Vak tyúk is talál szeget
A cég alapítójáról, Balogh Ferencről akár a töretlen vállalkozókedv szobrát is megmintázhatnák, hiszen a magyar történelem legviszontagságosabb évtizedeiben, zömében a XX. század első felében hozta létre és tartotta életben a céget, mely néha a fennmaradás határán, néha az időleges megszűnéssel dacolva folytatta működését.
Már gyermekként is saját vállalkozáson törte a fejét, amit meg is valósított. A Wekerle-telepi családi ház udvarán egy kis tyúkfarmot hozott létre. Azon a farmon valószínűleg a vak tyúk is talált legalább egy rozsdás szeget, vagy csavart, hiszen a fiút felcseperedvén mind jobban kezdték érdekelni a gépezetek, és a fémmegmunkálás. Innen egyenes út vezetett a Kandó Kálmán felső ipariskolába, ahol rövidesen üzemmérnöki oklevelet szerzett, majd a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben helyezkedett el, ahol több szabadalom is fűződött nevéhez. Az üzem többek között szerszámgépeket, fém tömegcikkeket (tűzhelyeket, kádakat, radiátorokat) és kerékpárokat is gyártott, később pedig varrógépeket és repülőgépmotorokat is készítettek.
A gyárat a II. világháborút követően államosították. Először WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalat néven futott tovább, később pedig Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek, majd Csepel Vas- és Fémművek lett.
Balogh Ferenc 1947-ben a gyári munka mellett megalapította az Elektra Fémtömegcikk Műveket, mely egy családi házban működött, alkalmazottak nélkül.
„A munkát nem végezni, hanem szervezni kell!”, ez volt a cég és vezetőjének vezérelve. A megtervezett gyártmányokhoz az alkatrészeket iparostársai gyártották le, az Elektra pedig az összeszerelést és értékesítést végezte. Fő termékük a saját szabadalom alapján készült postai bélyegzőpárna volt. Az ehhez való festéket is saját recept szerint egy burgonyafüllesztő üstben főzték. De készült itt fémvonalzó, ujjnedvesítő párna, sőt motorkerékpár duda is.
Az alma nem esett messze
Az 1947-ben indult cég azonban nem élt meg sok időt. 1948-ban őket is elérte az államosítás és a hatóság szigorú emberei „tisztára söpörték” a műhelyt. A cég egy időre kénytelen volt pihenőt tartani, de a pauza nem szegte a kedvüket. Hamarosan ismét beindították a termelést, igaz illegalitásban – ahogy a mai cégvezető egy interjúban fogalmaz „behúzott függönyök mellett”. A nehéz évek túléléséhez ismét az akkori igényeket, hiánycikkeket napról-napra követő szemlélet kellett. A rezsim megszüntette a bojlergyártást, viszont az embereknek továbbra is igényük volt melegvízre. Több iparos is elkezdett bojlert gyártani, amihez a hőkapcsolót, hőmérőt, kombinált szelepet a cég készítette.
Az enyhülés 1957-től következett be, amikor Balogh Ferenc önálló iparosként tevékenykedhetett tovább. Nem volt azonban ez fáklyás menet, hiszen a Kádár-rendszer bár már megtűrte a vállalkozókat (vagy ahogy akkor nevezték, maszekokat), de sok téren nehezítette a működésüket. További termékekkel próbálkoztak, sőt exporttal is, de a magas fejlesztési költségek miatt egyik lépés sem volt nyereséges.
Közben a család fiatalabb generációja is bontogatta szárnyait. Balogh Ferenc négy gyermeke közül Zsolt mutatott legnagyobb érdeklődést a családi vállalat továbbvitele iránt. Édesapja mellett már a korai időkben is saját kezűleg készítette a bélyegzőpárnákat, 13 évesen pedig – az alma úgy tűnik nem esett messze a fájától – önálló „bizniszbe” kezdett és az édesapjától felvett 30 forintos hitelből légpuskatöltényeket gyártott, melyeket ismerőseinek, barátainak adott el.
Balogh Zsolt később tanulmányaiban is apja nyomát követi. Az érettségi után először műszerészinasnak tanul, majd felvételt nyer a Műszaki Egyetemre, ahol gépészmérnökként szerez diplomát. 1964-től célgép- és szerszámtervezőként sikerül elhelyezkednie a Villamos Szigetelő és Műanyaggyárban, melynek révén több keleti és nyugati országban is megfordul, és értékes tapasztalatokat szerez a hatékonyabb, szervezettebb munkavégzést illetően. Hivatalos állása mellett azért a családi cég működtetéséből is kiveszi részét, melynek édesapja 1981-es halálát követően a tulajdonosa és vezetője lesz.
