Haveroknak a sufniban
Ha valahol a fotóállványok kerülnek szóba egészen biztos felmerül a Manfrotto neve is. A vállalat, és a márkanév mára megkerülhetetlen védjegye ennek a szegmensnek. Sok gyártó új termékéhez a Manfrotto produktumok szolgálnak alapul, vagy ezek minőségéhez mérik őket. Ha egy vásárló minőségi fotóállványt szeretne, jó eséllyel az M-betűs gyártó kínálatában keresgél.
A cég története több mint negyven éve, valamikor a hatvanas évek végén kezdődött Észak-Olaszországban. Alapítója Lino Manfrotto az itt található kisváros Bassano del Grappa helyi lapjainál dolgozott fotósként. Saját műteremmel is rendelkezett, így nap mint nap tapasztalhatta a kor felszerelésének technikai problémáit. Az állványok és a stúdiófelszerelés többnyire ormótlanok voltak. Többféle vakut, és lámpát lehetett kapni, de az állványok, háttértartók és felfogató bilincsek teljesen mostoha, elhanyagolt területnek számítottak. A fotósok sok esetben házi barkácsmegoldásokra kényszerültek, ahogy azt kezdetben Lino Manfrotto is tette. Maga készítette el lámpaállványait, melyek meglehetősen jól tették dolgukat. Olyannyira, hogy hamarosan már fotós barátai, ismerősei is tőle rendelték a könnyű, de strapabíró állványokat.
Bassano del Grappa a cég szülővárosa, a közeli Monte Grappa mellett fekszik. A hegy és vidéke az első világháborúban súlyos csaták színhelye volt, többek között az Osztrák-Magyar Monarchia részéről. A Monarchia részéről becslések szerint kb.10 ezer – köztük sok magyar – katona végső nyughelye a környék, kiknek emlékét egy kegyhely őrzi.
Manfrotto felismerte, hogy ezen a félig szűz területen pénzt is kereshet, így garázsában berendezett műhelyében sorra készítette az első Manfrotto termékeket. Akadtak köztük teleszkópos rudak, boomok, és egyéb műtermi alkalmatosságok is. Az ügyfélkör fokozatosan bővült és hamarosan egy svájci forgalmazót is talált, de nyilvánvaló volt, hogy a garázscég kapacitása kevés lesz a komolyabb igények kielégítésére.
Technikai aggyal
(balra: Gilberto Battocchio; jobbra: Lino Manfrotto)
Az apró manufaktúra életében az 1972-es év jelentette a fordulópontot. Manfrotto ekkor ismerte meg az egyik helyi gyár mérnökét, Gilberto Battocchiot, aki késznek mutatkozott megvalósítani mindazt, ami még hiányzott a vállalkozásból. Manfrotto adta a problémák nyomán felmerült ötleteket, Battocchio pedig ezek technikai megoldását és a nagyobb léptékű termelés szervezését. Ugyanebben az évben hivatalosan is megalakult a Manfrotto cég, mely néhány éven belül vezető állványgyártóvá nőtte ki magát.
Első háromlábú fényképezőgép állványukat 1974-ben hozták ki. Ez volt a legendás 028-as, melynek utódját a mai napig gyártják. A mai kivitelhez hasonlóan főként műtermi használatra szánták, dupla, fix szögig nyitható lábakkal és igen komoly terhelhetőséggel. Az akkori kínálathoz viszonyítva azonban könnyűnek és sokrétűnek számított.
Akadtak azért innovatív gyártók a piacon. Ilyen volt például az amerikai Tiltall, mely cég 1946-ban kezdte az állványok gyártását és ekkorra már komoly hírnévre tett szert. Érdekes adalék, hogy ezt a vállalatot is olaszok alapították, akik eredetileg fagylaltgyártással foglalkoztak.
A cég háromlábú állványai hamarosan legalább olyan népszerűek lettek, mint a vaku- és lámpa-statívok. Ezeken kívül olyan, később lehíresült, márkanevek öregbítették a Manfrotto hírnevét, mint a könnyen mozgatható, ellensúlyos Superboom, a sok területen használható, teleszkópos „seprőnyél”, Autopole, és a Superclamp, melynek segítségével szinte bármilyen vékonyabb oszlopra, csőre felfogatható volt a fényképezőgép, vagy a világító felszerelés. A vállalat saját szavaival, szerényen csak így kommentálta a konkurencia reakcióját, „Követték és utánozták e termékeket, de nem érték el a Manfrotto innovációját, minőségét, teljesítményét és szolgáltatásait.” .
Azért e szavakat – bár kétségkívül valóságalapjuk is van – némi fenntartással kell kezelnünk, hiszen ebben az időszakban a már említetten kívül olyan minőségi gyártók tevékenykedtek, mint az francia Gitzo. A sors fintora, hogy a két nagy európai rivális útjai nemsokára szorosan összeolvadnak. Szorosabban mint ekkor bárki gondolta.
