Bevezető, felépítés
Korábbi Tamron objektív cikkeinkben a tavaly ősszel a full-frame szenzoros Sony MILC-ekhez bemutatott három fix gyújtótávolságú objektív nagyobb látószögű tagjaival ismerkedtünk meg, most következzen a „standard” nagylátószöget kínáló 35 mm-es objektív tesztje.
A Tamron 35mm f/2,8 Di III OSD M1:2 objektív kisfilmes képkocka méretű (full-frame) szenzoron 63,4 fokos látószöget ad, amely tágabb terek esetén épületfotózásra, beltéri képek készítésére is használható a tájképeken kívül. Bár fényereje alkalmas rá, a viszonylag visszafogott látószöge miatt asztrotájképek készítésére korlátozottan használható. Remek közelpontja miatt viszont közeli témák fotózásánál is hasznát vehetjük.
Az objektívet 9 lencse alkotja, amelyek közül egy alacsony szórású (LD – Low Dispersion), egy pedig aszférikus. Előbbi a színhibákat hivatott csökkenteni, míg az aszférikus tag a képsarki asztigmatizmus korrekciójában játszik szerepet.
Az autofókuszt viszonylag friss fejlesztésű optimalizált csendes DC motorral oldották meg (OSD – Optimized Silent Drive), amely ugyan valóban csendes, de a fókusz sebességéről sok jót nem mondhatunk. Gyakorlatilag a Sony A7R II-vel egyáltalán nem érhető el a fázis-különbség AF, csak a kontraszt alapú élességállítás, amely kompaktosan lassúcska. A helyzetet súlyosbítja, hogy ha nem nyitott blendén fotózunk, akkor a blende szűkítése sem pillanatok alatt megy végbe, F13-ra való beálláshoz pl. 0,7 mp-re, F22-höz 1,1 mp-re van szükség, amely a fókuszálás után indul, azaz a fotózás előtt ezt az időt is be kell kalkuláljuk. Persze ez lehet a váz problémája is. Mindenesetre ez így kissé lassú.
Bár a Tamron úgy kommunikálja ezt az objektívet, hogy az élességállítás során az objektív hossza nem változik, ez nem jelenti azt, hogy belső élességállítású volna. Azoknál az objektíveknél ugyanis a frontlencse fix pozíciójú, itt viszont nem. Igaz, a tubus hossza nem változik, és ha szűrőt helyezünk az objektívre akkor valóban úgy lesz érezhető, mint egy belső élességállítású objektív. Az elülső lencsetag azonban előre-hátra mozdul fókuszáláskor.
Az objektív remekül használható közelfényképezéshez, hiszen közelpontja gyári adatok szerint 15 cm, amely 1:2 leképezési arányt tesz lehetővé.
A 24mm átmérőjű frontlencse elé 67 mm-es szűrőket tekerhetünk fel, amely egyébként igaz a másik két objektívre is.
Az objektívhez egy szokatlan kialakítású napellenzőt kapunk, amelyet úgy kell felhelyeznünk, hogy normál esetben a szűrőt is takarná. Azért, hogy menet közben is cserélhetőek legyenek a szűrők, illetve hogy a polarizációs szűrőt forgatni is tudjuk, a napellenző is rendelkezik egy külön szűrőmenettel.
Ezen felül az első és hátsó kupakok is megtalálhatók a dobozban.
A specifikáció a Tamron 35mm f/2.8 Di III OSD M1:2 adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
A Tamron 35mm f/2,8 Di III OSD M1:2 objektív – ahogyan a 20 és 24 mm-es modellek is – első kézbevételekor meglepően könnyűnek érezhető. Valóban, az objektív első és hátsó kupakokkal, valamint napellenzővel együtt csupán 260 grammot nyom (kupakok és napellenző nélkül 205 grammot). Méretében sem nagy, bár a 67 mm-es szűrőmenet miatt már gondolhatjuk, hogy vaskos objektívről van szó: 7,3 cm átmérője van. Hossza azonban mindössze 6,4 cm, pont akkora, mint a 20 és 24 mm-es változatok.
Fényereje átlagos, de mégis jónak számít. Átlagos azért, mert ezzel a gyújtótávolsággal több gyártónál is kínál f/2 és f/1,4 fényerejű modellt, persze nyilván borsos áron és jóval komolyabb tömeggel.
Az objektív több ponton rendelkezik időjárásállóságot biztosító szigeteléssel, ez a bajonett körül körbefutó gumi peremből már érezhető. Hogy az előre-hátra mozgó frontlencse körüli tubusnál ezt hogyan oldották meg, azt nem publikálta a gyártó.
Az objektíven egyetlen gyűrű található, ez a kb. 1 cm szélességű fókuszgyűrű, amely elektronikusan vezérli a fókuszcsoportot mozgató motort, nincs közvetlen fizikai kapcsolat köztük.
Gyors gyűrűforgatás esetén 270 fokkal bejárható a teljes fókusztartomány, de lassú forgatással igen finom beállítás is elérhető, több, mint egy teljes fordulat kell a teljes fókusztartomány bejárásához.
Érdemes tudnunk róla, hogy Sony gépen használva, ha az energiatakarékosságból alvó módba áll, akkor a beállított kézi élességet is eltekeri kikapcsoláskor (erre pedig nincs beállítható paraméter az A7R II-n, mint az Olympus gépein). Kellemetlen meglepetés lehet, ha állványról fotózva, kézzel beállítva az élességet várjuk a kellő pillanatot, miközben a gép kikapcsol, majd újra bekapcsolás után az exponálásnál már nem ugyanaz a beállított tárgytávolság lesz, mint előtte. S mivel adott esetben csak minimális lehet az eltérés, a gép LCD-jén ezt nem feltétlenül vesszük észre. Nehéz megmondani, hogy ez a váz, vagy az objektív problémája-e, az mindenesetre látszik, hogy a váz igyekszik visszaállni az eredeti tárgytávra, de valamiért ez nem sikerül pontosan.
Szintén a kézi élességállításhoz kapcsolódik az a furcsaság, amely a fókuszálás irányának megváltoztatásakor kimozdítja az objektív középpontját, azaz kissé elmozdul a kép. Ez alapvetően nem lenne baj, de amikor a nagyított részlet jobbra-balra mozog, ahogy keressük a tökéletes fókuszt, az elég zavaró, hiszen így nehéz követni, mikor a legjobb az élesség.
Ez egyébként a 20, 24 és 35 mm f/2,8 Di III OSD objektívre is igaz, de legkevésbé a 35 mm-es modellnél jelentkezik.
Normál jellegű használatnál azonban ezek a fenti apróságok nem lesznek zavaróak, csak ha sűrűn használunk kézi élességállítást.
Távolságskálát nem tartalmaz az objektív, hozzávetőleges skálát a váz kijelzőjén láthatunk (Sony). Ugyanígy nincs kapcsoló sem a tubuson, az autofókuszt a vázon állíthatjuk át kézi üzemmódúvá.
Bár a forgatási sebességtől függő különböző áttétellel működő elektronikus fókuszvezérlés miatt a profi videózáshoz (follow fókusz) csak korlátozottan alkalmas a Tamron 35mm f/2,8 Di III OSD M1:2 objektív, ha megelégszünk a vázunk autofókuszával, akkor a csendes élességállítás miatt mozgóképfelvételre is használhatjuk. Így aztán most is megnéztük, hogy milyen jellegű és mennyire erős fókuszlégzéssel kell számolnunk. Ennél az objektívnél a tárgytávolság csökkentése jelentősen kisebb látószöget ad