A szenvedés a világosság felé visz
Vagy ha nem is szó szerint a világosság, de a világítástechnika felé. A Balogh-lámpák születése a hatvanas évekre tehető. Létrejöttüket ismét az igény, a hiány szülte. Egy ismerősük, Török Béla, a Magyar Televízió akkori főosztályvezetője, aki a fejlesztésért volt felelős, elpanaszolta nekik, hogy a nehézkes import miatt rendkívül körülményes a jó minőségű stúdiólámpák beszerzése. Balogh Ferenc rövidesen megkezdte saját világítástechnikai termékei gyártását. Az első termék egy riporter lámpa volt, ami „Balogh” néven vált ismertté. Ugyanis a termékeken kötelező volt feltüntetni a gyártó nevét, így hátlapjukra felkerült a „Balogh Ferenc” felirat. A strapabíró, könnyen kezelhető eszközök ismertté, egyfajta branddé tették a nevet, mely a legismertebb hazai márka lett ezen a téren. Ma is gyártják. A második szériában egy szpotlámpa került kifejlesztésre, mely a Szputnyik becenevet kapta, majd egy Ten-light névre keresztelt derítőlámpát dobtak piacra.
A hazai TV-stúdiók megrendelései a 80-as évekre jó előre lekötötték a kisvállalkozás termelőkapacitását. Amikor Balogh Zsolt 1981-ben átvette a céget, már egy évre elegendő megrendelésük volt. Sikerükhöz hozzájárult rugalmasságuk is, hiszen a kicsi, a változásokra gyorsan átálló műhely a megrendelő egyedi igényeihez mérten alakíthatta termékeit.
Balogh Zsolt gyorsan belátta, hogy az édesapja által még nem sokra becsült, anyagigényes állványok készítése is jó irányt jelenthet. Érdekes módon ehhez az egykori „tippadó” fia, ifj. Török Béla adta az ötletet, aki szintén a tévénél dolgozott, ahol ekkoriban az erős állványokból volt hiány. Az akkoriban elterjedt csehszlovák lámpaállványok konkurrenciájaként a magyar kisipari cég is megjelent minőségi darabjaival, melyek ugyan drágábbak voltak az import állványoknál, de cserébe masszívabbak, és idővel ezek iránt is megnőtt a kereslet. Az összes fontos állvány- és lámpaalkatrész öntését a cég maga végzi, így biztosítva a folyamatosan ellenőrizhető, állandó minőséget. Az állványok krómozott acélból vagy nemesített alumíniumból készülnek.
A halogén lámpák mellett újdonságként jelentkeztek hidegfényű lámpákkal is, melyek a nevükben rejlő előnyük mellett, jóval gazdaságosabbak, szabályozható teljesítményűek, állandó színhőmérséklettel és vibrációmentes világítással. Ezek többféle változatban készültek és készülnek. Gyártanak fotó, és videó-világításhoz való, napfény és műfény színhőmérséklettel bíró, vagy egyedi igényekhez szabott fényspektrumú lámpákat. A lámpák fényteljesítményére jellemző, hogy egy korábban 7 kW-tal megvilágított TV stúdióját 1 kW-tal lehet bevilágítani.
A nyolcvanas években kezdték meg a lámpákhoz való kiegészítők gyártását, melyek nagyon fontosak voltak a márkaépítésben, hiszen a vevők ezáltal a folyamatos fejleszthetőséget is megkapták. A pesterzsébeti családi házban a műhely mellett saját iroda és egy kis bemutatóterem is helyet kapott, de kérésre bárki saját műtermében, stúdiójában próbálhatja ki a termékeket.
A cégvezető, külföldi tapasztalatai okán, nagyon fontosnak tartja a piaci igények állandó nyomon követését, és megjelenést a lehetőségeikhez mérten legtöbb nemzetközi fórumon. Így a hazai videó, tévé és fotós stúdiók mellett termékeik egy jelentős részét külföldi megrendelők vásárolják. 2003-ban a rangos, belga ACF (Audiovisual Creative Fair) kiállításon, a Balogh lámpacsalád nyerte el a világítási kategóriadíjat.
A cég működtetéséből közben a harmadik generáció is kivette részét. Balogh Zsolt négy gyermeke közül Ambrus vesz részt a cég ügyeinek intézésében és ő végzi a külföldi kapcsolatok ápolását. Az apró műhelyben jelenleg féltucat alkalmazott dolgozik.
A Balogh stúdió kínálatában jelenleg kettő-, négy-, hat-, nyolc- és tizenkétcsöves hidegfényű lámpákat találunk, analóg szabályozással, vagy DMX vezérléssel (digitális fény- és effektpulton keresztül). A halogének közül négyféle saját készítésű derítőlámpa található jelenlegi kínálatukban, valamint féltucat szpot, külső gyártótól. Mindezeket szettben, különböző kiegészítőkkel, saját állványokkal is kínálják. Viszonylag új termékük a pro-Spider projektortartó család, melyből fix magasságút és teleszkópos kivitelűt is forgalmaznak. Legfrissebb újdonságként pedig egy kamera válltámaszt kínálnak, amely a 2-4 kg-os kamerák kézben való tartását váltja ki.
