Sigma 70mm f/2,8 DG Macro Art – teszt

0
1 479

Felépítés

A Sigma régóta igyekszik kiszolgálni a makrófotósokat, bár érdekes, hogy kifejezetten APS-C szenzorhoz nem készítettek makróobjektívet. Full-frame szenzorhoz 70 mm-es, 105 mm-es és 180 mm-es makróobjektívet is kínálnak, előbbi stabilizátor nélküli, viszont a 105 mm és 180 mm-es modellek optikai stabilizátort is tartalmaznak. A 70 mm-es gyújtótávolságon még a 2006 júliusában bejelentett Sigma 70mm f/2,8 EX DG Macro futott az év elején, de februárban aztán jött a hír az új változat fejlesztéséről, az Art széria első makróobjektívéről, a Sigma 70mm f/2,8 DG Macro Art modellről.

A korábbi modellben mindössze 3 SLD tagot használtak, ezzel szemben az új változat sokkal több különleges lencsetagot kapott, igaz, szuper alacsony szórású (SLD) tagból csak kettőt használ, de emellett van két F-típusú alacsony szórású tag (amely az SLD-nél is hatékonyabban enyhíti a kromatikus aberrációt), valamint két aszférikus is (ebből az egyik az SLD tagon), ami a képsarkok helyes leképezését és a képsarkok színhibáját is csökkenti, a méret kordában tartásáért pedig egy nagy törési mutatójú tag is került az objektívbe.

Ritka az olyan fix gyújtótávolságú objektív, amelyben ennyi féle speciális lencsetagot használnak.

A fókuszmeghajtás módjáról a gyártó nem adott meg pontos információt, de a tapasztalatok alapján nagy valószínűséggel valamilyen léptetőmotort alkalmaztak. Erre utal egyébként az Art szériában eddig egyedülálló Focus-by-wire megoldású kézi élességállítás is, amely azt jelenti, hogy az objektíven egy végtelenített, elektronikus fókuszgyűrű található, amely nincs közvetlen fizikai kapcsolatban a fókuszcsoporttal, hiszen a lencséket a kézi élességállítás során is fókuszmotor mozgatja. Ennek a precízebb kézi fókuszálásnál vehetjük hasznát.
Az automatikus élességállítás sebessége nem rossz, de tény, hogy látni ennél sokkal gyorsabbat. Lassúnak azért nem nevezném, de azért érződik, hogy itt inkább a pontosság, mintsem a gyorsaság volt a fő szempont. Talán ennyi áldozat belefér azért cserébe, hogy tényleg precízen állíthatunk kézzel élességet. Márpedig a makrófotózásnál a legtöbb esetben úgysem az autofókuszra bízzuk magunkat.

Az objektív sajnos nem belső élességállítású, így a közelre fókuszálásnál a belső rész előre mozdul, méghozzá nem is keveset. Míg végtelen tárgytávolságnál az objektív hossza 10,5 cm, mindez 1:1 leképezést adó közelpontnál 15,5 cm, azaz mintegy 5 cm-rel nő meg az objektív hossza.

Az aprócska, mindössze 25 mm átmérőjű frontlencse elé 49 mm-es szűrőt tekerhetünk fel. Mivel az élességállítás során ez nem fordul el, így legalább polarizációs szűrőnél nem lesz gondunk a minduntalan elforduló elülső taggal.

Az objektívhez egy övre is felfűzhető gyöngyvászon tokot kapunk, valamint egy cső formájú napellenzőt és persze az első-hátsó kupakokat.

A specifikáció a Sigma 70mm f/2.8 DG Macro Art adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

Nagy trükkökre nem kell számítani a Sigma 70mm f/2,8 DG Macro Art-tól. A szokásos Art minőséget kapjuk egy kellemes méretű és nem túl nehéz objektív képében. Külsején részben fémet, részben hőstabil műanyag borítást találunk, így a bajonett körüli rész, illetve a fókuszgyűrű fém, míg a kapcsolókat tartalmazó sávban hőstabil műanyag burkolatot használtak.

A fókuszgyűrű 4 cm szélességű gumírozott bevonatot kapott, amely nagyon jó fogást ad. Itt most nincs értelme arról beszélni, hogy hány foknyi elforgatással járható be a teljes fókusztartomány, hiszen az elektronikus vezérlésnek köszönhetően ha szükséges, akkor nagyobb sebességgel, ha pontosság kell, akkor pedig kisebb sebességgel is mozoghatnak a lencsetagok (sebesség függő vezérlés). Annyit azért érdemes elmondani, hogy valóban nagyon finom mozgatás is elérhető, így a precíz kézi élességállításnak nincs semmi gátja.

Az élességállító gyűrű az elektronikus vezérlés miatt bármikor elfordítható, de hatása csak akkor lesz, ha az objektívet kézi élességállításra állítjuk. Azaz az ultrahang frekvenciás HSM vezérléssel szemben itt nincs lehetőség az autofókusz előtt (vagy után) kézi élességállításra kapcsoló átállítása nélkül.

Bár az ilyen közeli témákra kihegyezett objektíveknél még filmkészítés során sem probléma a fókuszlégzés, azért ezt is megnéztük és azt tapasztaltuk, hogy a végtelen tárgytáv és a közelpont között viszonylag jelentős a látószögbeli eltérés. Mindez azonban a gyakorlatban nem lesz zavaró, hiszen még ha készül is olyan snitt, ahol a közelponttól a távoli témára kell átfókuszálni, nagy valószínűség szerint a képkivágás egyébként is változni fog.

Távolságskála nem került az objektívre, viszont a közelre fókuszáláskor az objektív előre nyúló belső tagján látható felfestések azért segítenek abban, hogy tudjuk, milyen távolságra állítottuk be az élességet, illetve a leképezési arány is leolvasható (lásd fenti termékfotónkat).

Kapcsolóból kettőt helyeztek az objektívre, az egyik az automatikus vagy manuális fókuszt állító AF/MF kapcsoló, míg a másik az autofókusz működési tartományát adja meg: teljes tartomány, 0,5 méter és végtelen közötti tartomány, illetve 25,8 cm és 50 cm közötti tartomány választható.

A Sigma 70mm f/2,8 DG Macro Art modell kompatibilis a Sigma USB dokkolójával, amelyben finomhangolhatjuk a fókuszrendszert, valamint firmware-t is frissíthetünk.