A Magyar Nagydíj azon események közé tartozik, amire odafigyel a világ, ezért nem árt, ha egy fotóriporternek ilyenkor helyén van az esze. Mi, akik évek óta fényképezzük a Forma1-et, talán egy kicsit unjuk is, hiszen (ha csak a felszínt nézzük) mindig ugyanaz történik. De ott a kihívás, hogy mindig valami mást, mindig valami jobbat csináljunk. Sok fotós álma ott lenni és megtapasztalni az utazó cirkuszt. Az AP hírügynökség általában 3+1 fotóssal tudósít az eseményekről, ami három fotóriportert, és egy szerkesztőt jelent.
Már a Párizsban leadott FIA akkreditáció során kiderül, hogy ki a szerkesztő és ki megy terepre. A napi munkában természetesen a szerkesztő is besegíthet, de az ő jogosultságai értelemszerűen szerényebbek. Általában a csapat előőrse, ez egy vagy két ember, már a vasárnapi Grand Prix előtti csütörtökön a pályán van. Ellenőrzi hogy minden rendben van a sajtóközpontban, működnek a megrendelt telefonvonalak, mindenkinek van hova leülni, hogy pénteken már indulhasson a munka.
Természetesen a nekünk első napnak számító csütörtök sem eseménytelen, hiszen a sajtótájékoztatókon kívül megpróbálunk valami előzetest adni. Pénteken, amikor megkezdődnek a szabadedzések, a csapat mindig három részre oszlik, ahogy általában a Forma1-en a munka is.
Első a paddock, ahol a csapatok kamionjai állnak, ide érkeznek a pilóták és a sztárok.
Második a boxutca, ahol a pilóták és a szerelők dolgoznak.
A harmadik természetesen maga az aszfaltcsík. Mind a három terület más-más képességeket igényel, de egy fotóriporternek fel kell készülnie mindegyikre. A paddockban viszonylag rövid idő áll rendelkezésre arra, hogy képeket készíthessünk, ezért ez egy külső szemlélő számára nevetséges lehet, hiszen gyakorlatilag egy pár méter áll rendelkezésre arra, hogy a pilótákat, csapatfőnököket, szeretőiket megörökíthessük, miközben a motorhome-ok és a boxutca között ingáznak. Az igazat megvallva én ezt a fajta munkát kissé nevetségesnek találom, amikor ötven fotóriporter és tíz tévéstáb rohan egy Forma1-es pilóta előtt, a lúzerek pedig utánuk.
Az első napokban, mivel még nincs kialakult rajtsorrend, ezek a képek fontosak, hiszen az emberek, és az újságolvasók, ha tetszik, ha nem, imádják a sztárokat, és lássuk be őszintén, a mai világban a Forma1-es pilóták azok. A második helyszínen, a boxutcában sem könnyebb a fotóriporter élete, hiszen ott is a pilóták és az autóik vannak a főszerepben, de sok minden nem történik, hiszen be- és kiállnak a boxból, érkezés után azonnal szerelők hada veszi körül az autókat és mit ér az a kép, amikor a szerelőktől alig látszik az autó, a monitoroktól és a bukósisaktól egyáltalán nem látszik a sztárpilóta. Ha fotós-tisztességedet meg akarod tartani, akkor inkább menj ki a pályára. A szombati nap már sokkal fontosabb, hiszen itt dől el, hogy ki indulhat a vasárnapi versenyen az első rajtkockából. Pont ezért a paddockban készített képek szinte teljes mértékben jelentőségüket vesztik, és a legfontosabb az a pillanat, amikor az utolsó időmérő után a leggyorsabb pilóta a parc fermé-be érkezik és feltett kézzel ünnepli a pole pozíciót. A Forma1 bár sport, de elsősorban hírműfaj, ezért nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy mi is annak a napnak a fő híre. Természetesen, ha bármi baleset, súlyos szabálytalanság történik, az felülír mindent.
