényelmesebb képkomponálást tesz lehetővé. Nem kell váltanunk az élőképes és az optikai keresős mód között, ez mindig alap szolgáltatás, csakúgy, mint egy kompakt gépben. Az előbb említett elsötétedéssel sem kell számolnunk, például a sorozat, vagy videó indításakor. A gép hátsó kijelzője és keresője is ugyanazokat az információkat tartalmazza, lévén mindkettő elektronikus. Ennek köszönhetően a keresőben sokkal több információ jeleníthető meg, mint egy DSLR gépnél.

Mivel a tükör nem zárja le tökéletesen a tüköraknát, így – bár a DSLR-ekhez képest sokkal jobb a helyzet, még így is – bejuthatnak a szennyeződések, melyek a szenzorra is lerakódhatnak. A tisztításukhoz fontos, hogy a tükröt fel lehessen hajtani, ehhez a tükör alján lévő fémpöcköt kell lenyomnunk, mely után a tükör felhajtható, s a szenzor megtisztítható. A tükör „fix” jelzője tehát csak a fényképezés közbeni nyugalmi állapotra igaz.

Apropó szennyeződés. Az SLT-A55 is megkapta a korábbi Sony DSLR-ek szenzor pormentesítő rendszerét, még ha akkora szükség nincs is rá, mint egy DSLR-nél. Miért?
Nos, hogyan is jut be egy porszem a szenzor előtti szűrőre egy DSLR-nél? Objektívcsere alkalmával bekerül egy-két porszem a tüköraknába, majd a fotózások során a tükör fel-le csapása miatt keltett turbulenciák bejuttatják a zárszerkezet mögé.
Mivel az SLT gépekben nincs tükörmozgás, s a tükör és tükörakna között is csak alig van rés, így gyakorlatilag a porszem szenzorra kerülésének esélye is jóval kisebb.
Igen ám, de mi a helyzet a tükörre kerülő porszemekkel? Semmi gond, nyugodtan letörölhetők, ráadásul a tükör annyira messze van a képérzékelőtől, hogy nem igen fog jól látható nyomot hagyni (szemben a szenzor előtti szűrőre tapadt porszem esetével).

Az előnyös tulajdonságok után most nézzük a féligáteresztő tükrös megoldás problémáit, melyek a fentiekből már sejthetők. Először is a megosztott fényút miatt csak a bejövő fény egy része (jelen esetben 70%-a) jut a szenzorra, emiatt a gyakorlatban magasabb érzékenységet kell használnia a gépnek, mint egy DSLR esetében (a felhasználó ebből maximum a kissé magasabb képzajt veheti észre).
A tükör egy újabb optikai elemet jelent, két további törőfelülettel, amely esetleg nem kívánt tükröződéseket okozhat, vagy a tükrön lévő maszat miatt fényszóródást, ami csökkenti a kontrasztot.
A plusz felület ezen kívül porszemek lerakódásának is ki van téve, ezt azonban az előző bekezdésben már megtárgyaltuk.

Bevezetőnk zárásaként már csak arra bíztathatom olvasóimat, hogy ne hagyják abba a cikkünk tanulmányozását, hiszen a következő lapokon részletesebben boncolgatjuk majd az új modellt.