A gyönyörű külső csak az egyik jellemző, ami miatt a Sony terméke az eszembe jutott. A két gép paramétereit összevetve a teljesen eltérő felépítés ellenére rengeteg a hasonlóság. Itt van rögtön a méret. A Sony T sorozatot a legkisebbek között szoktuk emlegetni. Tudásához képest tényleg parányi, de a Sanyo VPC-C5 kihajtható LCD-jével és háromszoros helyett ötszörös zoomátfogású objektívjével minden irányban mindössze néhány mm-rel nagyobb. Gyakorlatilag azonos a CCD mérete, felbontása és az akkumulátoruk kapacitása, de még a tömegük is is majdnem azonos. A külső borítás mindkét gép esetében fém (bár a Sanyo C5 néhány helyen jó minőségű, fém hatású műanyag), és ráadásul igen mutatós is.
 |
 |
Ezt a hosszúra sikerül összevetést mindössze azért tartottam fontosnak, mert valahogy érzékeltetni szerettem volna, hogy nagy tudása ellenére a Sanyo VPC-C5 milyen parányi és milyen szép készülék. Az előd C4-hez képest csak a készülék vastagsága változott (csökkent), de az kb. 1 cm-rel, ami hihetetlenül sokat dob a készülék megjelenésén.
A Sanyo C sorozatáról azt kell tudni, hogy tagjai egy készülékben ötvözik a digitális fényképezőgépek és a digitális videokamerák képességeit. Speciális pisztoly markolat formájuk és kihajtható LCD-jük amellett, hogy kényelmes használatot biztosít, mindenütt nagy feltűnést kelt. A C5 ennek a sorozatnak immár a harmadik tagja. Legfőbb jellemzői a következők:
- 5 megapixeles érzékelő
- 5× zoomátfogású optika (38-190 mm)
- 640×480 pixel felbontású, 30 kép/mp. képfrissítésű videofelvétel
- MPEG4 videóformátum
- digitális képstabilizátor
- 2″ képátlójú kihajtható LCD monitor
- sztereó hang
 |
 |
 |
 |
A felépítést nem akarom tovább dicsérni, mert valaki még azt hiszi hogy elfogult vagyok, ezért íme a koncepció legnagyobb hibája: a vaku elhelyezése. A villanó, immár harmadjára, közvetlen az optika alá került, pedig már a C1 esetén is kiderült, hogy sem az alulról való megvilágítás, sem pedig az optika tengelyéhez való közelség nem szerencsés. Minden tekintetben jobb eredményt lehetne elérni egy a gép tetejére szerelt, szükség esetén jó magasra felnyíló vakuval. Hogy ez esetleg videólámpaként is funkcionálhatna az ebben a kategóriában már igen extra szolgáltatás lenne, de szerintem érdemes lenne a tervezőknek elgondolkodniuk ezen.
 |
A C5 kezelőfelülete még elődeinél is jobbra sikerült. A gombok és kapcsolók száma nem változott, de a főkapcsoló kivételével most már minden a hátlapra, a hüvelykujj alá került. A kiosztás nagyon minimalista, ami könnyen áttekinthetővé teszi a hátsó panelt, de egyben azt is jelenti, hogy a beállítások nagy része csak menüből érhető el.
A legfontosabb talán a panel két oldalán elhelyezett exponáló és felvétel gombok. A bal oldalival a fotók készíthetők el, így az két lépésben lenyomható (ahogy minden valamirevaló fényképezőgépen), a másik pedig a videofelvétel indítására és megállítására szolgál. Ez a kiosztás két dolgot jelent:
- nem kell váltsunk a két felvételi mód között, mindkettő folyamatosan elérhető
- videó rögzítése közben akár fényképet is készíthetünk (bár az állókép készítésének pillanatában a videó is kimerevedik)
Ugyan nincs jelölve a hátlapon, de néhány kiemelt funkció az apró joystick mozgatásával, menü nélkül is elérhető:
- fel: AF rögzítés
- jobbra: expozíció kompenzáció (belépés az állításhoz, majd jobbra-balra mozgatva állítható az érték)
- le: fénymérési módok
- balra: vakumódok
A SET gombot középen megnyomva anélkül lehet visszanézni a képeket, hogy a visszajátszás módba kellene kapcsolni.
