Panasonic Lumix DMC-FT20
A Panasonic kedvezőbb árú vízálló fényképezőgépe a Lumix DMC-FT20. Kicsit talán paradoxonnak tűnhet, hogy a komolyabb FT4-gyel szemben az FT20 nagyobb felbontású, radásul komolyabb nagylátószöget is kínál. Ennek ellenére mégis ez tartozik az alsóbb szegmensbe, mint látni fogjuk, a további szolgáltatások és képességek ezt indokolják is.
A külső egyébként szokásos „Panasonicos”, igazából az FT4-gyel igen könnyű lenne összekeverni. Ugyanaz a téglatest forma jellemzi, igaz, itt a sarkok már nagyobb rádiusszal lekerekítettek, s a gép magassága is kisebb. Szerencsére a kezelhetőségben nincs eltérés, ugyanúgy megtaláljuk ezen a gépen is a dedikált gombokat, valamint a gyorsmenüt.
A Panasonic Lumix DMC-FT20 16 Mpixeles szenzort kapott, amely inkább mondható divatosnak, mint fontosnak, annak ellenére, hogy az optika jól teljesít. Persze el kell fogadnunk, hogy ilyen is kell, de óva intünk minden kedves olvasónkat, hogy kompakt fényképezőgépnél ma már ne a pixelszám alapán döntsön.
S akkor térjünk rá arra, miről is kell lemondanunk az FT4-ből a fele árért. Nem kaptunk nagy betekintési szögű LCD-t, nincs beépített GPS vevő, az elülső AF segédfény LED nem használható felvételi fényként, a videókat csak HD felbontásban rögzíthetjük, s HDMI kimenetünk sincs. Nem fotózhatunk 3D képeket a gép segítségével, s nem állíthatjuk be kézzel a rekeszt és a zársebességet sem.
Ami viszont igen pozitív, az az optika. A DMC-FT20-ba komoly nagylátószöget kínáló objektív került, mely kisfilmes formátumra átszámítva 25-100 mm-nek megfelelő gyújtótávolság tartományú. A mezőnyben egyébként még a Sony DSC-TX20 készüléke volt képes ekkora látószög elérésére.
Aki tehát városban, szűk utcákon szeretne fotózni, jobban jár egy ilyen nagylátószögű géppel, mint az átlag 28 mm-től indulókkal (mondhatnám, hogy Velencébe utazóknak kötelező).
A vízállóságra a gyártó 5 métert adott meg, s szintén belépőszintű érték díszeleg az ütésállóság matricán, így a gép 1,5 méterről való leejtésnek áll ellen.
Sajnos van még egy hátulütője a DMC-FT20-nak. Bár az FT4 is csak ISO400-ig megy el az automatikus érzékenységgel (kivéve Hi ISO), a DMC-FT20-szal jelentősen alulexponált képet kaptunk. Ennek oka nem csak az, hogy ISO400 fölé nem ment az automatika, hanem az is, hogy a zársebességet 1/8 alá sem engedte (a DMC-FT4-gyel 1/4 mp-es záridőt is használtunk). A víz alatt készült fotókról így nem tudunk szépeket írni. Ráadásul a gép LCD-jén nem is tűntek rossznak a képek, csak akkor derült rá fény – illetve inkább sötétség – amikor otthon a számítógép monitorán válogattuk a fotókat. Jóllehet, létezik nagy érzékenységű módja az FT20-nak, az minimum ISO1600-tól indul, ami már komoly mosottságot és részlettelenséget okoz.
A tapasztalatok alapján tehát ez a gép inkább csak a parton, vagy a vízfelszín alatt pár cm-rel használható.
Az optika minőségére egyébként nem lehet sok panasz, még 25 mm-nél sem látszik homályosodás a képsarkokban, ez inkább csak a nagyobb gyújtótávolságokra jellemző, s ott is csak minimális mértékben.
Érzékenység – képzaj
A szokásos ISO tesztképeink mellett azok 300 dpi-s 10×13 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép.
A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×13 cm-es papírkép nagyító alatt hogyan nézne ki.
A valós képminőség teszteléséhez érdemes megnyitni a teljes képet, s egy 10×13 cm-es papírképpel a kezünkben addig távolodni a monitortól, hogy nagyjából hasonló méretet lássunk, mint a kezünkben lévő fotó.
Érzékenység – képzaj; 10×13 cm-es papírképen (szimuláció)
További tesztfotóink a cikkünk alatti linkek között érhetők el.