Első állványfejüket a következő évben, 1975-ben adták ki. A 029 típusnevű, három irányban forgatható fej olyan sikeres volt, hogy kisebb változtatásokkal több mint harminc évig gyártották. Utódja a 804RC4 lett.
A következő évtizedben az olasz határt túllépve, nemzetközi szinten is ismertté és sikeressé vált a cég. Növekedését jól jelzi, hogy a nyolcvanas évek közepe táján, két év alatt 5 új üzemegységet nyitottak Bassanoban, és a szintén észak-olasz ipari övezetben Villapaiera di Feltreben.
1986-ra sokkal inkább előtérbe került az amatőr fotózás, így a Manfrotto az olcsóbb szegmens felé is nyitott. Az első ilyen állványuk a 058-as modell volt, mely megalapozta a ma ismert, középkategóriás háromlábú állványaik sikerét.
A márka marad
Az immáron nemzetközileg is meghatározó állványgyártónak számító Manfrotto iránt felvásárlók is érdeklődtek. Az újabb fordulópontot jelentő év 1989 volt, amikor a brit Vitec csoport megvásárolta a vállalat összes részvényét. A londoni tőzsdén jegyzett Vitec a műsorszóró iparban volt érdekelt, és ekkor már számos amerikai, angol, német és francia leányvállalattal rendelkezett. A Manfrotto is önálló leányvállalatként folytatta tovább a tevékenységét, az eredeti termékkört megtartva. Vezetőségében az alapítók, Lino Manfrotto és Gilberto Battocchio is helyet kaptak.
A Vitec Group felvásárlási szándéka itt még nem hagyott alább. 1992-ban megszerezték a nagynevű konkurenst, a francia Gitzot is, majd egy év múltán az amerikai fotócikk forgalmazó Bogent. 1994-ben a szintén fotós kiegészítőkkel foglalkozó IFF került sorra, melyet 2009-ben adtak tovább a Cokin és Balcar márkanevet is birtokló, francia FOKIA-csoportnak. Később felvásárolták a színpadi világítással és építéssel foglalkozó Tomcat és Litec cégeket, valamint a műtermi/filmes kiegészítők gyártóját, az Avengert. 2005-ben a Vitec tulajdonába került az izraeli alapítású Kata táskagyártó cég is.
Az egyre népszerűbb hobbifotózás további, olcsó állványok kifejlesztésére ösztönözte a vállalatot. Így született meg a 390-es széria, melynél egybeépítették a háromlábat és az állványfejet, kimondottan a kezdőket megcélozva.
2002-ben az elektronikus termékek irányába nyitott a vállalat, de azért kínálata zömét továbbra is az állványok jelentették. Ekkor dobták piacra első távvezérlőjüket, videósok számára.
A következő év a később több díjat is bezsebelt Neotec állványszéria megjelenésének dátuma. A Neotecet egyszerűen csak a világ leggyorsabb és legegyszerűbben kezelhető állványaként reklámozták. A lábak nyitásához nincs szükség szorítógyűrűk, vagy karok kioldására, hisz a kívánt méretre kihúzva a beállított pozícióban maradnak.
A többfelé ismert Bogen márkanevet a Manfrotto termékek terjesztéséhez használta fel a vállalat, így 2004-ben Németországban létrehozta a Bogen Imaging GmbH-t, mely később Japánban, az Egyesült Királyságban, Nyugat Európában és az USA-ban is megjelent. Bogen márkanéven, eltérő típusszámmal számos Manfrotto terméket forgalmaztak. Például a nagy sikerű 055XPROB tripod az Egyesült Államokban Bogen 3021BPRO néven volt ismert. A Bogen Imaginget 2010-ben számolták fel és világszerte a Manfrotto vált állványaik egyedüli márkanevévé.
Az elmúlt időszakban – a nyolcvanas-kilencvenes évekhez hasonlóan – ismét átalakult a fotóipar. A digitális fényképezőgépek és kamerák terjedése milliók számára nyitott kaput a hobbi, illetve minőségi fotózás és videózás felé. A széles tömegek igényei a Manfrotto számára is új kihívást jelentettek, melyet olcsóbb termékekkel igyekezett kielégíteni. A Manfrotto állványok napjainkban többnyire a középkategóriát képviselik, de a hobbista, vagy akár a profi fotós is megtalálja köztük a neki való olcsó, vagy drágább árfekvésű terméket. Jelenlegi legismertebb állványai a többféle alapanyagból, különböző kivitelben gyártott 190, és 055-ös sorozat.
A vállalat termékeit világszerte 140 országban forgalmazzák. Központja a Velencétől északra lévő Cassola nevű kisvárosban található. Fő gyáregységei Feltrében kaptak helyet, és ugyanitt – közvetlenül a Manfrotto mellett – található a Gitzo gyár is. Mindkét márka ugyanazon a fejlesztőközponton osztozik. A két márkanév közül általában a Manfrotto termékek képviselik az alsó- és felső-középkategóriát, a Gitzo állványok pedig a professzionális vonalat.