A verseny előtti nap másik fontos eleme a versenynapra való felkészülés. Fotóriporterként ugyanúgy tisztában kell lenni a legfontosabb nappal, a Grand Prix-vel, mint a versenyzőknek. Ezért a szombat délutánunk általában már a másnapi felkészüléssel telik. A négy nemzetközi hírügynökségnek megadatik az a privilégium, hogy startot egy előre lefoglalt fotós helyről fényképezze, így szombat délután gyakorlatilag végigjárjuk a pályát, és eldöntjük hogy másnap délután a versenyen, illetve annak kezdetén ki és hol fog elhelyezkedni, hogy a rajtot követő esetleges balesetet nagy biztonsággal örökíthessünk meg.
Ehhez ismerni kell a Hungaroring adottságait és azt, hogy a célegyenesen kívül a pilótáknak szinte esélyük sincs az előzésre. Általában a sokéves tapasztalat alapján a Hungaroringen a rajtot követően mind a négy kolléga a pályán van, annak érdekében, hogy az AP semmi fontosról ne maradjon le. A felállás a következő: a célegyenes végén lévő fotótribünön álló kolléga egy hosszú, kb. 6oo mm-es teleobjektívvel a rajtot fényképezi, egy másik szinte mellette egy rövid objektívvel a rajt utáni pillanatokat, a harmadik kolléga egy szintén rövid objektívvel az első jobbkanyart, a negyedik egy kb. 4oo mm-es objektívvel az első balkanyart. Ez lehet hogy soknak tűnik, de így biztosak lehetünk benne, hogy a Hungaroring esetében legkritikusabb rajt utáni pillanat minden szögből tökéletesen dokumentálva van.
A stáb ebben a felállásban marad 3 vagy 4 körön át, mikor is a szerkesztő mindenkitől begyűjti a memóriakártyákat, és elkezdi küldeni az első akcióképeket. A csapat nagy része egészen a verseny vége előtti huszadik körig a pályán marad, amikor egy ember megpróbálja a győztes pilóta pályán látható reakcióit fényképezni, míg a többi felkészül a pezsgős díjkiosztóra, hogy amikor a boxutca újra megnyílik a fotósok előtt, a lehető legjobb pozícióból tudjuk fényképezni a pezsgős díjátadást, ami minden Forma1-es verseny legfontosabb pillanata. Ez egy viszonylag egyszerű, és ideális esetben jól működő terv, de ha verseny során bármi rendkívüli történik, az mindent felülír, és a Forma1-ben talán ez a legnehezebb. Több mint 4 kilométer egy kör, bárhol, bármikor, bármi történhet, és itt jönnek a nehézségek. Ott lenni időben, és megörökíteni a rendkívülit. Nem kell hozzá több, mint szerencse, szerencse, ja és szerencse. Jó időben jó helyen. Nagy nehézsége ez a riportfotózásnak.
Természetesen vannak „tuti” helyek, a pilóták számára veszélyes kanyarok, érdemes hát ezekre több embert és időt szánni. Fontos tudnivaló még, hogy a Forma1-et általában viszonylag alacsony zársebességgel fényképezünk, hiszen nem csak az autók gyorsak, hanem az autók kerekének mozgása is, és ha 1/5oo-ad fölé megyünk, az autó kereke a rajta látható feliratok miatt szinte „megfagy“ és még a legjobb szöget eltalálva is úgy tűnik, mintha állna a járgány. Ha szabad javasolnom, ne használjatok 1/4oo-1/5oo-nál gyorsabb zársebességet, érdemes inkább az objektívvel lekövetni az autó mozgását. Figyeljünk oda a háttérre is, hiszen a zavaró elemek, kerítések, hirdetőtáblák nagyban ronthatják művünk élvezeti értékét. Próbáljunk meg mindig valami mást csinálni, valahogyan egy érdekesebb szöget, perspektívát, képkivágást találni, és ezzel lesznek az idei képeink jobbak a tavalyinál. Meg mindenki másénál.
Szandelszky Béla az AP hírügynökség fotóriportere, a Digitális Fotótanfolyam oktatója.