Az optika gyújtótávolsága a két gomb közötti „fogasléc” fel illetve lefelé csúsztatásával szabályozható.
A négy irányba billenthető joystick a fentieken túl a menüben való navigációra és a beállítások rögzítésére szolgál. A menübe a menü gombbal lehet belépni, de ezt lenyomva lehet a menüből változtatás nélkül kilépni is. A hátlapon új elem a felvétel és a visszajátszás módok közötti váltást biztosító kapcsoló, ami eddig a gép tetején volt. Egyetértünk a mérnökökkel, itt jobb helyen van.
 |
 |
A főkapcsoló LCD panel alá került (ahol a korábbi modelleken is volt). Érdekessége, hogy ha az akkumulátort nem vesszük ki a készülékből, akkor lényegében csak egyszer kell használni. Az LCD behajtásakor ugyanis a C5 standby üzemmódba küldhető, ami lényegében egy kikapcsolt állapotnak is felfogható. A monitort tartó panel kinyitásakor a gép másfél mp. alatt felvételre kész állapotba kerül, ezért nagyon megkedveltük ezt a megoldást.
Az LCD-ről feltétlen meg kell említeni, hogy ez az a fajta kijelző, ami napsütésben nem rosszabb, hanem jobb képet mutat, mint árnyékban. Ennek az az oka, hogy a beeső napfényt is felhasználja a fényerő növeléséhez, így tényleg kiválóan használható akár tűző napsütésben is.
A formán, az optikán és a felbontáson kívül megemlítendő változás a korábbi C modellekhez képest, hogy a menüből kiválasztható a fénymérés módja és exponálás előtt a kijelzőn megjelennek az automatika által beállított expozíciós értékek.
optika
Az ötszörös zoomátfogású optika gyújtótávolsága 6,3 és 31,7 mm között állítható, ami kisfilmes rendszerbe átszámítva 38-190 mm-es tartományt jelent. Ebből látszik, hogy nagy látószögű felvételek készítésére a C5 nem igazán alkalmas, pláne nem videó módban. Videó rögzítésre a készülék ugyanis csak a CCD középső, kisebb részét használja, ami a látószög csökkenéssel jár együtt. A képkivágásra többek között azért van szükség, mert a kézremegést a készülék úgy csökkenti, hogy elmozdulás esetén nem pont a középső részletét, hanem a remegésmentes felvételhez szükséges, valamilyne irányban enyhén elcsúsztatott képet rögzíti. A képstabilizátor két módban használható:
- A kép megkomponálásakor az LCD-n a videofelvételeknél alkalmazott képkivágás látható, ami csak akkor vált nagyobb látószögre, mikor félig lenyomjuk az exponáló gombot. Míg videózásnál előny, fotózáskor nem igazán szerencsés, hiszen nehéz így előre jól beállítani a zoomot.
- Ezért találták ki a másik képstabilizálási módot, ahol az LCD-n a CCD által rögzített teljes kép látható, a videofelvételre kerülő kivágást pedig egy vékony keret mutatja.
Az optika kezdő fényereje nagy látószögnél f/3,5, telénél f/4,7, ami legjobb indulattal is csak átlagos érték.
 |
 |
A templombelsőről készült fotón látható, hogy kromatikus aberrációra nem nagyon kell számítani. Az ablakokon beszűrődő erős fény körül ennek a hibának nyomát sem találni.
képminőség
A képek minősége mind fotó, mind pedig videó módban a rendelkezésre álló fény mennyiségétől függ (ebben a szakmában ez már csak így szokott lenni). Jó fénynél a képek minősége igazán remek, gyenge fénynél a képek zajosodására lehet számítani.
