Tamron 90mm f/2,8 Di Macro 1:1 VC USD G2 – teszt

0
1 318

Képminőség

Színhiba

A kromatikus aberráció ellen a gyártó összesen három alacsony szórású lencsetagot alkalmazott, amelynek köszönhetően igazán minimális laterális (transzverzális) színhiba jelentkezik csupán. Azt azért nem állíthatjuk, hogy egyáltalán nincs kromatikus aberráció (mint a Sigma 70mm f/2,8 Macro DG Art-nál), de a csupán néhány pixelnyi lilás elszíneződés nem vészes. 10×15 cm-es papírképnél 0,1 mm-es, 60×40 cm-es nyomatnál 0,4 mm szélességű lesz, ez pedig nem hiszem, hogy nagyon zavaró lenne.

Rekeszeléssel természetesen csökkenthető a színhiba erőssége, F5,6-nál már gyakorlatilag nem jelentkezik ilyen jellegű hiba.
Egyébként a szín alapján a korrekciója is viszonylag könnyű, még a Lightroom alap színhiba csökkentése is szépen korrigálja, profil használata nélkül is.

Színhiba (laterális)

Most sem maradt el az axiális (longitudinális) színhiba vizsgálata, amelyet a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatója okoz és képközépen is jelentkezik. A pirosas, illetve zöldes színhibát főként a fókusz előtti és mögötti területeken lehet tetten érni. Mértéke közepes, így a bokeh fényfoltjai körül csak enyhén látszik (lásd bokeh tesztképünk).

Színhiba (axiális)

Bokeh

A Tamron 90 mm-es makróobjektíve gyújtótávolsága és fényereje alapján is alkalmas portréfotózásra is, így emiatt sem mellékes, hogy milyen lesz a fókuszon kívüli fényfoltok (azaz a bokeh) megjelenése.

Az előzőekben már írtunk az axiális színhibáról, amely miatt nyitott blendén a fénykörök körül enyhe zöld színű gyűrű jelenik meg. A teljesen nyitott blendén a képsarkokban szokás szerint lencse szerű forma látható. A 9 lekerekített lamellából felépített rekesz F5,6-ig szép kerekded bokeh formát biztosít, F8-nál azonban már látható a szögletesebb forma és a jellegzetes gyűrűs hatás is. Ez azonban általános jelenség.

Geometriai torzítás

Kevésbé érdekes kérdés lehet itt a geometriai torzítás, ráadásul mivel az objektív fix gyújtótávolságú, így eleve kisebb torzítás várható.
A várakozásokat a próba igazolta, még a tesztfotó alapján is nehéz torzítást kimutatni, gyakorlatilag torzításmentes az objektív a viszonylag távoli témák esetében (a közelponton történő torzítást a makró bekezdésben tárgyaljuk).

Geometriai torzítás

Peremsötétedés

Nem meglepő, hogy a 90 mm környéki gyújtótávolságú makróobjektívek nyitott blendén elég jelentős képsarki sötétedést mutatnak. Ez tapasztalható a Tamron 90mm f/2,8 Di Macro 1:1 VC USD objektív esetében is, ahol kicsivel több, mint 30%-kal sötétebb a képsarok, mint a képközép. Rekeszeléssel ez is csökkenthető, így F4-nél már jóval kisebb a vignettálás, F5,6-nál pedig már elhanyagolható.

Most is el kell mondjuk, hogy a peremsötétedés az az optikai hiba, amit manapság a legkönnyebb orvosolni, RAW konverterek kínálnak erre megoldást, akár profil alapon, automatikusan is.

Peremsötétedés

Ellenfényben fotózás, becsillanás

Ha az objektívbe direkt betűz a napfény, akkor erőteljes becsillanás jelentkezik, főként nyitott blendén, de rekeszelve is marad a fénylencsékből néhány. Kontrasztvesztés, fátyolosság csak minimálisan jelentkezik, így itt inkább a becsillanás a jellemző (amit persze nehezebb adott esetben javítani, viszont esetenként hangulati elemként jól mutathat, még akár portréknál is).

Becsillanás ellenfényben

Makró, közelfényképezés

A Tamron 90mm f/2,8 Di Macro 1:1 VC USD objektív, ahogy a nevében is szerepel, képes 1:1 leképezési arányra. A 30 cm-es közelponton történő fotózásnál nekünk 35 mm széles témával sikerült kitölteni a teljes képmezőt, ilyenkor a frontlencse és a tesztábra között 13,5 cm távolság volt (munkatávolság).

Remek dolog, hogy az objektív belső élességállítású, így hossza nem változik, akkor sem, ha teljes közelre fókuszálunk. A képélességgel nincs probléma még a képsarkokban sem, így a sík felületek fotózására is van lehetőség, a fókuszsík jól korrigált.

Geometriai torzítás nagyon minimálisan jelentkezik, párna jelleggel.

Képminőség

Az objektív homogenitása remek, nem csak képközépen, de képsarkokban is jó a rajzolat, asztigmatizmus, kóma jelentősen nem rontja a képet.
Nyitott blendén egy kicsit persze itt is lágyabb lesz a kép, mint rekeszelve, viszont képközépen a különbség nem eget rengető, a kép sarkai felé haladva inkább jobban érződik.
Legélesebb képet F4 és F5,6 között hoz.

Értékelés

A Tamron 90mm f/2,8 Di Macro 1:1 VC USD G2 jól szerepelt tesztünkben, színhibát ugyan minimálisan produkál és nyitott blendén a peremsötétedés is jelentős, de rajzolata remek. Nyilván el lehetne várni, hogy teljesen nyitott blendén is ugyanolyan jó legyen, mint rekeszelve, ehhez azonban sokkal méretesebb lencsetagok kellenének (hogy a lencsék görbülete kevésbé legyen jelentős a képmérethez képest), ami durván megtolná az objektív árát.

Az objektívben optikai stabilizátor is található, amelynek főképp portrézásnál vesszük hasznát (makrózásnál kézből fotózásnál inkább az ide-oda dülöngélésünk okoz gondot, mivel ilyenkor kieshet a téma a fókuszból).
Konkurens termékek között említhetjük a DSLR gyártók saját makró objektívjeit, a Canon EF 100mm f/2,8 L Macro IS USM-et, amely bruttó 320 ezer Ft környékén vásárolható meg, vagy Nikonnál a Micro Nikkor 60mm f/2,8G AF-S ED, valamint a Micro Nikkor 105mm f/2,8D AF-S VR IF-ED, előbbi 200 ezer Ft-ért, utóbbi 300 ezer Ft-ért, a Sigmától pedig a Sigma 70mm f/2,8 DG Macro Art modellt, amely bruttó 170 ezer Ft-ért érhető el, illetve a régebbi szériából a Sigma 1050mm f/2,8 EX DG OS HSM Macro bruttó 165 ezer Ft.

A Tamron 90mm f/2,8 Di Macro 1:1 VC USD G2 csak DSLR gépekhez kapható, Canon EF, Nikon F és Sony A bajonettel. Ára bruttó 250.000 Ft.