Bemutatás
Az APC-S szenzoros digitális tükörreflexes fényképezőgépek megjelenésével és elterjedésével egyre nagyobb igény mutatkozott új, ultranagy látószögű objektívekre. A kisfilmes gépekhez tervezett nagylátószögű zoomok ugyanis feleslegesen drágák voltak, ráadásul a kisebb szenzor miatti képkivágás sokszor csak éppen elengedő nagylátószöget hagyott.
Az évekkel ezelőtt elkezdett mérnöki munka nyomán ma már bőséges kínálat van olyan ultranagy látószögű zoomobjektívekből, melyek 100 fok körüli látószöget is lehetővé tesznek. Az elmúlt egy-két évben a fejlesztések a jobb fényerő felé irányultak, s most már a Sigma mellett a Tokina is kínál remek fényerővel ultranagylátó zoomot.
A Tokina AT-X Pro 11-16mm f/2,8 SD (IF) DX II tehát APS-C szenzoros DSLR-ekhez készül, az ultranagy látószögön túl pedig kiváló fényereje különbözteti meg az átlagos modellektől. A termék ennek ellenére nincs túlárazva, a bruttó 215.000 Ft alig több, mint a gyengébb, f/3,5-4,5 fényerejű Tokina 10-17 mm-es változaté.
A tavaly januárban megjelent II jelű változat előtt már létezett egy elődmodell, ettől nem sokban különbözik a frissítés, legnagyobb eltérés a Nikon bajonettes változatot érte, itt ugyanis belső fókuszmotor is került az optikába, míg az I-es változatnál csak a váz fókuszmotorját használhattuk (ha volt). Ezen kívül GMR szenzor is került az objektívbe, amely a lencsetagok aktuális helyzetéről ad információt a belső fókuszrendszernek, így felgyorsulhat az automatikus élességállítás. Kisebb módosítást végeztek a lencsebevonaton is, ami a becsillanásokat és szellemképeket hivatott csökkenteni.
Az APS-C szenzorok gyújtótávolság szorzójából adódóan ez az objektív közelítőleg olyan látószöget kínál majd, mint egy kisfilmes 16,5-24 (Nikon), vagy 17,5-25,5 mm-es (Canon) objektív. A gyengébb fényerejű ultranagy látószögű objektívnél egy kicsivel kisebb látószögünk van (1 mm, de tudjuk, hogy nagylátószögnél ez azért nem elhanyagolható, esetünkben 5 fok), emelett a zoom is rövidebb, hiszen 16 mm-nél már véget ér. Az összességében alig 1,5×-es zoom miatt itt tényleg csak komoly nagylátószögünk van.
A fényerőt persze nem csak a rövid zoomnál kell megfizetni, de az objektív tömege sem csekély. A már többször említett f/3,5-4,5 fényerejű Tokina 10-17 mm-es optika 350 grammjához képest az f/2,8 fényerejű változat 550 grammot nyom.
A lencsetagok közé 2 szuper alacsony szórású (Super-Low Dispersion) üveg tagot és két aszférikus tagot is elhelyeztek, amelyek jótékony hatásúak a geometriai torzítások csökkentésére és a kromatikus aberráció kordában tartására.
Az élességállítást csendes (SD-M: Silent Drive Motor) fókuszmotor végzi. Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során. A gyújtótávolság változtatásával viszont kis mértékű előre/hátra mozgás érzékelhető (nem belső zoomos), de ennek mértéke igen csekély, mindössze pár milliméterről van szó, s a tubus hosszát ez nem is befolyásolja, csupán a frontlencse helyzetét.
Az objektív elé 77 mm-es szűrők tekerhetők fel. A dobozban mellékelt szirom formájú napellenző bajonettes megoldással rögzíthető az optikán. A lencsevédő kupakot úgy alakították ki, hogy a napellenző használatakor sem kell szerencsétlenkedni a kupak felhelyezésekor, egyszerűen csak a közepén lévő füleket kell benyomnunk, s máris helyére pattinthatjuk azt.
Használati tapasztalatok
A Tokina AT-X Pro 11-16mm f/2,8 SD (IF) DX II ultranagy látószögű zoomobjektív bajonettje természetesen fémből készült, ráadásul a bajonettcsatlakozó körül időjárásállóságra utaló gumicsík is végighúzódik. A masszív felépítésű tubus jó védelmet biztosít az optikának, ugyanakkor gyönyörű külsőt is kölcsönöz.
A vastag bordázatú zoomgyűrű 1,5 cm szélességű, kissé keményen jár, de ez az ára annak, hogy nem is lötyögős. A teljes zoomtartomány csupán kb. 45 fok eltekeréssel bejárható.
Az élességállító gyűrű sűrűbben bordázott, mint a zoomgyűrű, s forgatása is könnyedebb. A Tokina által használt ún. Focus Clutch fókuszgyűrű egyben az AF/MF kapcsolót is megvalósítja. AF állásban a gyűrű szabadon forog, nincs kapcsolatban a lencsetagokkal. A gyűrűt hátrahúzva átléphetünk kézi élességállításba, amikor a gyűrű elforgatásával már kézzel fókuszálhatunk. A megoldás hátránya, hogy így az MF mód fókuszrögzítésre nem igazán használható, ugyanis a gyűrű hátrahúzásakor a beállított fókuszpont elmozdulhat. Véleményem szerint az ultrahangos motorú Full Time MF jobb megoldás, illetve ha nem ilyen a fókuszmotor akkor egy AF/MF kapcsoló tökéletes segítséget ad a fókuszpont rögzítéséhez. Itt viszont erre sajnos nincs lehetőség.