Az 5 megapixeles képek minősége a kompakt 5 megapixeles fényképezőgépekéhez hasonlítható. Az 5 megapixeles érzékelőre nem sok szükség van, de sajnos a piacon mindenki a pixelszámok növekedését várja.
Míg a fotók csak átlagosak, a videofelvételek minősége kategórián felüli. Nem szaggat, nincs túl tömörítve, részletgazdag és a színek kiválóak. A felvétel hosszát természetesen csak a kártyán lévő szabad hely mérete korlátozza. A felbontás 640×480, 320×240 és 176×144 pixelben, a képfrissítés pedig 30 és 15 kép/mp-ben rögzíthető. A legnagyobb felbontás és képfrissítés kombinációjában két külön tömörítés is kiválasztható. A sztereó hang ugyan jól hangzik, de az LCD panel hátlapjára szerelt mikrofont nagyon könnyű eltakarni. Pedig az elhelyezés remek, hiszen így a témáról jövő hangot rögzíti. Itt meg kell említeni, hogy teljes csendben a zoom motor hangja behallatszódhat a felvételbe, ezért ilyenkor célszerű a zoomolást minimálisra csökkenteni. Normál környezeti zaj esetén (pl. utcán vagy társaságban) ez a jelenség egyáltalán nem érzékelhető.
Akkumulátor, kártya
 |
Az áramellátásról az a 720 mAh-ás, 3,7V-os akkumulátor gondoskodik, ami a korábbi modellekben is bemutatkozott. Ez ugyan nem tűnhet soknak, de a Sanyo gépekre, így a C5-re is jellemző kis energiafogyasztásnak köszönhetően ez bőven elegendő egy egy órás folyamatos videofelvétel elkészítéséhez. A géphez mellékelt, egészen használható méretű, 128 MB-os SD kártya legjobb minőségben ugyan csak 5 percnyi videó rögzítésére elég, de 5 megapixeles fotóból akár 50 darab is elfér rajta. 1 órás videofelvételhez legalább egy 1 GB-os SD kártya és a legjobbnál egyel gyengébb minőség (ez is 640×480-as felbontású és 30 kép/mp-es frissítésű) beállítása szükséges.
Dokkoló állomás
Elődeihez hasonlóan a C5-höz is jár egy mutatós dokkoló állomás. Ez a tartozék nem csak a gépben lévő akkumulátor töltését és a számítógéppel való kapcsolatot oldja meg, de az infra távvezérléssel és a video kimenettel együtt video és fotóalbum lejátszó készülékké avanzsálja a C5-öt.
 |
 |
Tartozékok
A Sanyo VPC-C5-höz mellékelt tartozékok listája igencsak méretes:
 |
- lítium ion akkumulátor (3,7V; 720 mAh)
- 128 MB Secure Digital kártya
- dokkoló állomás
- akkumulátor töltő / hálózati adapter
- infra távirányító
- nyakszíj
- objektívsapka
- bőrtok
- USB kábel
- A/V kábel
- átalakító csatlakozó
- szoftver CD-k
- magyar nyelvű használati útmutató
Bár a pisztolytáskának is beillő bőrtok gyönyörű, használati értékéből szerintem sokat vesztett, hogy övre nem fűzhető fel. Ez a korábbi kemény tokos megoldásnál egy óriási előny volt.
 |
 |
Értékelés
 |
Számomra már nem kérdés, hogy az otthoni használatra szánt készülékek között akad olyan, amivel a jó fotók mellett megfelelő videofelvételek is készíthetők. Igazából már a Sanyo J4 is ilyen volt. A C5 nem csak az állókép felbontásában, de a zoom méretében is rátesz egy lapáttal. A vékony, elegáns kialakítás már csak extra. Persze ezt a tudást és a külsőt meg kell fizetni: a készülék ára bruttó 165.990 Ft.