Az automatikus élességállítás csendes, és annak ellenére, hogy nem ultrahang motoros, egész gyors.
Az objektívre méterben és lábban jelölt távolság skála igen, de mélységélesség tartomány jelző nem került.
Színhiba
A szuper alacsony szórású lencsetagok nyilván sokat segítenek a kromatikus aberráció visszaszorításában, de nem végeznek tökéletes munkát, ugyanis mind teljes nagylátószögnél, mind 16 mm-nél tapasztalható kékes elszíneződés az erős fényerőkülönbségű területek határvonalán, ráadásul rekeszeléssel sem csökkenthető látványosan, ami arra utal, hogy a színi hiba a lencsetagoknak nem csak a szélén, de belső részein is probléma.
A kromatikus aberráció mértéke egyébként nem túl jelentős, 10 Mpixelen legrosszabb esetben 6-7 pixel szélességű kék elszíneződést tapasztalunk, amely 10×15 cm-es papírképnél 0,25-0,3 mm, 60×40 cm-es nyomatnál pedig 1,1 mm szélességben jelentkezik.
Mivel sem a gyújtótávolságtól, sem a rekesznyílástól nem függ jelentősen a színi hiba mértéke, így most csak a két szélső zoomállásnál, illetve teljesen nyitott blendével és F8-nál készítettünk tesztképet.
Geometriai torzítás
Komoly nagylátószöge ellenére a geometriai torzítás elfogadható mértékű. Nem állíthatjuk, hogy mindenhol elhanyagolható, hiszen 11 mm-nél kereken 1%-nyi a hiba, de sok esetben ez még nem okoz komolyabb problémát, ráadásul a gyújtótávolságot növelve szépen csökken a hiba mértéke, 16 mm-nél már csupán 0,3%.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
APS-C szenzormérethez tervezett objektívről lévőn szó, a vignettálás itt jelentősebb, mint ha teljes kisfilmre tervezett optikát használnánk APS-C szenzoros gépen. A geometriai torzításhoz hasonlóan ez a hiba is csökken a gyújtótávolság növelésével, míg nyitott blendével 11 mm-en mintegy 28%-nyival sötétebbek a képsarkok, mint a képközép, a 16 mm-es végállásnál ugyanez csak 17%. Ezen felül rekeszeléssel jól csökkenthető a sarkok sötétedése, 11 mm-t kivéve nagyobb gyújtótávolságoknál F4-től már csak 10% körüli a vignettálás, amely már alig észrevehető.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
255 mm széles lefedés
Komoly nagylátószögű objektívről lévén szó, nem nagyon kell csodálkozni rajta, hogy nem közelfényképezéshez találták ki. A 30cm-es közelpont mindenesetre kicsivel több, mint amit ilyen objektívtől megszoktunk (átlag 25 cm). 16 mm-en 30 cm-es közelpontnál így 225 mm széles témával tölthetjük ki a teljes képet, amely 1:11 leképezési arányt (0,9× nagyítást) jelent.
Képminőség
A Tokina AT-X Pro 11-16mm f/2,8 SD (IF) DX II remek fényerején kívül képminőségével is felülmúlja az átlagos APS-C-re tervezett ultra nagylátószögű objektíveket. Fényerőn használva még enyhén lágy képet ad, de F4-től hozza azt, amit elvárunk tőle. A képsarkok F5,6-tól mutatnak nagyon jó, F4-nél még enyhe kóma rontja az élességet.
Értékelés
Összességében jók a benyomásaink az objektívről, a manuális élességállításra átállás módja talán nem a legszerencsésebb, s asarkok részetgazdagsága és fényereje is kissé kompromisszumos még f/2,8-nál, de F4-től beerősít az objektív. Nyilvánvaló, hogy több alkalommal lesz F5,6, vagy szűkebb blendével használva ez az objektív, mint teljesen nyitott blendén, F2,8-on. Joggal feltehető a kérdés, hogy akkor mi értelme a jobb fényerejű objektívet választani. A válasz pedig erre nagyon egyszerű, hiszen a legtöbb DSLR f/2,8 fényerőtől pontosabb és gyorsabb autofókuszt kínál, ráadásul gyenge fényben így kézből is könnyebb lesz fotózni pl. egy lagzin, ahol fontos, hogy az eredeti fényeket és hangulatot is megőrizzük, nem vakuzhatunk bele a tömegbe. Ekkor az F2,8 fényerő és a gyorsabb és precízebb fókusz mindenképpen komoly előnyt jelent az átlagos f/3,5-től vagy f/4-től induló, f/5,6-ig romló fényerejű ultranagy látószögűekhez képest.
Alternatíva nem nagyon létezik ehhez az objektívhez, talán a Sigma 10-20mm f/3.5 EX DC HSM-et említhetnénk, amely szintén fix fényerejű, ráadásul HSM fókuszrendszerű, viszont a fényerő f/2,8-hoz képest mintegy 2/3 Fé-kkel gyengébb, ami miatt máris eldobjuk azokat az előnyöket, amit egy 1:2,8 fényerős objektívvel nyerünk (pontosabb és gyorsabb fókusz, rövidebb záridő gyenge fényben).
A Tokina AT-X Pro 11-16mm f/2,8 SD (IF) DX II Canon EF és Nikon F bajonettes változatban vásárolható meg.
Tesztfotóinkat Canon EOS-40D fényképezőgéppel készítettük, RAW formátumban, alapbeállítások mellett Adobe Photoshop Lightroom 4.4-gyel konvertálva.
